Ugrás a tartalomhoz

Salisbury grófja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Joan of Kent szócikkből átirányítva)
Salisbury grófja
Salisbury márkik birtokolják 1789 óta
Salisbury márkik címere
Salisbury márkik címere
OrszágEgyesült Királyság
Nemzetiségangol
Alapítva
Alapító
Kihalt
  • 1322 (első létrehozás)
  • 1471 (második létrehozás)
  • 1478 (harmadik létrehozás)
  • 1484 (nagyedik létrehozás)
  • 1539 (visszaállítás)
FejeRobert Gascoyne-Cecil, Salisbury 7. márkija
Ranggróf
A Wikimédia Commons tartalmaz Salisbury grófja témájú médiaállományokat.

A Salisbury grófja címet többször is létrehozták az angol és a brit főrendben. Története emiatt hosszú és összetett. Ma a Salisbury márki kiegészítő címe.

A szócikk speciális jelölései

A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a (Anglia 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet az angol peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.

A dőlt betűs, kurzív nemesi cím jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, az az ő az örökös vagy az örökös örököse.

Első létrehozás (1145)

[szerkesztés]

A címet először a XII. század közepén alapították Patrick de Salisbury számára. 1196-ban a cím Patrick unokájára, Elára szállt, aki ugyanabban az évben feleségül ment II. Henrik törvénytelen fiához, William Longespée-hez. Ela férje, fia és unokája is előtte halt meg, így a Salisbury-címet dédunokája, Margaret Longespée örökölte. Margaret Henry de Lacyhoz, Lincoln 3. grófja felesége lett, és lányuk, Alice 1310-ben Salisbury grófnője, 1311-ben pedig Lincoln grófnője lett. Alice 1294-ben Thomas Plantagenet, Lancaster 2. grófja(wd) felesége lett, de amikor Lancaster grófot 1322-ben felségárulásért kivégezték és címeit elveszítette, Alice is lemondott minden címéről a király javára, így azok megszűntek.

Az első létrehozás családfája

[szerkesztés]
  • Patrick of Salisbury (–1168)[1], Salisbury 1. grófja
    • William of Salisbury (–1196)[2][m 1], Salisbury 2. grófja
      • Ela of Salisbury (1190–1261)[3], Salisbury 3. grófnője ∞ William Longespée (1176–1226)[4], jure uxoris Salisbury 3. grófja
        • William Longespée (–1250)[5][m 2]
          • Margaret Longespée (1254–1309), Salisbury 4. grófnője[6] ∞ Henry de Lacy (1249–1311)[7][m 3], Lincoln 2. grófja, jure uxoris Salisbury 4. grófja
            • Alice de Lacy (1281–1348), Lincoln 3. grófja, Salisbury 5. grófja[8] ∞¹ Thomas Plantagenet (1278–1322), Lancaster 2. grófja ∞² Eubulus le Strange, Strange 1. bárója ∞³ Hugh de Freyne, Freyne bárója

Második létrehozás (1337)

[szerkesztés]

A címet másodszor 1337-ben hozták létre William Montacute számára, a nemesi Montagu-ház tagjaként. Ez az ág egyetlen örökösnővel, Alice Montague-val ért véget, akinek férje, Richard Neville felesége jogán vette fel a grófi címet.[9]

A történelem során a Montagu-k Montagud, Montaigu, Montague, Monte-Acuto és Montacute néven is ismertek, a vezetéknév előtt néha de-t használva. A név franciául: Mont Aigu, latinul: de Monte Acuto, ezek jelentése: „a hegyes hegyről”. A szócikkben Montagu-ként szerepel az összes személy, csak abban az esetben térünk el ettől, ha az szükséges. Bár ez nem felel meg mindig a történelmi hűségnek, viszont – főleg a XV. századig – egy név azonos forráson belül is eltérő írásmódú, ami nehezítené a megértést.

Montagu bárói és Salisbury grófjai családfája (1259–1539)

