Ugrás a tartalomhoz

John Stewart, Albany hercege

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Stewart, Albany hercege
Született1481
Auvergne
Elhunyt1536. július 2. (54-55 évesen)
Mirefleurs
Állampolgársága
Nemzetiségeskót
Skót Királyság Skócia őre
Hivatali idő
1515 – 1524
skót uralkodóV. Jakab
ElődIV. Jakab
UtódV. Jakab
HázastársaAnne d'Auvergne
ÉlettársaJean Abernathy
GyermekeiEleanor Stewart
SzüleiAnne de la Tour
Alexander Stewart, Albany hercege
Foglalkozásaarisztokrata
A Wikimédia Commons tartalmaz John Stewart, Albany hercege témájú médiaállományokat.

John Stewart, Albany hercege (Auvergne, 1481 –‎ Mirefleurs, 1536. július 2.), Skócia régense, Alexander Stewartnak, Albany hercegének egyetlen fia volt második feleségétől, Anne de la Tour d’Auvergne-tól. Apja 1485-ös halálával korán árván maradt, Albanyt az anyja Franciaországban nevelte fel. Egész életében Franciaországot tartotta hazájának, a francia királyára tett hűségesküt. Skócia régensi tisztére azért kérték fel, mert ő volt a trónöröklési sorban az első nagykorú. Feladatát kötelezettségnek tekintette, hazája, Franciaország érdekében tett szolgálatnak. Így kívül maradt a skót belső viszályokon, régensi ideje alatt nem szerzett további skót címeket, birtokokat és legkevésbé sem próbált uralkodóvá válni. A régensi időszak után, egy rövid katonai karrier után számos diplomáciai eredményt ért el jó részt annak köszönhetően, hogy a pápai udvarhoz rokoni kapcsolat fűzte. Franciaország admirálisi tisztségét viselte, a Szent Mihály-rend (Franciaország védőszentje) lovagja volt.

Régenssé választása előtt

[szerkesztés]

Apja, II. Jakab skót király kisebbik fia volt, Alexander Stewart egész életében lázadt bátyja, III. Jakab ellen, sikertelenül. Ezért 1479-ben Skóciából Franciaországba menekült, ahol feleségül vette Anne-t, John anyját. Ezután kibékült király bátyjával, visszatért Skóciába, de 1483-ban másodszor is Franciaországba menekült, mivel Skóciában hazaárulás miatt halálra ítélték és elkobozták minden címét és vagyonát az Albany hercege címet kivéve. A Franciaországban született John még csecsemő volt, amikor Alexander 1485-ben Párizsban egy lovagi tornán véletlen balesetben meghalt.[1] 1487-ben az anyja feleségül ment Louis de Seysselhez, „comte de La Chambre”-hoz, aki John nevelőapja lett.[2]

1505. július 8-án a fiatal Albany feleségül vette első unokatestvérét, Anne-t, Auvergne és Lauraguais grófnőjét, anyai nagybátyjának, John III, Auvergne grófjának legidősebb lányát és örökösét. Így Anne 1524-ben bekövetkezett haláláig John felesége jogán viselt az Auvergne és Lauraguais grófja címet és gyakorolta grófi jogait. Albany anyja, Anne, La Chambre grófnője 1512-ben, mostohaapa, Louis de La Chambre 1517-ben halt meg.

Jean [John] Stuartnak, Albany hercegének és feleségének, Anne de la Tour d’Auvergne-nak, Auvergne grófnőjének portréi, a Riom-le-Comte-i Sainte-Chapelle egyik üvegablakáról másolva. A képen az alakok alatt címerpajzsuk is látható. Anna címere osztott, szemből a bal oldalon férje címerpajzsa, jobbra a sajátja, a pajzsokat lásd alább!
John Stewart címerpajzsa. Négyelt pajzs. Elsőben Skócia, másodikban Dunbar, harmadikban Man-szigete és a negyedik negyedben a Bruce-ház címere
John Stewart címerpajzsa. Négyelt pajzs. Elsőben Skócia, másodikban Dunbar, harmadikban Man-szigete és a negyedik negyedben a Bruce-ház címere
Felesége címere négyelt pajzs: az első és negyedik negyedben kék mezőben arany liliomokkal behintve, ezüst toronnyal, feketével fugázva és fekete nyílásokkal (La Tour), a második és harmadik negyedben arany mezőben vörös gonfanonnal, zöld rojtozással (Auvergne). A szívpajzs arany mezőben három vörös korong (Boulogne)
Felesége címere négyelt pajzs: az első és negyedik negyedben kék mezőben arany liliomokkal behintve, ezüst toronnyal, feketével fugázva és fekete nyílásokkal (La Tour), a második és harmadik negyedben arany mezőben vörös gonfanonnal[m 2], zöld rojtozással (Auvergne). A szívpajzs arany mezőben három vörös korong (Boulogne)
Forrás: Pinoteau, Hervé. Les armes des reines de France, 25 ans d'études dynastiques (francia nyelven). Éditions Christian, 43–57. o. (1982). ISBN 2864960109 

