Johannes Gerhardus Strijdom
| Johannes Gerhardus Strijdom | |
| A Dél-afrikai Unió 5. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1954. november 30. – 1958. augusztus 24. | |
| Uralkodó | II. Erzsébet |
| Előd | Daniel Malan |
| Utód | Hendrik Verwoerd |
| Földművelésügyi és Öntözési miniszter | |
| Hivatali idő 1948. június 5. – 1954. november 30. | |
| Előd | Andrew Conroy |
| Utód | Paul Sauer |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | első világháború |
| Születési név | Johannes Gerhardus Strijdom |
| Született | 1893. július 14.[1][2][3][4][5] Willowmore |
| Elhunyt | 1958. augusztus 24. (65 évesen)[1][2][3][4][5] Fokváros, Dél-afrikai Unió |
| Sírhely | Nemzeti Hősök Parkja |
| Párt | Nemzeti Párt |
| Házastársa | Marda Vanne |
| Gyermekei | Johannes Estelle Sky |
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái | Victoria College, Pretoriai Egyetem |
| Halál oka | rák |
A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Gerhardus Strijdom témájú médiaállományokat. | |
Johannes Gerhardus Strijdom (az afrikaans írásmód szerint Strydomnak is írják; Willowmore, Fokföld, 1893. július 14. – Fokváros, 1958. augusztus 24.),[6] más néven Hans Strijdom. Dél-Afrika ötödik miniszterelnöke volt 1954. november 30-tól 1958. augusztus 24-én bekövetkezett haláláig.[7] Strijdom "megalkuvást nem ismerő" afrikáner nacionalista, valamint a Nemzeti Párt (NP) legnagyobb, baasskap (fehér felsőbbrendűséget hirdető) frakciójának tagja volt. Szélsőségesebb apartheid politikát kívánt megvalósítani mint elődje, Daniël Malan, viszont ugyanúgy támogatta a Dél-afrikai Unió kilépést a Brit Birodalom "hatásköréből".[8][9][10]
Erőteljes és nyílt, nem köntörfalazó beszédei miatt az "Észak oroszlánja" vagy "Waterberg oroszlánja"-ként emlegették .[11]
Bár nem élte meg az 1960-as népszavazást, amely után a Dél-afrikai Unió köztársasággá alakult, rengeteg fontos előkészületet tett ennek a politikai változásnak a biztonságos lebonyolításához. Kortársai leírása alapján szinte megállás nélkül dolgozó Strijdomot a túlhajszoltság vitt sírba.

Egyesek elhunyta után bibliai Mózesként írták le őt, aki láthatta az ígéret földjét (a független köztársaságot), de már nem léphetett be oda.[12]
Fiatalkora
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Strijdom családjának klipfonteini farmján született Willowmore közelében, Fokföldön. Apjának, a helyiek körében elismert földbirtokos Petrus Strijdomnek három farmja volt, amelyek közül a legnagyobb, a Sandvlakte a helyi iskolának, templomnak és boltnak is helyet adott. Egyéb vállalkozásokat is csinált, többek között páviánprémet is árult, cipőket és szappant gyártott, üzletei egészen a Gamtoos-folyó völgyéig kisebb hálózatot alkottak.[6][13]
Tanulmányai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Általános és középiskolai évei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Strijdom általános iskolai tanulmányait Willowmore-ban kezdte, középiskolai tanulmányait pedig Franschhoekben fejezte be. A szülei otthona melletti Franschhoek iskola volt az első jelentős, mely őt ideológiailag kiformálta, ahol állítólag olyan erős hazafias szellem uralkodott, hogy a hatóságoknak többször bepanaszolták a britekkel szemben "hűtlenséget" hirdető intézményt. Strijdom iskolájának igazgatója, Gabriel Cillié később, mint neveléstudományi területen munkálkodó egyetemi oktató lett ismeretes. Strijdom diáktársai között volt többek között J.G. Carinus, akiből később Fokföld adminisztrátora lett, S. H. Pellissier, hollandiai nagykövet és a Rádiótanács elnöke, az Afrikaans Volksang en Volkspelebeweging alapítója és első vezetője.[14]
Egyetemi évei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Strijdom 1909-ben érettségizett, majd ezt követően a Victoria College hallgatója lett (1918-tól a Stellenbosch Egyetem). A mezőgazdasági képzés hiánya miatt, amely lehetővé tette volna számára, hogy gazdálkodjon, inkább úgy döntött, hogy a nyelvtudományoknak szenteli egyetemi éveit, mivelhogy az iskolában latinból és ógörögből kiválóan teljesített. A főiskolán aktív tagja volt az Afrikaanse Taalvereniging filozófiai vitaegyesületnek, emellett lelkesen sportolt is, rögbizett és teniszezett. Kortársai és diákkori barátai között ott volt Nicolaas van der Merwe, Petrus Le Roux, Micheil Botha, Henry de Villiers bíró, A. Stegmann és Jack Pauw akik rengeteget segítettek Strijdomnek a politikai karrierje kezdetén.