[szerkesztés]
  • Simon Montagu (~1259-1316), Montagu 1. bárója (Anglia 1299, I)
    • William Montagu (1280–1319), Montagu 2. bárója
      • Edward Montagu, (–1361), Montagu 1. bárója (Anglia 1342, II)
        • Joan Montagu (1349–1375), Montagu 2. bárónője (II) ∞ William de Ufford, Suffolk 2. grófja
          • nem volt utód, a bárói és a grófi cím is kihalt
      • William Montagu (1301–1344), Montagu 3. bárója (I), Man Királya (1333), Salisbury 1. grófja (Anglia 1337, II)Katharine de Grandison (1304–1339)
        • William Montagu (1328–1397), Salisbury 2. grófja, Montagu 4. bárója (I), Man királya ∞¹ Elizabeth de Mohun (–1414) ∞² Joan of Kent (1328–1385)
          • William Montagu (?–1383)
        • John Montagu (~1330–~1390), Montagu 1. bárója (Anglia 1357, III) ∞ Margaret Monthermer, Monthermer 3. bárónője
          • John Montagu (1350–1400), Salisbury 3. grófja, Montagu 2. bárója (III)
            • Thomas Montagu (1388–1428), Salisbury 4. grófja, Montagu 3. bárója (III) ∞¹ Eleanor de Holland (~1373–1424) ∞² Alice Chaucer (~1404–1475)
              • Alice Montagu (1407–1462), Salisbury 5. grófnője, Montagu 4. bárónője (III) ∞ Richard Neville (1400–1460), Salisbury 5. grófja, Montagu 4. bárója (III) (mindkettő felesége jogán)
                • Richard Neville (1428–1471), Warwick 16. grófja, Salisbury 6. grófja, Montagu 5. bárója (III)[m 4]
                  • Isabel Neville (1451–1467) ∞ George Plantagenet (1449–1478), Clarence 1. hercege
                    • Margaret Plantagenet (1473–1541), Salisbury grófnője (II vagy III) ∞ Richard Pole (1462–1505)
                      • Henry Pole (1492–1539), Montagu 1. bárója (Anglia 1514, V)
                      • Reginald Pole (1500–1558), angol kardinális, Canterbury utolsó katolikus érseke
                    • Edward Plantagenet (1475–1499), Warwick 17. grófja, Salisbury 1. grófja (Anglia 1472, III)[10] Montagu 5. bárója (III)[m 4]
                  • Anne Neville (1456–1485), angol királyné ∞¹ Edward of Lancaster (1453–1471), Walesi herceg ∞² Richárd (1452–1485), angol király
                • John Neville (1431–1471), Montagu 1. bárója (Anglia 1461, IV), Northumberland grófja (Anglia 1464, III), Montagu 1. márkija (Anglia 1470)
                • George Neville (1432–1476), York érseke
          • Sybil Montagu (~1368–1420)[m 5]
      • Simon Montagu (?–1345), Worcester püspöke, Ely püspöke

Forrás: Entitree

Salisbury Montagu grófjai és feleségeik

[szerkesztés]

William Montagu, Salisbury 1. grófja

William Montagu (1301–1344) apja William Montagu, Montagu 2. bárója, anyja Elizabeth de Montfort volt. 1319-ben követte apját a bárói címben, és 1322-ben nagykorúsága után vette birtokba örökségét. 1325-ben lovaggá ütötték, 1327-ben Skóciában harcolt III. Eduárd oldalán, majd többször járt diplomáciai küldetésben Franciaországban és az Avignonban székelő pápánál. 1330-ban ő volt az egyik fő szervezője Roger Mortimer elfogásának a nottinghami várban, amiért hatalmas birtokadományokat kapott.

1333-ban részt vett Berwick ostromában és a Halidon Hill-i csatában, majd a Man-sziget ura lett. 1335-ben Skóciában hadvezérként szolgált, megkapta Selkirk és Ettrick erdeit, Peebles városát, valamint a Csatorna-szigetek kormányzói tisztét. 1336-ban Dunbar ostromát vezette, 1337-ben Salisbury grófjává (Anglia 1337, II) emelték, 1338-ban Anglia marsallja lett. A flamand hadjáratokban Eduárd király egyik fő támasza volt, 1340-ben Lille alatt fogságba esett, de rövidesen kiszabadult. 1341-ben vizsgálóbizottságban szolgált, valószínűleg ekkor hódította meg végleg a Man-szigeteket, ahol királlyá koronázták. 1343-ban Bretagne-ban harcolt, majd kasztíliai követjáráson járt és részt vett a mór háborúban Algeciras ostrománál.

1344. január 30-án halt meg, állítólag egy windsori lovagi torna során szerzett sérülései következtében. Alapítója volt a berkshire-i Bisham kolostornak, ahol a család temetkezőhelye kialakult. Felesége Catherine Grandison volt, akitől két fia – köztük William, a második Salisbury gróf – és négy lánya született.[11][12][13]