Régnesi időszak (1515–1524)

[szerkesztés]

Albany egész életében a Skóciai Királyság „következő örököse“ volt a király közvetlen családjának férfitagjai után a II. Róbert király által bevezetett száli öröklési rend rendelkezései miatt. Ez a Stewart-házban minden női örökössel szemben a férfiági rokonokat részesítette előnyben. Az uralkodó család fiai többnyire rövid életűnek bizonyultak, kivéve Albany első unokatestvéreit: James Stewart[3], Ross hercegét és St Andrews érsekét[4], IV. Jakab királyt, valamint az utóbbi fiát, a későbbi V. Jakab királyt.

Albanyt 1514-ben hívták meg a skót rendek, hogy vállalja Skócia régensi tisztségét, amikor a csecsemő király anyja, Tudor Margit skót királyné feleségül ment Archibald Douglashez, Angus 6. grófjához[5], Angus vezetője volt az egyik skóciai érdekcsoportnak. Ez Tudor Margit királyné régensi megbízatásának a végét is jelentette, ami érthetően nem tetszett Margit bátyjának, VIII. Henrik angol királynak. Henrik mindent elkövetett, hogy lazítson a skót-francia kapcsolatokon. A franciákkal tárgyalt, hogy XII. Lajos elvegye Mary húgát. Annyit sikerült csak elérnie, hogy Albany megvárta I. Ferenc 1515. január 25-i koronázását, de Skócia régenseként viselkedett. Képviselőjeként Antony d’Arcy de la Bastie-t küldte előre, akivel együtt érkezett James Ogilvy, később dryburghi apát is. A skótok levélben kérték a francia királyt, hogy engedje Albanyt Skóciába rokonával, Robert Stuart d’Aubigny-nal, a skót gárda[m 3] kapitányával. Albany 1515 májusában indult útnak Albany Saint-Malo-ból a nyugati part felé, hogy elkerülje az angol cirkálókat, egy hetes út végén érkezett meg Dumbartonba egy nyolc hajóból álló rajjal, köztük a James és Margaret nevű hajóval, amelyeket IV. Jakab korábban kölcsönadott XII. Lajos francia királynak.[6]

A parlament július 12-én ült össze, és Albanyt a királyság és a király gyámjának és kormányzójának nyilvánították.[7] Augusztus elején Margitot rákényszerítették, hogy gyermekeit és Stirling várát átadja.[8] A királyné Tantallon várába szökött, majd megszülte lányát, Margaret Douglas-t (aki majd Matthew Stuart, Lennox 4. grófja felesége és Stuart Henrik, Lord Darnley anyja lett).[9]

Albany megpróbálta rávenni az Angliába menekült Margitot is, hogy térjen vissza Skóciába, de sikertelenül. Margit csecsemő fiának, Ross hercegének [10] hirtelen halála mérgezés gyanúját vetette fel, és Margit habozás nélkül Albanyt vádolta. Henrik levelet intézett a skót rendekhez, amelyben Albany elbocsátását kérte, de az edinburgh-i parlament 1516-ban határozott és lelkes visszautasítást küldött. A régens megegyezett Thomas Wolsey bíborossal, VIII. Henrik lordkancellárjával, hogy az Angliával kötött fegyverszünetet 1517-ig meghosszabbítják.