Stellenboschban, amikor bekerült az egyetembre, azonnal csatlakozott a diákközösség azon részéhez, amely az angol nyelv háttérbe szorítását, az afrikaans hivatalossá tételét, és Dél-Afrika domíniumi státuszának eltörlését kívánták.[15]
Az első világháborúban
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Miután 1912-ben, 18 évesen megszerezte a BA fokozatot, Strijdom minden ismerőse és barátja meglepetésére visszatér "kedvenc" elfoglaltságához, a gazdálkodáshoz. Apjával és legidősebb testvérével, Matthyssal együtt struccokat neveltek a Sandvlakte farmon. Ezt a tevékenységet a strucctoll piac 1914-es, az első világháború kitörése után bekövetkező összeomlása miatt abbahagyták.
Ezt követően Strijdom Pretoriába ment, és a neki felajánlott közszolgálati állást azonnal elfogadta. Ezt valószínűleg azért tette, mert akkoriban végzettségével nagyon kevés esélye lett volna gyorsan munkát szereznie. Vallásos-konzervatív afrikánerként, Strijdom rokonszenvezett az 1914-es ellenállási mozgalommal, de 1914-ben behívták sorkatonai szolgálatra, így nem tudott sehogy sem "részt venni" a felkelésben. Behiívása után azonban nem adták meg neki a lehetőséget a harcra, ezért saját kérésére besorozták a Dél-afrikai Egészségügyi Hadi Csoportba, amit Német Délnyugat-afrikai Védelmi Erők ellen vetettek be a mai Namíbia területén. Itt szemtanúja lehetett a németek teljes vereségének. A Helgaardt Scouts nem sokkal később "felvette" tagjainak sorába, ahol tizedesi rangot ért el.
Második felesége, Susan Strijdom így foglalta össze életének ezt a fejezetét 15 évvel férje halála után: "Csak néhány hónapig volt ott, mert De la Rey tábornok akkortájt halt meg a johannesburgi Booysensben. Hivatalosan balesetként jegyezték fel az esetet, miszerint a hírhedt Foster banda lövöldözése közben egy golyó véletlenül eltalálta. Erről Hans másként gondolkodott, szerinte a Beyers tábornokhoz igyekvő De La Rey-t meggyilkolták. Hans-t a kortársai a legtöbben elkerülték és figyelmen kívül hagyták a nézetei miatt. Senki nem terelgette őt életútja során, és senki nem adott neki munkát. És ez így ment még egy jó darabig, egészen addig, amíg Hans egy ügyvédi irodában el nem kezdett dolgozni."
Útja a politikába
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Strijdom később a Transvaal állambeli Nylstroomban telepedett le. Erős kötődése alakult ki ehhez a területhez és annak népéhez, így az afrikánerek helyi közösségének vezetője lett. Az 1929-es népgyűlési választáson Strijdom a Hertzog által vezetett Nemzeti Párt (NP) színeiben indult Waterberg választókerületben, ahonnan be is választották a Népgyűlésbe. Innentől kezdve pártjának Transvaal tagozati vezetői szerepét is betöltötte, erős támogatói bázist kiépítve maga körül.