Catherine Grandison
Catherine Grandison (1304–1349) 1320 körül ment feleségül William Montaguhoz. Jean Le Bel krónikája szerint III. Eduárd 1341-ben, amikor a király felmentette Wark várát a skót ostrom alól, erőszakot követett el rajta férje távollétében. Az eset később a III. Edvárd Erzsébet-kori drámában is feldolgozást nyert. 1348 körül Eduárd megalapította a Térdszalagrendet, és Jean Froissart úgy tudta, hogy erre egy bálban került sor, amikor „Salisbury grófnője” elejtett egy harisnyakötőt, amit a király felemelt. A történetben szereplő hölgyet egyesek Catherine-nel, mások menyével, Kent Johanna hercegnővel azonosítják. Catherine alakja a romantika korában is foglalkoztatta az irodalmat: Alexandre Dumas első folytatásokban közölt regénye, a Salisbury grófnéje (Chroniques de France : La Comtesse de Salisbury, 1836) az ő életén alapult.[14]

William Montagu, Salisbury 2. grófja KG

William Montagu (1328–1397) 1344-ben, kiskorúként örökölte apja címét és birtokait. 1346-ban részt vett III. Eduárd franciaországi hadjáratában, ahol a walesi herceg lovaggá ütötte, majd a következő évben birtokai tényleges kezelőjévé lett.

1349-ben a pápai bulla érvénytelenítette eljegyzését Joan of Kenttel, mert a nő visszatért férjéhez, Thomas Hollandhoz, Kent 1. grófjához. 1350-ben a Térdszalagrend alapító lovagja lett. Harcolt a winchelsea-i tengeri csatában. 1355-ben Bordeaux-ba indult a walesi herceg hadjáratával, ahol a hátvédet vezette, és 1356-ban a poitiers-i csatában oroszlánként küzdött, visszaverve Jean de Clermont rohamát. Részt vett a brétignyi béketárgyalásokon is 1360-ban.

Az 1360-as és 1370-es években számos katonai és diplomáciai feladatot teljesített. 1373-ban flottát vezetett a normandiai és breton partok mentén, 1376-ban az angol nyugati flotta admirálisa lett. 1375-ben Brugge-ben béketárgyaló volt, majd 1379-ben Calais kapitányaként szolgált. Az 1381-es felkelés idején a király mellett állt, Somersetben és Dorsetben harcolt a felkelők ellen. 1385-ben a Man-sziget királyává koronázták. Részt vett II. Richárd skót hadjáratában.

1397. június 3-án halt meg. Felesége Elizabeth de Mohun volt, akitől egy fia, William és két lánya született. Fia 1383-ban, Windsorban egy lovagi torna során életét vesztette. 1393-ban, mivel nem volt élő fia, eladta a később a végrendeletében is használt Man-sziget királyi tisztét William le Scrope-nak. Címe John unokaöccsére szállt.[11][16][17]

Joan of Kent
Joan of Kent (1328–1385) I. Eduárd angol király leszármazottja, ő volt a Kent grófja cím 1321-es ötödik és 1360-as hatodik létrehozás közti kapocs. Két bátyja volt, Edmund, Kent 2. grófja(wd) és John, Kent 3. grófja(wd), utóbbival kihalt a cím 1321-es ötödik létrhozása. Kent grófnéját „Kent szépséges hajadonja”-ként is szokták melíteni. Háromszor ment férjhez: első férje Thomas Holland, Kent 1. grófja(wd) (Angol 1360 VI) volt, második férje William Montagu, Salisbury 2. grófja, harmadik férje pedig Edward of Woodstock walesi herceg, a „Fekete Herceg”. A Salisbury gróffal kötött házasságát 1349. november 13-án érvénytelenítették. A VI. Kelemen pápa azért nyilvánította semmissé, mert bigámiának számított, Joan első házassága Thomas Hollanddal még érvényben volt, ezért vissza kellett térnie hozzá – kapcsolatukból nem született gyerek. Joan családi gyerekeit a következő családfa mutatja. A másodikon fia, Thomas Holland, Kent 2. grófja(wd) gyerekeit sorolja fel. Az utolsó előtti Eleanor Holland, aki Salisbury negyedik grófjának lett a felesége. A Térdszalagrend lovagja.[18]

John Montagu, Salisbury 3. grófja KG

John Montagu (1350–1400) apja John Montagu, anyja Margaret Monthermer volt. Fiatalon 1369-ben Franciaországban szolgált, ekkor ütötték lovaggá. 1389-ben apja halálával örökölte a bárói címét (1357, III), majd 1395-ben anyja halála után a Monthermer-birtokokat, végül 1397-ben nagybátyja halála után a Salisbury grófi címet is.