A hazatérését támogató, az angol-skót határmentéről származó udvarmesterrel, Alexander Home-mal, Home 3. lordjával egy félreértést követően összeveszett, egész régensségét végigkíséri ez a konfliktus. Hume és klánja fellázadt, de Albany nagy sereggel elfoglalta Hume várát, elfogta az udvarmestert. Hume felügyeletét James Hamiltonra, Arran 1. grófjára bízta. De Hamilton inkább szövetséget kötött Hume-mal, és a királyné férjével, Angusszal. Válaszul Albany lefoglalta Arran birtokait, de Hamilton váránál kiegyeztek a feltételekben. Arran kegyelmet kapott és kilépett a szövetségből. 1516-ban a parlament, Albany jelenlétében, Hume-ot és fivérét felségárulásért halálra és birtokaik elkobzásra ítélte, mindkettőt kivégezték.

Ugyanebben az évben a parlament megerősítette Albany hercege címében – az apja első, felbontott házassága törvénytelen volt. Albany féltestvérét, Alexandert[11] kárpótlásként Moray püspökévé[12] és scone-i apáttá tettek. Albany megkapta a rendek vonakodó beleegyezését ahhoz is, hogy hat hónapra visszatérjen Franciaországba. Távozása előtt egy régensi tanácsot neveztek ki, a tagjai Andrew Forman, St Andrews érseke[13], James Beaton, Glasgow érseke [14], Alexander Gordon, Huntly 3. grófja, Colin Campbell, Argyll 3. grófja, Archibald Douglas, Angus 6. grófja[5] és James Hamilton, Arran 1. grófja. John Erskine-t, Erskine 5. lordját és William Keith-et, Marischal 2. grófját, skót főmarsallt a király gyámjaivá tették. Dunbar, Inchgarvie és Dumbarton erődjeit francia helyőrségek kezébe adták. 1517. június 6-án Albany Dumbartonból Franciaországba hajózott, és több vezető nemes fiát túszként magával vitte.

Régenssége első időszakában Albany szokatlanul sikeres volt. A fő ellenfeleit eltávolította[15] vagy kibékítette, kijátszotta VIII. Henriket és helyreállította a békét a határvidéken. Kiadásai, amint a kincstári számadások mutatják, bőkezűek voltak, de ezt a birodalom nyugalma visszafizette. Wolsey „gyávának, önfejűnek és dühös bolondnak” nevezte. Valódi gyengesége az volt, hogy a szíve visszahúzta Franciaországba, úgy tért vissza, hogy a munkáját csak félig végezte el.

Első visszatérése Franciaországba

[szerkesztés]

Az a kísérlet, hogy a hatalmat megosztják a fő skót nemesek között, meghiúsult. Alig hagyta el a herceg Skóciát, a nemesek régi viszályai ismét fellángoltak. Július vége felé Albany bizalmasát, de la Bastie-t, David Hume bosszúból megölte. Alig több mint egy héttel Albany távozása után, Margit királyné visszatért Skóciába. A királyné és a férje, Angus közötti viszály elmélyült olyannyira, hogy 1521 novemberében Albany a pápai udvarnál támogatta Margitot az Angus elleni válóperében. Edinburgh birtoklásáért küzdelem folyt Arran és Angus között, 1520 áprilisára Angus kerekedett felül, Arran Franciaországba menekült.

Albany távolléte idején is képviselte Skócia külügyeit. Előmozdította a Franciaországgal kereskedő skót kereskedők érdekeit. Az 1517-es roueni szerződésben Franciaország és Skócia Anglia ellen támadó és védelmi szövetségre lépett. I. Ferenc megígérte, hogy a két királyság között dinasztikus kapcsolat létrehozását támogatja.[m 4]

1518 tavaszán Albany sógornője, Madeleine de la Tour d’Auvergne feleségül ment X. Leó pápa unokaöccséhez, II. Lorenzo de’ Medicihez, Urbino hercegéhez. A pápával való rokoni kapcsolata Albany fontosságát jelentősen növelte. Kérésére a pápa megerősítette mindazokat a kiváltságokat, amelyeket a Szentszék korábban Skócia királyainak és királyságának megadott.[16] 1519 júniusában a skót rendek levelet írtak a pápának, kérve, hogy befolyásával hasson I. Ferencre Albany Skóciába való visszatérése érdekében.

