John Hersey

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Hersey
SzületettJohn Richard Hershey
1914. június 17.[1][2][3][4][5]
Tiencsin[6]
Elhunyt1993. március 24. (78 évesen)[1][2][3][4][5]
Key West[7]
Állampolgárságaamerikai
Házastársa
  • Barbara Jean Day (1959 – 1993. március 24.)
  • Frances Ann Cannon (1940–1958)
Gyermekeiöt gyermek
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • The Hillman Prize
  • Pulitzer Prize for Novels (1945)
  • National Jewish Book Awards (1950)
  • Anisfield-Wolf Book Awards (1951)
  • Római Díj (1970)
Halál okarák

A Wikimédia Commons tartalmaz John Hersey témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

John Richard Hersey (Tiencsin,[8] 1914. június 17.Key West, 1993. március 24.) amerikai író, újságíró.

Élete[szerkesztés]

Kínában született, szülei Grace Baird és Roscoe Hershey voltak, mindketten a YMCA misszionáriusai. Hersey hamarabb tanulta meg a kínai nyelvet, mint az angolt.[9] The Call (1985) című regénye szülei és más misszionáriusok életén alapul. Leszármazottja volt az angliai Readingból származott William Herseynek, aki 1635-ben a massachusetts-i Hingam egyik legelső telepese volt.[10]

Hersey tíz éves volt, amikor a család visszatért Amerikába. Két éven át a New York-i Briarcliff Manorban és a Briarcliff High Schoolban tanult. Cserkész lett, ő volt az első a csapatban, aki Eagle Scout kitüntetést kapott.[11][12] Később a Hotchkiss Schoolba járt, majd a Yale Egyetemre került, ahol tagja lett a Skull and Bones társaságnak két volt osztálytársával Brendan Gill-lel és Richard A. Moore-val együtt.[13] Az egyetemen Amerikai futballt játszott, csapattársa volt a Yale két Heisman-trófea-győztesének, Larry Kelleynek és Clint Franknek. Ezt követően a Cambridge-i Egyetem végzős hallgatója volt.

Munkássága[szerkesztés]

Egyetemi évei után 1937-ben Sinclair Lewis magántitkára és sofőre lett, de még 1937 őszén a Time munkatársa lett,[14] ahová azután vették fel, hogy egy esszét publikált a lap rossz minőségéről.[15] 1939-ben a magazin csungkingi irodályába helyezték át. William Saroyan 1940-es Love's Old Sweet Song című darabjában mint a lap szerkesztőjét említi. A második világháború alatt a Newsweekly tudósítójaként az európai és az ázsiai harcokról tudósított. Cikkeket írt a Time és a Life magazinokba. Elkísérte a szövetséges csapatokat a szicíliai Husky hadműveletre (Szicília inváziója), túlélt négy repülőgép-balesetet.[16] A haditengerészeti miniszter elismerésben részesítette a sebesült katonák Guadalcanalról való evakuálásában játszott szerepéért.[17]

Hirosima[szerkesztés]

Hiroshima romokban, 1945 október, két hónappal a bomba robbanása után

A háború után, 1945-1946 telén Japánban tartózkodott, s a The New Yorker-nek tudósított a lerombolt ország újjáépítéséről, amikor talált egy dokumentumot, amelyet egy jezsuita misszionárius írt, aki túlélte a Hirosimára ledobott atombombát (lásd: Hirosima és Nagaszaki bombázása). Hersey meglátogatta a misszionáriust, aki más túlélőknek is bemutatta. Ezután nem sokkal megbeszéléseket kezdett William Shawn-nal, a The New Yorker szerkesztőjével egy hosszabb, az atombomba hatásairól szóló írás publikálásáról. Hersey olyan megközelítést javasolt, amely a bombázás túlélőin keresztül közvetíti az atomcsapás embereke gyakorolt hatását.

Hersey 1946 májusában Japánba utazott, ahol három héten át kutatásokat folytatott és túlélőkkel készített interjúkat. Június végén visszautazott Amerikába, s elkezdte írni hat hirosimai túlélő történetét: egy német jezsuita pap, egy özvegy varrónő, két orvos, egy miniszter és egy fiatal nő, aki egy gyárban dolgozott. A munka eredménye a 31000 szavas Hiroshima című cikk volt, amely a The New Yorker 1946. augusztus 31. számában jelent meg, s a ledobott atombombáról és a hat túlélőre gyakorolt hatásáról szól. A cikk szinte a teljes magazint elfoglalta, erre a lap történetében korábban sosem volt példa.[18][19]

Egyéb művei[szerkesztés]

Röviddel a Hiroshima megírása előtt jelentette meg Of Men and War című művét, amely háborús történeteket tartalamzot a haditudósító hlyett az egyszerű katonák szemszögéből. Az egyik történetet John Fitzgerald Kennedy és a PT-109-es hajó ihlette (melynek parancsnoka volt Kennedy). Nem sokkal ezután az addigi haditudósító szépirodalmat kezdett publikálni The Wall (1950) című regénye a Varsói gettó létrejöttét és pusztulását írta le. Bestseller lett,[20] 1950-ben National Jewish Book Award-ot kapott,[21] valamint elnyerte a Hillman-díjat is.[22]

A Life magazin egy 1954-es számában jelent meg Why Do Students Bog Down on First R? A Local Committee Sheds Light on a National Problem: Reading című, az amerikai iskolarendszert bíráló cikke. Szintén az iskolarendszert kritizálta The Child Buyer (1960) c. művében. Algiers Motel Incident műve az 1967-es detroiti zavargásokkal foglalkozik.