A királyi udvar egyik befolyásos tagja volt, II. Richárd megbízásából számos katonai és diplomáciai feladatot látott el. Harcolt Franciaországban és Írországban. Támogatta a VI. Károllyal kötendő béké megállapodást, ennek részeként II. Richárd feleségül vette VI. Károly lányát, Valois Izabellát. Montagu a francia udvari kultúra híveként pártfogolta Christine de Pisan költőt és műveit. A Térdszalagrend lovagja volt, amikor 1398-ban Anglia marsallja lett. Ugyanakkor gyanakvással figyelték, a lollardok híve lett, kápolnájából eltávolíttatta a szentképeket.

Henry Bolingbroke (a későbbi IV. Henrik) felesége, Mary de Bohun 1394-ben meghalt. Ezért Bolingbroke a fia, a későbbi V. Henrik nevelését Salisbury gróf és felesége gondjaira bízta. A gyermek Herefordshire-ben, a Courtfield-birtokon nőtt fel felügyeletük alatt. A gróf 1394-ben még Henry Bolingbroke bizalmasa volt, de 1399-re politikai lojalitása II. Richárd oldalára fordult. 1399-ben II. Richárd oldalán Írországba vonult, majd visszatérve megpróbált sereget gyűjteni Henry Bolingbroke ellen, de kudarccal járt. IV. Henrik hatalomra kerülése után elvesztette befolyását, 1400 januárjában részt vett a sikertelen összeesküvésben, amely Richárd visszahelyezését célozta. A felkelést leverték, Montagu-t más nemesekkel együtt Cirencesterben elfogták, és 1400. január 5-én a város lakói lefejezték – leginkább attól félve, hogy ha kiszabadul, bosszút áll. Fejét London hídjára tűzték, testét Cirencester apátságában temették el, később felesége Bishamba vitette.

Felesége Maud Francis volt, akitől több gyermeke született, köztük Thomas Montagu, Salisbury 4. grófja. Bár a kivégzéséhez nem volt köze, IV. Henrik pár héttel később hivatalosan is fej- és jószágvesztéssel sújtotta, ezzel jogilag is bekövtkezett a cím és vagyonvesztés. 1421-ben V. Henrik visszaállította a címet és visszaadta a jószágait.[11][19][20] Shakespeare II. Richárd című drámájában is szerepeltette.

Thomas Montagu, Salisbury 4. grófja KG PC

Thomas Montagu (1388–1428) 1399-ben feleségül vette Eleanor de Hollandot, Thomas Holland, Kent 2. grófja lányát. A házasságból egyetlen gyereke született, Alice Montagu.

Bár 1409-ben már Salisbury grófjaként hívták meg a Parlamentbe, de hivatalosan csak 1421-ben állították vissza a címet. 1414-ben a Térdszalagrend lovagja lett, 1415-ben részt vett a Harfleu ostromban és az fontos angol győzelemmel végződött agincourt-i csatában, ahol saját seregével harcolt. Több hadjáratban küzdött Normandiában, La Falaise, Caen, Rouen és számos más város bevételében játszott szerepet. 1419-ben Normandia egyik katonai vezetőjévé nevezték ki és megkapta a francia Perche grófi címet is. A Perche grófság – a kor szokásának megfelelően – francia kézen volt, így ösztönözte az angol uralkodó a főurat a terület meghódítására. A százéves háború idején Champagne és Brie – leginkább Seine-et-Marne-nak felel meg – kormányzójaként, majd Maine és Normandia főparancsnokaként folytatta a hadjáratokat, jelentős szerepet játszva a Yonne megyei crevanti és verneuil-i győzelmekben.

1428-ban nagy sereget gyűjtött, majd Orléans ostromát vezette. Október 24-én bevette a Tourelles-erődöt, de 27-én egy ágyúgolyó súlyosan megsebesítette. November 3-án halt meg Meung-sur-Loire-ban, holttestét haza szállították és ősei mellé temették. Amíg angol kortársai a legtehetségesebb angol hadvezérek között tartották számon – bátor, udvarias és nagylelkű –, a francia források kegyetlennek ábrázolták – cseppet sem meglepő módon.[11][21][22]

Alice Chaucer
Alice Chaucer (~1404–1475) Geoffrey Chaucer költő unokája. Háromszor ment férjhez. Első férje John Phelip volt, a második Thomas Montagu, Salisbury 4. grófja, a harmadik pedig William de la Pole, Suffolk 1. hercege. A Salisbury grófnéjaként (1424–1428) nem szület gyermeket. Alice Chaucer özvegyként az oxfordshire-i Ewelme-ben élt. Ide rendelt meg egy Szent Anna életét bemutató kárpit-sorozatot, amelyet fogadótermében állítottak ki. Tudatosan választott olyan női szentet, aki három házasságával és késői anyaságával saját életére is rímelt. Alice nagy könyvtárral rendelkezett: francia nyelvű lovagregények, vallási szövegek, Christine de Pisan és Vincent de Beauvais művei mellett Caxton-kiadású Charlemagne-románc és a mecénásként támogatott John Lydgate fordítása is megtalálható volt nála. Műpártolása és könyvgyűjteménye ritka példát ad a késő középkori Angliában egy női mecénás függetlenségére és kulturális szerepére. Élete végére huszonkét megyében birtokolt földeket, a Térdszalagrend lovagja volt.[23]

