Ugrás a tartalomhoz

John Hersey

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Hersey
SzületettJohn Richard Hershey
1914. június 17.[1][2][3][4][5]
Tiencsin[6]
Elhunyt1993. március 24. (78 évesen)[1][2][3][4][5]
Key West[7]
Állampolgárságaamerikai
Házastársa
  • Barbara Jean Day (1959 – 1993. március 24.)
  • Frances Ann Cannon (1940–1958)
Gyermekeiöt gyermek
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Pulitzer Prize for the Novel (A Bell for Adano, 1945)
  • National Jewish Book Awards (1950)
  • The Hillman Prize for Book Journalism (1950)[8]
  • Anisfield-Wolf Book Awards (1951)
  • Római Díj (1970)
Halál okarák
SírhelyeWest Chop Cemetery[9]
A Wikimédia Commons tartalmaz John Hersey témájú médiaállományokat.

John Richard Hersey (Tiencsin,[10] 1914. június 17. – Key West, 1993. március 24.) amerikai író, újságíró.

Élete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kínában született, szülei Grace Baird és Roscoe Hershey voltak, mindketten a YMCA misszionáriusai. Hersey hamarabb tanulta meg a kínai nyelvet, mint az angolt.[11] The Call (1985) című regénye szülei és más misszionáriusok életén alapul. Leszármazottja volt az angliai Readingból származott William Herseynek, aki 1635-ben a massachusetts-i Hingam egyik legelső telepese volt.[12]

Hersey tíz éves volt, amikor a család visszatért Amerikába. Két éven át a New York-i Briarcliff Manorban és a Briarcliff High Schoolban tanult. Cserkész lett, ő volt az első a csapatban, aki Eagle Scout kitüntetést kapott.[13][14] Később a Hotchkiss Schoolba járt, majd a Yale Egyetemre került, ahol tagja lett a Skull and Bones társaságnak két volt osztálytársával Brendan Gill-lel és Richard A. Moore-val együtt.[15] Az egyetemen Amerikai futballt játszott, csapattársa volt a Yale két Heisman-trófea-győztesének, Larry Kelleynek és Clint Franknek. Ezt követően a Cambridge-i Egyetem végzős hallgatója volt.

Munkássága

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi évei után 1937-ben Sinclair Lewis magántitkára és sofőre lett, de még 1937 őszén a Time munkatársa lett,[16] ahová azután vették fel, hogy egy esszét publikált a lap rossz minőségéről.[17] 1939-ben a magazin csungkingi irodályába helyezték át. William Saroyan 1940-es Love's Old Sweet Song című darabjában mint a lap szerkesztőjét említi. A második világháború alatt a Newsweekly tudósítójaként az európai és az ázsiai harcokról tudósított. Cikkeket írt a Time és a Life magazinokba. Elkísérte a szövetséges csapatokat a szicíliai Husky hadműveletre (Szicília inváziója), túlélt négy repülőgép-balesetet.[18] A haditengerészeti miniszter elismerésben részesítette a sebesült katonák Guadalcanalról való evakuálásában játszott szerepéért.[19]

Hirosima

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Hiroshima romokban, 1945 október, két hónappal a bomba robbanása után

A háború után, 1945-1946 telén Japánban tartózkodott, s a The New Yorker-nek tudósított a lerombolt ország újjáépítéséről, amikor talált egy dokumentumot, amelyet egy jezsuita misszionárius írt, aki túlélte a Hirosimára ledobott atombombát (lásd: Hirosima és Nagaszaki bombázása). Hersey meglátogatta a misszionáriust, aki más túlélőknek is bemutatta. Ezután nem sokkal megbeszéléseket kezdett William Shawn-nal, a The New Yorker szerkesztőjével egy hosszabb, az atombomba hatásairól szóló írás publikálásáról. Hersey olyan megközelítést javasolt, amely a bombázás túlélőin keresztül közvetíti az atomcsapás embereke gyakorolt hatását.

Hersey 1946 májusában Japánba utazott, ahol három héten át kutatásokat folytatott és túlélőkkel készített interjúkat. Június végén visszautazott Amerikába, s elkezdte írni hat hirosimai túlélő történetét: egy német jezsuita pap, egy özvegy varrónő, két orvos, egy miniszter és egy fiatal nő, aki egy gyárban dolgozott. A munka eredménye a 31000 szavas Hiroshima című cikk volt, amely a The New Yorker 1946. augusztus 31. számában jelent meg, s a ledobott atombombáról és a hat túlélőre gyakorolt hatásáról szól. A cikk szinte a teljes magazint elfoglalta, erre a lap történetében korábban sosem volt példa.[20][21]

Egyéb művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Röviddel a Hiroshima megírása előtt jelentette meg Of Men and War című művét, amely háborús történeteket tartalmazott a haditudósító helyett az egyszerű katonák szemszögéből. Az egyik történetet John Fitzgerald Kennedy és a PT-109-es hajó ihlette (melynek parancsnoka volt Kennedy). Nem sokkal ezután az addigi haditudósító szépirodalmat kezdett publikálni The Wall (1950) című regénye a Varsói gettó létrejöttét és pusztulását írta le. Bestseller lett,[22] 1950-ben National Jewish Book Award-ot kapott,[23] valamint elnyerte a Hillman-díjat is.[24]

A Life magazin egy 1954-es számában jelent meg Why Do Students Bog Down on First R? A Local Committee Sheds Light on a National Problem: Reading című, az amerikai iskolarendszert bíráló cikke. Szintén az iskolarendszert kritizálta The Child Buyer (1960) c. művében. Algiers Motel Incident műve az 1967-es detroiti zavargásokkal foglalkozik.