Miután a Nemzeti Párt egyesült Jan Smuts tábornok Dél-afrikai Pártjával, és megalakították az Egyesült Pártot (UP). Strijdom ekkor csatlakozott a fúziót elítélő, régi NP-tagokból álló, szakadár tömörüléshez, a Megtisztított Nemzeti Párthoz (Gesuiwerde Nasionale Party), melyet 1940-ben átszerveztek Újraegyesült Nemzeti Párttá. Ellentétben Hertzog követőivel, a Strijdom-körüli csoport nem bízott Smutsban, ellenezték britbarát politikáját, és mindvégig lojálisak maradtak Malanhoz.[16][17][18]
Apartheid
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Nemzeti Párt 1948-as győzelmét követően megkezdődött az apartheid rendszerének intézményes kiépítése, amely a faji szegregáció és a fehér kisebbség politikai, gazdasági és társadalmi dominanciájának fenntartására irányult. A választás után Malan, mint az ország újdonsült miniszterelnöke, megalakíthatta első kormányát, melyben Strijdom földművelésügyi és öntözési miniszter lett. Ő nem volt annyira elégedett a pozíciójával, a kormányfő azonban tudatosan bízta rá ezt, a közéleti színtéren kevésbé jelentékeny tárcát, mivel nem nézte jó szemmel Strijdom fokozódó radikalizálódását. Amikor Malan halálos beteg lett, mindent megtett annak érdekében, hogy a mérsékeltebb Nicolaas Havenga váltsa őt a miniszterelnöki székben.
Miniszterelnöksége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1954. november 30-án Malan lemondása után, az előbbi akarata ellenére Strijdomot a Nemzeti Párt vezetőjévé, így Dél-Afrika miniszterelnökévé választották, habár Malan a mérsékeltebb Havengát, pénzügyminisztert jelölte ki utódjának. Strijdom azonban népszerűbb volt az NP-párt tagjai körében, és a választók bíztak benne, hogy zökkenőmentesen viszi előre a köztársasággá alakulás ügyét. Miniszterelnöksége alatt megkezdte a brit monarchiával való kapcsolatok megszakítását célzó lépéseket, az 1955-ös Development of Group Areas Act tovább szabályozta a fajonként elkülönített területek fejlesztését az országban.[19][20]
Erősen hitt a fehér kisebbség, és így az afrikánerek kizárólagos jogában az irányítás terén. Eltávolította a kevert etnikumú (Kleuringe) szavazókat a közös szavazói névjegyzékből, és külön szavazói névjegyzéket vettek fel, amely egy bennszülött képviseletet választ meg. Ezt még Malan kezdeményezte, de nem tudta elfogadtatni a Népgyűléssel. Megvalósítására már nem Strijdom hanem 1960-ban utódja, Verwoerd kormányzata alatt került sor. Strijdom miniszterelnökségére tehető még a hosszan elhúzódó hazaárulási per (1956–1961), amelyben 156 apartheidellenes aktivistát – köztük Nelson Mandelát – ítéltek el. A vádirat alapját többek között az 1955-ben elfogadott Szabadság Charta képezte, amelyet a hatóságok a fennálló politikai rend megdöntésére irányuló programként értelmeztek. Az 1958-as általános választások során sikerült tovább növelnie az NP parlamenti mandátumait. Kormányzása alatt megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval is. A szuezi válság geopolitikai győzelmet jelentett számára, mivel a háború sújtotta Szuezi-csatornán lehetetlen lett volna a tankerhajóknak áthaladni, így a Jóreménység fokánál voltak kénytelenek kijutni az Atlanti-óceánra.[21]
Halála
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az 1958-as választás után az új parlament nyitóülésén elmondta utolsó, másfél órás beszédét egy bizalmatlansági során során. Egyesek szerint a régi tűz újra "szétáradt benne" amikor a köztársasági kérdésről beszélt, és kijelentette: "Előre menetelünk végső célunk, a köztársaság felé." Néhány nap múlva ismét lebetegedett. Karbunkulusa nőtt az orrában, hivatalos rezidenciáján a Groot Schuur-ban kezdték meg kezelését. Nem sokkal ezután érkezett egy bejelentés, hogy szívbillentyű-sérülés miatt ágyban kellett maradnia, és eltiltották bárminemű lelkileg vagy testileg megerőltető munkától. Mivel állapota rosszabbodott, átszállították a fokvárosi Volkshospitalba.