Ismét Skóciában

[szerkesztés]
I. Ferenc francia király
VIII. Henrik angol király

Ugyan 1521 telén Albany visszatért Skóciába, de alig egy évig maradt csak. 1521 vége és 1522 eleje között Albany és Margit többször is találkozott. Ideiglenes kibékülésük és kölcsönös támogatásuk teljesen politikai jellegű volt, de Margit nem volt őszinte. Albany segítette, hogy a visszatartott hozományából részösszegeket kifizessenek, és a válását is támogatta. Skóciában a pártok közti erőviszonyokban és az Angliával folytatott küzdelmében fontos volt számára, hogy az özvegy királyné, az angol király húga a szövetségese legyen. VIII. Henrik 1522-ben követet küldött a skót parlamentbe, üzenetében Albany elmozdítását javasolta, de a testület egyhangúlag biztosított Henrik követét, hogy ők hívták meg Albanyt és nem fogják elbocsátani. Albany magánbeszélgetésben közölte a követtel, hogy birtokait többre tartja Skócia koronájánál, és hogy neki egyetlen feleség is elég.[17]

Az Anglia és Skócia közötti fegyverszünet február 2-án lejárt, és mindkét fél háborúra készült. A háború új fejezetének nyitányaképp Henrik április elején hét hajót küldött a Forth folyó torkolatához. Ezek skót hajókat foglaltak le, és feldúlták a part menti falvakat. Júliusban rajtaütést intéztek a nyugati határ mentén, és Kelsót részben felégették. Az edinburgh-i skót parlament júliusi űlésén, amelyen Albany is jelen volt, úgy határozott, hogy a királyt biztonsága érdekében Stirlingbe küldik, és jóváhagyták az Anglia elleni szeptemberi hadjáratra való felkelést.

A királyné, bár látszólag továbbra is Albanyvel együttműködött, ekkorra már titkos levelezésbe kezdett Thomas Dacre-rel, Gilsland 2. Dacre bárójával[18]. Dacre VIII. Henriket szolgálata, az angol–skót határvidéke egyik vezető tisztviselője volt. Az adott időszakban Margaret Tudor és több skót főúr irányába is csatornaként működött, majd az így szerzett értesüléseket és vádpontokat királya felé küldte tovább. Albany tervéről az angolokat a coldstreami és az ecclesi perjelnő is előre figyelmeztette.[19][20]

Albany szeptember 2-án Edinburgh-ból Carlisle felé indult a Skóciában valaha is összevont legnagyobb hadsereggel. Szeptember 6-án kísérlet történt fegyverszünet kötésére, de Albany elutasította a javaslatot. Anglia számára a helyzet válságossá vált. Eddig a pontig Albany bölcsen visszautasított minden halogató javaslatot. Ám egy tolmácsok jelenlétében folytatott tárgyaláson – Albany nem tudott angolul, Dacre pedig franciául –, Albany és Dacre egy hónapra szóló fegyverszünetet kötött. A skót sereg a határidő lejárta előtt feloszlott vagy Albany feloszlatta – a történészek álláspontja nem egyértelmű.

Albany titkárát Angliába küldte, hogy kérje a fegyverszünet meghosszabbítását a nyár közepéig, valamint azt, hogy Franciaországot is vonják be. Ez a feltétel teljesíthetetlen volt. Miután kinevezett egy új régensi tanácsot – a kancellárt, Huntly, Argyll és Arran grófjait, valamint Gonzolles nevű francia tisztet –, a régens 1522. októberébén Dumbartonból evezős gályán Franciaországba hajózott, megígérve, hogy 1523. augusztus 15-e előtt visszatér, különben elveszíti a régensi tisztséget.

Albany magatartását ebben a helyzetben eltérően ítélték meg. Számára továbbra is Franciaország volt az első, szemében Skócia a csak eszköz volt Franciaország érdekeinek előmozdítására.[m 5] A skót lordok megtagadták a harcot Anglia területén. Gyakorlatilag nem maradt más lehetősége, mint a visszavonulás. Diplomáciai ügyességét azonban joggal lehet bírálni. Az, hogy engedte a teljes hadseregét szétszéledni, és a határvidéket új angol portyáknak nyitva hagyta, a küzdelem feladását jelentette. Személyes vágyának engedett, amikor sietősen visszatért Franciaországba. Az is igaz, hogy a felesége ekkorra már beteg volt, a kór 1524-ben vitte el. Mivel nem készített végrendeletet, Albany Catherine de’ Medicivel vívott hagyatékért jogi küzdelmet.