Első regénye az A Bell for Adano volt (1944), a mű egy szicíliai kisváros amerikai megszállásával foglalkozik. A műből Henry King készített 1945-ben filmet. 1956-os kisregénye, az A Single Pebble az 1920-as évek Kínájában játszódik, s egy fiatal amerikai mérnök történetét meséli el. 1965-ben megjelent White Lotus című műve a polgárjogok megadása előtti afro-amerikai közösség életének tükre, alternatív történelmi formában: a fehér amerikaiakat a kínaiak egy elvesztett háború után rabszolgává teszik.

1965 és 1970 közt a Pierson College tanára volt, ez a Yale egyetem tizenkét bentlakásos főiskolájának egyike. Szókimondó aktivizmusa, illetve a Vietnámi háborúval szembeni korai ellenállása miatt megítélése az öregdiákok körében ellentmondásos volt, de sok tanítványa csodálta.[25] A Fekete Párducok elleni per után Hersey megírta Letter to the Alumni (1970) című művét, amelyben a polgári jogokkal és a háborúellenes aktivizmussal foglalkozott, ezeket próbálta elmagyarázni az őt időnként hevesen támadó öregdiákoknak.

18 éven át írásművészetet tanított szépirodalmi és ismeretterjesztő szakon egyetemistáknak. Utolsó szépirodalmi óráját 1984-ben tartotta a Yale Egyetemen. 1985 folyamán visszatért Hirosimába, ezután megírta Hiroshima: The Aftermath című művét, amely az eredeti történet folytatása. A The New Yorker az 1985. július 15. számában tette közzé a művet, majd a cikket a kötet akkor megjelent új kiadásához csatolták. "Ami 1945 után megvédte a világot az atombombától, az nem a konkrét fegyverektől való félelem, hanem az emlékezés, a Hirosimában történtek emléke volt." – írta Hersey.

Magyarul megjelent művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Hirosima; ford. Gáspár Endre; Dante, Budapest, 1947 (a Galaktika 1979-ben megjelent 37. száma szemelvényeket közöl a műből)
  • Az adanói harang. Regény; ford. Máté Elek; Dante, Budapest, 1948
    • (Harangot Adanónak címen is)
  • Incidens az Algiers Motelban; ford. Sz. Kiss Csaba; Európa, Budapest, 1971
  • Harangot Adanónak; ford. F. Nagy Piroska; Zrínyi, Budapest, 1982 ISBN 9633268087
    • (Az adanói harang címen is)

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10..
  2. 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  3. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  4. 1 2 "Internet Broadway Database". Internet Broadway Database (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  5. 1 2 "ISFDB" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9..
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 15..
  7. ↑ Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. december 31..
  8. ↑ "www.hillmanfoundation.org/hillman-prizes/us/honorees".
  9. ↑ "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven).
  10. ↑ After their graduation from Syracuse University, Roscoe and Grace Hersey traveled to China to teach basketball and accounting, as well as Western medicine, education, science and agronomy.
  11. ↑ Hersey, John (1985). The Call. New York: Alfred A. Knopf.
  12. ↑ William Hersey was later town selectman and a member of the Ancient and Honorable Artillery Company; he died at Hingham in 1658. There is a monument to him in the Old Ship Church in Hingham.
  13. ↑ Dee, Jonathan. "John Hersey, The Art of Fiction No. 92". The Paris Review. Hozzáférés: 2013. október 24..
  14. ↑ Cheever, Mary (1990). The changing landscape: a history of Briarcliff Manor-Scarborough. Maine: Phoenix Publishing. 77. o. ISBN 0-914659-49-9.
  15. ↑ Robbins, Alexandra (2002). Secrets of the Tomb: Skull and Bones, the Ivy League, and the Hidden Paths of Power. Boston: Little, Brown. ISBN 0-316-72091-7.
  16. ↑ Brennan, Elizabeth A.; Clarage, Elizabeth C. (1999). Who's Who of Pulitzer Prize Winners. Greenwood Publishing Group. ISBN 1-57356-111-8. {{cite book}}: Cite has empty unknown parameter: |1= (súgó)
  17. ↑ Gates, David (1993. április 5.). "An All-American Foreigner". Newsweek.
  18. ↑ "John Hersey, American Society of Authors and Writers".
  19. ↑ Severo, Richard (1993. március 25.). "John Hersey, Author of 'Hiroshima,' Is Dead at 78". The New York Times.
  20. ↑ Raphael, Caroline (2016. augusztus 22.). "How John Hersey's Hiroshima revealed the horror of the bomb". Magazine. Hozzáférés: 2016. augusztus 27..
  21. ↑ "Obituary of John Hersey". The New Yorker. 1993. április 5.
  22. ↑ It spent 5 weeks at Number 1 and 3 months at Number 2 on the The New York Times Fiction Best Sellers of 1950. See: John Bear, The No. 1 New York Times Best Seller: intriguing facts about the 484 books that have been #1 New York Times bestsellers since the first list, 50 years ago, Berkeley: Ten Speed Press, 1992, pp. 43–47
  23. ↑ "Past Winners". Jewish Book Council. Hozzáférés: 2020. január 19.. {{cite web}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
  24. ↑ "The Stanley Hillman Foundation Journalism Awards, hillmanfoundation.org". 2009. január 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. december 14.. {{cite web}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)
  25. ↑ "Anxiety Behind the Facade". Time. 1967. június 23. 2012. november 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. május 6.. {{cite news}}: More than one of |accessdate= és |access-date= specified (súgó); Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a John Hersey című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=John_Hersey&oldid=27971764”