Férje utolsó napjairól Susan Strijdom így írt 15 évvel később: "Hans életének utolsó heteiben, 1958 augusztusában én is kórházba kerültem. Emlékszem, hogyan bántak velem az orvosok és a nővérek a halála előtti harmadik napon. Segítettek lábra állni, mert annyira szeretett volna látni. Az orvosok úgy gondolták, hogy ha a saját lábamon állok előtte, az felvidítaná. Rettenetesen izgatott volt, amikor odaálltam elé. Habár tudtam, hogy az ereje hanyatlóban volt, de még így is, hogy a halálos ágyán küzdött az életéért, jobban nézett ki mint valaha, szinte sugárzott. Sosem volt egy érzelmeit teljesen kimutató ember, de abban a pillanatban ahogy ránéztem, szikrázó kék szemei megteltek élettel és szeretettel. A következő két napon, pénteken és szombaton szinte állandóan kómában volt. Szombat éjszaka megkérdeztem Dr. van Zyl-t hogy kívánhatok-e Hansnak jó éjszakát, mire ő azonnal azt mondta: „persze.” Amikor jóéjszakát kívántam neki, és felálltam az ágya mellől, egy alig hallható, halvány 'viszlát' volt a válasza. Ez volt az utolsó szava hozzám, ez mindig velem marad –, de tudtam, ez nem búcsú volt hanem csak egy 'viszlát', halhatatlan szelleme mindig itt lesz velünk, népével és hazájával, amelyet oly szenvedélyesen szeretett és oly önzetlenül szolgált."
Strijdom maradványait a fokvárosi Groote Kerkben tartott temetési szertartás után átszállították Pretoriába. 1958. augusztus 30-án körülbelül 10 000 ember vett részt az Uniegebou-ban tartott temetésen, majd a Heroes' Acre-ben helyezték örök nyugalomra. Házastársa és két gyermeke, Johannes Gerhardus és Estelle túlélte őt. Feleségét, Susan Strijdomot 1999-ben temették el férje mellé.
Halálának oka rákos megbetegedés volt, amit nem sokkal az 1958-as választások előtt fedeztek fel nála
Utódja Hendrik Verwoerd lett a párt élén, mely a republikánus frakció végső győzelmét, egyben a Nagy-Britanniával való végleges szakítást jelentette: az Uniót 1961-ben felszámolták.[22]

Öröksége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Dél-Afrikában még mindig vannak Strijdomnek szentelt emlékművek. Pretoria központjában megtalálható egy mellszobor, ami őt ábrázolja, ez az építmény 2001-ben összeomlott, két ember sérült meg az incidens során.[23][24][25]
2012-ben Pretoria városa 27 utcát nevezett át, beleértve a Strijdomról elnevezett utcákat is. A modimollei háza (korábban Nylstroom-ház) ma múzeum, amely az összeomlott mellszobor egyes részeit is őrzi.[26][27]
Johannesburgban van egy külváros és egy utca, amelyet Strijdomról neveztek el.[28]
Weltevredenparkban, Roodepoort külvárosában van egy JG Strijdom Road nevű utca. Randburg is rendelkezik egy Strijdompark nevű üzleti negyeddel.[29]
A johannesburgi Hillbrow-torony hivatalosan a J. G. Strijdom-torony nevet viselte 1995-ig, amikor is átnevezték Telkom Hillbrow Towerre.

Windhoekben, Délnyugat-Afrikában a nemzetközi repülőtér is róla lett elnevezve az 1965-ös megnyitását követően. Miután az ország 1990-ben Namíbiaként függetlenné vált, átkeresztelték Hosea Kutako Nemzetközi Repülőtérre. A J.G Strijdom Tunnel egy Leboeng nevű falu melletti alagút, amit még róla neveztek el.[30][31]
Megítélése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Van Rensburg véleménye Strijdomről
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A.P.J. Van Rensburg a Suid-Afrikaanse Biografiese Woordeboekban azt írja, Strijdom nagy erénye az volt, hogy "hiába lett politikus, mindig ember maradt; jóindulatú, megközelíthető és szeretettel teli. Őszintesége közismert volt: egyszer megtagadta hogy állami pénzből számára szállítást biztosítsanak. A Pretoriai Egyetem 1952-ben államigazgatási doktori fokozattal tüntette ki „országunk politikai és kulturális fejlődéséhez való hozzájárulásáért”, de továbbra sem volt hajlandó a dr. megszólítást felvenni vagy elfogadni.
A dél-afrikai politikusok közül valószínűleg Strijdom tartotta a legtöbb beszédet. Van Rensburg ezt írja: "Folyékonyan, szünet nélkül beszélt, zseniális volt a logikájában, nem tömör de mindig hatásos. Olyan tűzzel és lelkesedéssel beszélt, ami akarva-akaratlan bárkit, aki őt hallgatta, fellelkesített. Emberek sereglettek találkozóira, és már élete során páratlan hősimádat vette körül. A Volksraadban a politikai hőmérséklet akkor volt a legemelkedettebb, amikor ő beszélt, a technikája az arcjátékkal és kézmozdulatokkal tarkított, erőteljes beszéd volt. Néha nyers volt, de sosem személyeskedett, beszédjeiben gyakran éreztette türelmetlenségét."