Albany 1523 szeptemberének közepéig Franciaországban maradt, eközben a királyné igyekezett a skót lordokat az angol oldalra állítani. Az angolok pedig Surrey grófja vezetésével folyamatosan pusztították a skót határvidéket. Aznap, amikor ők felégették Jedburgh-t, Albany ismét kijátszotta az angol cirkálókat és a Clyde folyó torkolatánál partra szállt. Magával hozott négyezer francia gyalogost, száz lovagot és nyolcvan lovast, valamint tüzérséget, élelmet és aranyat. Az aranyat bőkezűen használták a rászoruló skót bárók befolyásolására. A királyné Angliába akart visszavonulni, de Wolsey és Henrik nem volt hajlandó befogadni, ezért ekkor megpróbálta egymás ellen kijátszani Albanyt és a franciákat az angolokkal szemben, készen arra, hogy ahhoz az oldalhoz csatlakozzon, amelyik a legtöbbet segíti neki.

Október elején a skót parlament jóváhagyásával Albany Edinburgh-ból a Lauder felé vezető úton indult el, és Robertot, Maxwell 5. lordját ötezer emberrel a nyugati határvidékre küldte, ő maga pedig a főerőkkel Melrose felé vonult, ahová 24-én érkezett meg. Wark elleni sikertelen támadása után azonban, amely részben azért hiúsult meg, mert a skótok nem voltak hajlandók a francia csapatok rohamát támogatni, Albany ismét visszavonult.

Albany tekintélye, amely az előző év balsikereit még túlélte, most elveszett. Népszerűségét az sem segítette, hogy akkor távozott Franciaországba, amikor leginkább szükség lett volna rá. Gonddá lett, hogy a legfontosabb tisztségek közül néhányban francia embereket hagyott. Az edinburgh-i parlament a király mellé új gyámokat neveztek ki, köztük a francia Gonzolles-t, aki ekkor Dunbar kapitánya volt. A királynak Stirlingben kellett maradnia. Albanynek készségesen adtak eltávozási engedélyt azzal a feltétellel, hogy ha négy hónapon belül nem tér vissza, elveszíti a régensi tisztséget.

Albany 1524. május 20-án Dumbartonból hajózott el, és Skóciát többé nem látta viszont.

A John és Margit románcáról szóló rágalom

[szerkesztés]
Tudor Margit királyné egy halála után száz évvel később készült képen

Régensi megbízatását végigkísérte az királynéval való románcáról szóló, angol vélhetően Wolsey-től származó rágalom. E szerint Albany azért támogatta Margit válását, hogy ő vegye el. Az angoloknak nem fűződött érdekük Margit válásához. Wolsey egy levelében azzal érvelt, hogy a válás „... nem fog előrehaladni, ha a pápa tudomást szerez róla, hogy mindezt csak azért eszközlik ki, hogy házasság jöjjön létre Albany hercege és a királyné között, amiből a fiatal király pusztulása következik majd”.

Nincs bizonyíték arra, hogy akár Albanynek, akár Margitnak szándékában állt volna V. Jakab életére törni. A válás ügyében amúgy komoly akadály állt fenn, Albanynek még élt a felesége. Arra sincs bizonyíték, hogy Albany akarta volna, vagy meg is tudta volna szerezni a válást Anne de la Tour d’Auvergne-tól, akinek a húga a pápa unokaöccsének felesége volt.

Angus, Hume és John, Somerville 3. lordja 1521 végén azzal vádolták Albany-t, hogy a Skóciába való visszatérése után bizalmas viszonyba került a királynéval. A vádak eljutottak VIII. Henrikhez, aki egy decemberi levélben azt állított, hogy „segítséget kell adni a skót lordoknak, különben a fiatal király elpusztul, és francia lesz a király, aki feleségül veszi a király húgát”.V. Károly, akivel Wolsey közölte a feltételezett összeesküvés létét, találóan megjegyezte, hogy „nem gondolja, hogy bármely pápa megadta volna a hercegnek azt a felmentést, amelyre szüksége lett volna [Margittal való házassághoz], különösen, mivel a jelenlegi feleségétől gyermekei vannak”.