Első regénye az A Bell for Adano volt (1944), a mű egy szicíliai kisváros amerikai megszállásával foglalkozik. A műből Henry King készített 1945-ben filmet. 1956-os kisregénye, az A Single Pebble az 1920-as évek Kínájában játszódik, s egy fiatal amerikai mérnök történetét meséli el. 1965-ben megjelent White Lotus című műve a polgárjogok megadása előtti afro-amerikai közösség életének tükre, alternatív történelmi formában: a fehér amerikaiakat a kínaiak egy elvesztett háború után rabszolgává teszik.

1965 és 1970 közt a Pierson College tanára volt, ez a Yale egyetem tizenkét bentlakásos főiskolájának egyike. Szókimondó aktivizmusa, illetve a Vietnámi háborúval szembeni korai ellenállása miatt megítélése az öregdiákok körében ellentmondásos volt, de sok tanítványa csodálta.[23] A Fekete Párducok elleni per után Hersey megírta Letter to the Alumni (1970) című művét, amelyben a polgári jogokkal és a háborúellenes aktivizmussal foglalkozott, ezeket próbálta elmagyarázni az őt időnként hevesen támadó öregdiákoknak.

18 éven át írásművészetet tanított szépirodalmi és ismeretterjesztő szakon egyetemistáknak. Utolsó szépirodalmi óráját 1984-ben tartotta a Yale Egyetemen. 1985 folyamán visszatért Hirosimába, ezután megírta Hiroshima: The Aftermath című művét, amely az eredeti történet folytatása. A The New Yorker az 1985. július 15. számában tette közzé a művet, majd a cikket a kötet akkor megjelent új kiadásához csatolták. "Ami 1945 után megvédte a világot az atombombától, az nem a konkrét fegyverektől való félelem, hanem az emlékezés, a Hirosimában történtek emléke volt." – írta Hersey.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Hirosima; ford. Gáspár Endre; Dante, Budapest, 1947 (a Galaktika 1979-ben megjelent 37. száma szemelvényeket közöl a műből)
  • Az adanói harang. Regény; ford. Máté Elek; Dante, Budapest, 1948
    • (Harangot Adanónak címen is)
  • Incidens az Algiers Motelban; ford. Sz. Kiss Csaba; Európa, Budapest, 1971
  • Harangot Adanónak; ford. F. Nagy Piroska; Zrínyi, Budapest, 1982 ISBN 9633268087
    • (Az adanói harang címen is)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. After their graduation from Syracuse University, Roscoe and Grace Hersey traveled to China to teach basketball and accounting, as well as Western medicine, education, science and agronomy.[1]
  9. Hersey, John. The Call. New York: Alfred A. Knopf (1985) 
  10. William Hersey was later town selectman and a member of the Ancient and Honorable Artillery Company; he died at Hingham in 1658. There is a monument to him in the Old Ship Church in Hingham.[2]
  11. Dee, Jonathan: John Hersey, The Art of Fiction No. 92. The Paris Review. (Hozzáférés: 2013. október 24.)
  12. Cheever, Mary. The changing landscape: a history of Briarcliff Manor-Scarborough. Maine: Phoenix Publishing, 77. o. (1990). ISBN 0-914659-49-9 
  13. Robbins, Alexandra. Secrets of the Tomb: Skull and Bones, the Ivy League, and the Hidden Paths of Power. Boston: Little, Brown (2002). ISBN 0-316-72091-7 
  14. Who's Who of Pulitzer Prize Winners. Greenwood Publishing Group (1999). ISBN 1-57356-111-8 
  15. Gates, David (1993. április 5.). „An All-American Foreigner”. Newsweek.  
  16. John Hersey, American Society of Authors and Writers
  17. Severo, Richard. „John Hersey, Author of 'Hiroshima,' Is Dead at 78”, 1993. március 25. 
  18. How John Hersey's Hiroshima revealed the horror of the bomb”, Magazine, 2016. augusztus 22. (Hozzáférés ideje: 2016. augusztus 27.) 
  19. Obituary of John Hersey. The New Yorker, 1993. április 5.
  20. It spent 5 weeks at Number 1 and 3 months at Number 2 on the The New York Times Fiction Best Sellers of 1950. See: John Bear, The No. 1 New York Times Best Seller: intriguing facts about the 484 books that have been #1 New York Times bestsellers since the first list, 50 years ago, Berkeley: Ten Speed Press, 1992, pp. 43–47
  21. Past Winners. Jewish Book Council . (Hozzáférés: 2020. január 19.)
  22. The Stanley Hillman Foundation Journalism Awards, hillmanfoundation.org. [2009. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 14.)
  23. Anxiety Behind the Facade”, Time, 1967. június 23.. [2012. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2021. december 14.) 

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a John Hersey című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.