Van Rensburg úgy véli, hogy Strijdom mindenki másnál jobban „összekötötte az afrikáner népet a búr köztársasági örökséggel, és egyetlen politikai végső célként mutatta azt be. Az 1930-as években északon felélesztette az akkoriban kevéssé életképes republikanizmust, és mozgósította annak látens erőit. Minden győzelemmel egyre tisztábban látta a köztársaság eljövetelét. Így joggal mondhatjuk, hogy ő a Dél-afrikai Köztársaság egyik építésze. Ő és Hertzog gyakran különbözött politikai nézeteiket, módszereket és elveket illetően. Mindazonáltal Hertzog és Strijdom is a maga módján segítettek parlamentünk és így országunk szuverenitásának érvényesítésében. A westminsteri statútum révén Hertzognak sikerült minden kétség fölé helyeznie a Dél-afrikai Parlament függetlenségét, míg Strijdom a bíróságokkal folytatott harcában megerősítette parlamentünk szuverenitását."
Van Rensburg is dicséri Strijdomot a Nemzeti Párt politikájához való hozzájárulásáért: "A párt egységessége és fegyelmezettsége ebben a tartományban valóban egy lassú, belső növekedés eredménye, amelyben Strijdom jelentős szerepet játszott. Az NP-re olyan politikai örökséget hagyott, amely jól kezelt és jelentősen megerősödött a Malantól való átvétel óta. Külső erőben és belső egységben a párt minden eddiginél, talán fénypontján állt Strijdom halálakor. Pártvezetői sikereit állhatatossága mellett tüzének, ékesszólásának, meggyőződésének, kifogástalan őszinteségének és több más erényének is köszönhette. annak megértése, hogy egy politikai mozgalom csak akkor sikeres, ha a népakarat kifejezése a gyakorlati elérhetőségen belülre esik. Nem hagyott maga után semmilyen konkrét életfilozófiát vagy a politikai nézeteinek szisztematikus kifejtését. Így, a sok beszédéből kellett kikövetkeztetni, hogy az egyszerű, de szorgalmas parasztgazdából, lelkesedéssel és lendülettel teli politikai vezető formálódott. Gondolkodásának vezérfonala mindig az afrikaans nyelven és angolul beszélők közötti kapcsolat volt így az afrikánerek nyelvi jogai a fehérek uralmát saját területükön és Dél-Afrika gazdasági függetlenségét kívánta elérni. Mindennek egy végcélhoz kellett vezetnie: egy szuverén, Dél-afrikai Köztársasághoz. ”
Van Rensburg úgy írja le a Strijdomot, mint „erős testfelépítésű, közepesen magas, göndör barna hajú erőteljese megjelenésű férfi. Fiatal korában szerette az amatőr színházat és a rögbit – volt csapatkapitány egy klubcsapatban és egy pretoriai csapatban is. Mindig egyszerűen, de ízlésesen öltözködött. Kutató kék szeme elszántságról tanúskodott, és összességében tekintélyes figura volt. Nem dohányzott és ritkán fogyasztott alkoholt. Nem tudott könnyen elaludni, és ha megtette akkor sem pihent sokáig, már jóval napkelte előtt az íróasztalánál ült és dolgozott. Strijdom kiváló családapa volt, és mélyen vallásos ”
Abraham véleménye Strijdomről
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]J.H. Abraham, a xhosa nép egységéért felelős akkori főbiztos 1973-ban azt írta, hogy Strijdom „megingathatatlan őszintesége” volt a legfőbb jellemzője. "Az az őszinteség, amellyel egész életéhez, de különösen a nemzeti ügyekhez közeledett, egyedülálló helyet biztosított számára az afrikáner nép vezetői között. Ezt természetesen nem a többi vezető nagyszerűségének rovására gondolom, csak Strijdomnek van személyisége, olyan sajátos tulajdonságai, amelyekkel a nép megbízható vezetőjévé vált. A nép hitt és bízott benne, mert minden kérdést, ami az emberek életében felmerült, abszolút egyszerű őszinteséggel és igazsággal közelített meg. Hans Strijdom nem egy kitérésekre hajlamos, ígérgető és meghunyászkodó politikus volt, ő megértette, hogy amit a politikájában megfogalmaz, amilyen ígéreteket tesz, azt tetteiben is meg kell valósítania. Nem ismerte a kompromisszumot, vallotta, hogy 'minden alkalom, amikor kompromisszumot kell kötni, a néped, akit egy egészként vezetsz megszűnik egységesnek lenni, csak úgy válhatsz igazi vezetővé, ha holnap és holnapután úgy merítesz lelked legmélyéről erőt, és jószándékot, ahogy azt tegnap és tegnapelőtt már megtetted.' És ezen túlmenően az a tény, hogy ez a lelkes apa, akit ellenfelei és az újságok gyakran „észak vademberének, a vademberek vezérének” neveztek, valójában egy megértő, és jólelkű ember volt, aki tudta, mire van szüksége népének, híveinek és barátainak"