VIII. Henriket és Wolseyt nem lehetett eltéríteni attól, hogy továbbvigyék azt a vádat, amelyet hivatalosan is megfogalmaztak a skót rendeknek írt levélben. Ebben Albanyt azzal vádolták, hogy sürgeti Margit válását , hogy ő maga vegye feleségül, „veszélyezteti a fiatal király életét, és a király húgának romlását munkálja”. Albany, Margit és a rendek külön-külön adott válaszukban felháborodva visszautasították a vádat.

A régensi megbizatás vége

[szerkesztés]

A négy hónapos határidő lejárta előtt a tizenkét éves V. Jakabot királlyá „avatták”. A vezető nemesek és főpapok aláírtak egy okiratot, amely Albany régensségét semmissé tette. A parlament olyan törvényt fogadott el, amely kimondta, hogy megszegte a visszatérésre tett ígéretét, és ezzel elveszítette a gyám és kormányzó tisztségét. Albany a Skóciából való távozása után még tizenkét évig élt. Bár a kontinentális politikában továbbra is jelentős tényező maradt, soha többé nem jutott olyan helyzetbe, mint amikor Skócia kormányzója volt.[20]

Régensség után

[szerkesztés]

Olasz kaland

[szerkesztés]

Nem sokkal Franciaországba történő visszatérése után I. Ferencet kísérte az Itáliába induló hadjáratban V. Károly ellen, amely 1525. február 24-én a páviai katasztrófával végződött, I. Ferenc fogságba esett. Albanyt Milánónál leválasztották a főseregről, és kétszáz kopjással, hatszáz könnyűlovassal és nyolcezer gyalogossal Nápoly felé küldték, hogy elterelő hadműveletet hajtson végre a spanyolok ellen. Február közepén egy betegség megállította, I. Ferenc elfogása pedig véget vetett az expedíciónak. Albany a pápai területre húzódott vissza, de római jelenléte összecsapásokhoz vezetett a császárpárti Colonna- és a pápapárti Orsini-frakció között. Albany és csapatai a tengerpartra vonultak, és nem sokkal később a régens francia királyné 1525 júniusában visszarendelte őket.[21]

A francia uralkodó követén keresztül közölte az angolokkal, hogy Albany nem tér vissza Skóciába V. Jakab kiskorúsága alatt, de neki magának sem volt kedve oda visszamenni. VII. Kelemen pápánál érvényesített befolyása révén jelentős szerepe volt abban, hogy 1527-ben megszülessen Angus és Margit válását kimondó határozat. A válás költségeit ő állta. Az angol udvar és maga VIII. Henrik 1527-ben ismét felélesztette a szóbeszédet, hogy Margit Albanyhez kívánna feleségül menni, de 1528 márciusában Margit bejelentette titkos házasságát Henry Stewarttal, Methven első lordjával[22], akivel már korábban is törvénytelen viszonya volt.

Házassági közvetítő

[szerkesztés]

1530 és 1533 között Albany több alkalommal is Rómába utazott francia nagykövetként. A pápai udvarban azon dolgozott, hogy felesége unokahúga, Katalin házasságot kössön I. Ferenc második fiával, Orléans hercegével. Katalint I. Ferenc megbízásából Albany kísérte új hazájába. A házasságot a pápa 1534-ben Marseille-ben ünnepélyesen megáldotta. A házasságkötés előtt pont került Auvergne és Boulogne örökségének felosztására is Albany, Orléans hercege és Katalin között.[23][24] Albany a frigy megkötése közben elérte, hogy féltestvére, Philip de la Chambre[25] bíborosi kalapot kapjon.

Albany jelentős szerepet vállalt V. Jakab házasságának tárgyalásaiban is. Jakab és egy francia királyi hercegnő házasságáról az Albany tárgyalta 1517-es roueni szerződés rendelkezett. Amikor Jakab elérte a házasságkötéshez szükséges kort, Károly, Vendôme hercege lányát, Mary de Bourbont választották ki számára. Ezt követően Jakab Franciaországba utazott, hogy találkozzonde Bourbonnal, de végül Valois Magdolna királyi hercegnőt vette feleségül.