"Vannak, akik dühödt, agresszív embernek írták le, mások kérlelhetetlennek és barátságtalannak tartották. Mások azt mondták, hogy afrikánerként arrogánsan öntörvényű volt. Hogy mekkorát tévedtek! Ez az ember, Hans Strijdom tele volt szeretettel, aki saját jóléte, saját kényelme rovására tettre készen állt, ő, aki valójában nem volt más, mint népe készséges és szerető szolgája. Halálakor családja, kabinetminiszterei és barátai összegyűltek egy szállodai szobában és együtt gyászolták néhai vezetőnket, ott sírtak a keményvonalas politikusok, akiknek bőven volt már élettapasztalatuk. Később a nap folyamán a Parlament egyik folyosóján sétáltunk. Láttam, hogy néhány képviselő arcán zúdulnak le a könnyek, ezek az emberek nagyrészt az ő politikai ellenfelei voltak. Strijdom halálával egy korszak ért véget, de élete továbbra is inspirációt jelent népünk számára, Strijdom személyisége, mint az őszinteség és hűség mintapéldája pedig nemes trombitaszóként maradt ránk, amely még korszakokon át fog visszhangzani, szakadatlanul."[32]

Haig véleménye Strijdomről
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Scott Haig, egy angol nyelvű újságíró egyszer azt írta, hogy "miniszterelnökként Strijdomnek az volt a sorsa, hogy áthidalja a régi és az új politikai rendszer között. A tábornokok fél évszázada és Malan, az őt megelőzően regnáló miniszterelnök után Strijdom végül lezárt egy komor korszakot, és egy új fejezetet nyitott a dél-afrikai politikában, amelyet Verwoerd, az utódja továbbgondolt, amikor az afrikaans és angol ajkúak közötti régi harc és viták a köztársasággá válásról, természetes halált haltak, és a nemzetépítés folyamata (legalábbis ami a fehéreket illeti), amelyről Strijdom csak jósolni tudott, végül beteljesedett, és fejlődésnek indult."
Krüger professzor véleménye Strijdomről
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]D.W. Krüger professzor azt írta: "Strijdom szinte legendás alakja volt a transvaali politikának. Ő volt az egyetlen országos parlamenti képviselő a tartományban, aki 1934-ben nem volt hajlandó Hertzogot követni a Smuts-féle Egyesült Pártba. A Nemzeti Párt transvaali Tagozatának újjáépítése nagyrészt az ő feladata volt, és egy időben ő tartotta életben a köztársasági eszményt is, amikor a legtöbb nacionalista hajlott az 1934-es státusztörvényben meghatározott alkotmányos viszony folytatására az Egyesült Királysággal. Nagyrészt az ő erőfeszítéseinek volt köszönhető, hogy 1934-ben a Nemzeti Párt transvaali Tagozata hivatalosan is elfogadta a köztársasági záradékot. Ő volt az, aki Malant és a Nemzeti Párt fokföldi Tagozatát meggyőzte arról, hogy kövessék példájukat. Strijdom Malannal együtt volt a vezető szellem a kizárólagos afrikánerség újjáélesztésében 1934-ben. Az általa gyakran hirdetett „fehér felsőbbség” vagy „fehér uralom” politikájának sok támogatója volt, különösen Transvaalban, ahol személy szerint is rendkívül népszerű volt. Halálával Dél-Afrika egyik legerősebb politikai személyisége tűnt el a közélet színteréről."[33]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "GeneaStar".
- 1 2 "Munzinger Personen" (német nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "Store norske leksikon". Great Norwegian Encyclopedia (norvég (bokmål) nyelven). Hozzáférés: 2026. október 17.
- 1 2 "Johannes Gerhardus Strijdom | prime minister of South Africa | Britannica". www.britannica.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2022. február 12.
- ↑ "Johannes G Strijdom | South African History Online". web.archive.org. 2010. december 20. 2010. december 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. február 12.
- ↑ "Strydom Succeeds Malan". Africa Today. 1 (4): 1–1. 1954. ISSN 0001-9887.
- ↑ T. Kuperus: State, Civil Society and Apartheid in South Africa: An Examination of Dutch Reformed Church-State Relations. 1999–04–07. ISBN 978-0-230-37373-0 Hozzáférés: 2022. február 12.
- ↑ "Verwoerd should not be remembered fondly - OPINION | Politicsweb". www.politicsweb.co.za (angol nyelven). Hozzáférés: 2022. február 12.
- ↑ James P. Barber – James Barber – James David Barber: South Africa's Foreign Policy: The Search for Status and Security, 1945-1988. 1990–04–19. ISBN 978-0-521-38876-4 Hozzáférés: 2022. február 12.
- ↑ Sablon:Af Afrikanergeskiedenis.co.za Hans Striijdom Archiválva 2018. június 29-i dátummal a Wayback Machine-ben. URL besoek op 23 Junie 2017.
- ↑ "Stellenbosch University". web.archive.org. 2010. március 12. 2010. március 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. február 12.
- ↑ Sablon:Af Die skool se geskiedenis Archiválva 2016. szeptember 17-i dátummal a Wayback Machine-ben.. URL besoek op 15 Augustus 2016.
- ↑ Sablon:Af Stellenboschstudente se rol in die vestiging van Afrikaans as onderrigtaal aan die Universiteit Stellenbosch. URL besoek op 15 Augustus 2016.
- ↑ "United Party | political party, South Africa | Britannica". www.britannica.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2022. február 12.
- ↑ "The Development & Formation of the South African Republic". web.archive.org. 2010. április 16. 2010. április 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. február 12.
- ↑ "Formation of the South African Republic | South African History Online". web.archive.org. 2011. június 6. 2011. június 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. február 12.
- ↑ Celia-Joy Martins: F I R E & a S H E S—I R O N & C L a Y. 2015–03–21. ISBN 978-1-5035-0397-7 Hozzáférés: 2022. február 12.
- ↑ Koorts, Lindie (2010. november). "An ageing anachronism: D.F. Malan as prime minister, 1948-1954". Kronos. 36 (1): 108–165. ISSN 0259-0190.[halott link]
- ↑ Michael R. Marrus – Milton Shain – Christopher R. Browning: Holocaust Scholarship: Personal Trajectories and Professional Interpretations. 2015–07–13. ISBN 978-1-137-51419-6 Hozzáférés: 2022. február 12.
- ↑ "Toledo Blade - Google Hírek Archívumkereső". news.google.com. Hozzáférés: 2022. február 12.
- ↑ "Strijdom bust carted off to 'place of safety'". Independent Online. 2002. február 26. Hozzáférés: 2010. március 25.
- ↑ "Giant Strijdom statue smashed".
- ↑ "Poor upkeep blamed for square collapse".
- ↑ "ShowMe: Pretoria's new street names". 28 március 2019 dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 18 november 2020.
- ↑ Maxwell Leigh (1986). Touring in Southern Africa (First ed.). C. Struik Publishers. 156. o.
- ↑ J.G. Strydom Rd, Roodepoort, 1709, South Africa, Google Maps
- ↑ Strydompark, Randburg, Gauteng 2169, South Africa, Google Maps
- ↑ Standard encyclopaedia of Southern Africa, Volume 10, NASOU, 1974, page 202
- ↑ Posters in Action: Visuality in the Making of an African Nation, Giorgio Miescher, Lorena Rizzo, Jeremy Silvester Basler Afrika Bibliographien, 2009, page 133
- ↑ Sablon:Af Van Schoor, A.M. (red.) 1973. Die Nasionale boek, gewy aan 25 jaar van Nasionale bewind (1948–1973). Johannesburg: Edupress (Edms.) Bpk.
- ↑ (angolul) Krüger, D.W. 1978. The making of a nation. A history of the Union of South Africa, 1910–1961. Johannesburg & London: Macmillan.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a JG Strijdom című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a JG Strijdom című afrikaans Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.