Halála és öröksége

[szerkesztés]
Mirefleur „szép helynek” mondja magát, tágasnak, nagy értékű kis kastélynak. Azt is mondja, hogy „jó helyen ül”, minden java megvan, van szép parkja, és állatai is vannak, hogy elüsse az időt – Jean Lemaire de Belges rajza a XVI. századi Genealogie de Madame Anne de la Tour, Princesse de l'Écosse kéziratban a Mirefleur kastélyról

Albany 1536. június 2-án halt meg Auvergne-ben, a mirefleuri várban.[26]

Ő volt a Stewart uralkodóház egyik legközelebbi, biztosan törvényes férfiági rokona V. Jakab után. Amíg élt, a trónöröklési rendben a király közvetlen férfi rokonai után ő következett. Albany halála után a „következő örökös” szerepe átkerült a Stewartok nőági leszármazottaira. Ekkor a legközelebbi örökös James Hamilton, Arran 2. grófja volt, aki II. Jakab egyik dédunokája volt nőágon. A skótok ezt a helyzetet úgy fogalmazták meg, hogy Arran lett a „második személy”, vagyis a király után a rangban és az öröklési sorban következő személy. Ez így maradt egészen 1542-ig. 1542. december 8-án meghalt V. Jakab. Hat nappal korábban, 1542. december 2-án megszületett a lánya, Mária. Mária születése miatt Arran többé nem a trón várományosa lett, hanem a kiskorú királynő legközelebbi férfi rokona és a politika kulcsszereplője.

Egy skót nőtől, Jean Abernethytől Albanynak született egy törvénytelen lánya, Eleanor Stewart.[27] Eleanort törvényesítették, és 1547. október 22-én Fontainebleau-ban feleségül ment Jean de L’Hopitalhoz, Choisy grófjához, II. Henrik francia király jelenlétében. Choisy később Ferenc dauphin (1560-ban elhunyt) nevelője lett.[28]

Megítélése

[szerkesztés]

Albany jelleme, a kortársak és a történészek eltérő értékelései ellenére, nem tűnik nehezen érthetőnek. Nem volt hadvezér, de ügyes tárgyaló volt, és szinte mindenben sikerrel járt, amibe belefogott: a roueni szerződésben, Margit válásában, a skótok védelmének biztosításában Franciaországban és Rómában valamint V. Jakab házasságának előmozdításában egy francia királyi hercegnővel. Szolgálatait V. Jakab és I. Ferenc egyaránt nagyra értékelte, és Ferencnél akkora kedvenc volt, hogy bejárása volt a király hálótermébe. Skóciai régensségének kudarca a helyzet veleszületett nehézségeiből fakadt, de ehhez hozzájárult a skótországi élet iránti ellenszenve és erős francia-pártisága is.

A Margit királynéhoz és Jakabhoz fűződő viszonyának története, ha tisztességesen vizsgáljuk, megcáfolja Wolsey és VIII. Henrik rágalmait. Egyenes modora kedvezően áll szemben az angol miniszterek és diplomaták kétszínűségével, valamint a skót nemesség intrikáival. Skóciában francia volt, de külföldön sokat megőrzött a skótból, és ez sokat megmagyaráz a viselkedéséből. Valószínű, hogy szenvedélyes természetű volt. Kétségtelenül babonás is volt, a nyakában egy díszbe foglalt ereklyét hordott, és a kedvenc esküformája az volt, hogy arra esküdött. Sok jel utal arra, hogy pazarló volt, de Margit királynéhoz és francia híveihez való magatartása azt mutatja, hogy nagylelkű volt, még ha nem is volt különösebben kényes arra, hogy az elköltött pénz a sajátja-e, vagy a francia, illetve a skót jövedelmekből származik; valószínű, hogy többet költött, mint amennyit kapott.

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. A gonfanon középkori zászlótípus: egy rúdra erősített, lefelé lelógó, többnyire téglalap alakú (néha bevágott) zászló, gyakran rojttal.
  2. ↑ A gonfanon középkori zászlótípus: egy rúdra erősített, lefelé lelógó, többnyire téglalap alakú (néha bevágott) zászló, gyakran rojttal.
  3. ↑ A skót gárda (franciául: Gardes Écossaises) a francia uralkodó személyes testőrség volt, amelyet 1418-ban a Valois VII. Károly alapított. Kezdetben a király skót testőrsége 25 testőrből és 75 íjászból állt. Minden testőrhöz négy segítő – egy fegyverhordozó, egy íjászt, egy cranequinier (íj-feszítő gépet kezelő) és egy szolga – tartozott.
  4. ↑ A rouen-i szerződés szerint I. Ferenc a legidősebb lányát V. Jakabhoz adja feleségül, ha a spanyol királlyal vagy annak fivérével tervezett házasság nem valósul meg. Ha elkelne lánya, akkor, amennyiben lenne második lánya, azt adja Jakabhoz.
  5. ↑ I. Ferencnek írt leveleiben kijelentette, hogy teljesen Ferenc rendelkezésére áll. Rámutatott az özvegy királynén keresztül Anglia növekvő befolyására és a skótok vonakodására a harctól. Azt kérte a francia királytól, mondja meg, hogy menjen-e haza vagy maradjon-e Skóciában. Célzott rá, hogy belefáradt az országba és a szokásaiba. Utánpótlást nem küldtek. Nem érkezett utasítás, hogy menjen vagy maradjon.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Stuart 1940 7-10. oldal
  2. ↑ Stuart 1940 10. oldal
  3. ↑ James Stewart, Duke of Ross. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 13.)
  4. ↑ [(https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bstewartj.html) Bishop Stewart, J.] (angol nyelven). Catholic-Hierarchy.org. (Hozzáférés: 2026. február 1.)
  5. 1 2 Archibald Douglas, 6th Earl of Angus. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 13.)
  6. ↑ Stuart 1940 32-33. oldal
  7. ↑ Emond 2019 140. oldal
  8. ↑ Brewer, J. S.. Letters and Papers, Foreign and Domestic, of the Reign of Henry VIII (angol nyelven). London: Longman, Green, Longman, and Roberts, clxxix, 209. o. (1864)
  9. ↑ Emond, Ken. The Minority of James V: Scotland in Europe, 1513–1528 (angol nyelven). Edinburgh: Birlinn (2019). ISBN 9781780276113
  10. ↑ Alexander Stewart, Duke of Ross. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 13.)
  11. ↑ Alexander Stewart. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 13.)
  12. ↑ [(https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bstewarax.html) Bishop Stewart] (angol nyelven). Catholic-Hierarchy.org. (Hozzáférés: 2026. február 1.)
  13. ↑ Bishop Forman (angol nyelven). Catholic-Hierarchy.org. (Hozzáférés: 2026. február 1.)
  14. ↑ Bishop Beaton, J. A. (angol nyelven). Catholic-Hierarchy.org. (Hozzáférés: 2026. február 1.)
  15. ↑ Emond 2019 142-145. oldal
  16. ↑ Stuart 1940 96-97. oldal
  17. ↑ Stuart 1940 105–106. oldal
  18. ↑ Sir Thomas Dacre, 2nd Lord Dacre (of Gilsland). ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 13.)
  19. ↑ Marshall, Rosalind K.. Scottish Queens: 1034–1714 (angol nyelven). Edinburgh: John Donald, 94. o. (2007). ISBN 9780859766081
  20. 1 2 Ellis, Henry. Original Letters, Series 1 (angol nyelven). London: Harding, Triphook, and Lepard, 224–227. o. (1824)
  21. ↑ Stuart 1940 192-197. oldal
  22. ↑ Henry Stewart, 1st Lord Methven. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2026. január 13.)
  23. ↑ The Letters of James V (angol nyelven). London: HMSO, 173, 180–182, 189. o. (1954)
  24. ↑ Calendar of State Papers, Spain, Supplement (angol nyelven). London: HMSO, no. 1169. o. (1882)
  25. ↑ Bishop L. Chambre (angol nyelven). Catholic-Hierarchy.org. (Hozzáférés: 2026. február 1.)
  26. ↑ Stuart 1940 284. oldal
  27. ↑ Stuart 1940 208. oldal
  28. ↑ Stuart 1940 208. oldal

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a John Stewart, Duke of Albany című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=John_Stewart,_Albany_hercege&oldid=28921107”