Richard Neville, Salisbury 5. grófja és felesége, Alice Montagu, Salisbury 5. grófnője a Salisbury Roll (1463) ábrázolásán. A képen szokatlan módon Alice címerét helyezték előtérbe: férje köpenyén és az asszony palástján is a Montagu–Monthermer címert tették a jobb oldalra, melléillesztve a Neville-címert (téves színekkel). A Salisbury Roll XV. századi, gazdagon illusztrált genealógiai tekercs, amely a Montagu–Neville család származását és címereit mutatja be
Alice Montagu, Salisbury 5. grófnője

Alice Montagu (1407 – 1462) angol főnemesasszony volt, aki saját jogán Salisbury 5. grófnője, Monthermer 6. bárónője, valamint Montagu 4. és 7. bárónője lett, amikor 1428-ban apja halálával örökölte a címeket.

Alice Montagu azért örökölhette apja halála után Salisbury grófja címét, mert az angol szokásjog szerint az olyan főnemesi címek, amelyeket parlamenti behívó (writ of summons) hozott létre, nem szűntek meg automatikusan férfiág hiányában, hanem női ágon is öröklődhettek. Apja fiúörökös nélkül halt meg, így az öröklés egyetlen törvényes gyermekére, Alice-re szállt. A cím suo jure, vagyis saját jogán illette meg, és őt a parlamentbe Salisbury grófnőjeként hívták be. Ez biztosította, hogy férje, Richard Neville, csak házassága révén, jure uxoris viselhette ezt a grófi címet, míg Alice maradt a cím tényleges birtokosa. Ez a fajta női öröklés egy grófi cím esetében a XV. század elején ritkaságnak számított, hiszen a legtöbb grófi cím kifejezetten férfiági örökléssel volt alapítva.

1420-ban feleségül ment Richard Neville-hez. A család központja a berkshire-i Bisham Manor volt, birtokaik azonban főként Hampshire és Wiltshire megyékben, Christchurch környékén feküdtek. A házaspárnak tíz gyereke született.

Alice Montagu, férje és fia a York-ház oldalán állt a rózsák háborújában. Az 1459 novemberében Coventryben összehívott parlament – melyet utólag a York-pártiakat sújtó rendkívül kemény ítéletei miatt elátkozott parlament-ként (Parliament of Devils) említenek – Alice Montagu-t is hazaárulásért elítélték és hivatalosan elvették címeit és birtokait. Alice-t 1459 novemberében Írországba menekült, de Richard Neville-t 1460-ban kivégezték. Az özvegy 1460 tavaszán a politikai erőviszonyok kedvezőbbre fordulása miatt fiával visszatért Angliába. Alice 1462. december 9. előtt halt meg, a bishami apátság Montagu-mauzóleumában temették el.[11][24]

Richard Neville (1400–1460), Salisbury 6. grófja[11][25][26]

Richard Neville (1428–1471), Warwick 16. grófja, Salisbury 6. grófja[11][27][28]

Montagu bárók, Salisbury grófok felsorolása

[szerkesztés]

A táblázat felsorolja Salisbury grófjait és a sok alkalommal létrehozott, néha párhuzamosan is létező Montagu báróit, illetve az egyetlen Montagu márkit.

Harmadik létrehozás (1472)

[szerkesztés]

Negyedik létrehozás (1478)

[szerkesztés]

A második vagy harmadik létrehozás helyreállítása (1512)

[szerkesztés]

Edward Plantagenet, Warwick 17. grófja(wd) (1475–1499), Salisbury grófja. De „nincs okunk feltételezni, hogy valaha is élvezte volna ezt a méltóságot[32] Edward, Clarence hercegének, George-nak a fia és az utolsó Neville gróf unokája volt. Ha a modern felfüggesztés (alvó cím) elvét visszamenőleg alkalmazták volna a grófi címekre – amit nem tettek meg –, akkor 1484-ben örökölte volna a Salisbury grófja címet, hacsak az 1472-es adományozás nem zárta le a felfüggesztést. 1485 után őrizetben tartották, és nem vett részt a Lordok Háza ülésein semmilyen címen, a köztes hónapokban pedig még túl fiatal volt ahhoz, hogy helyet foglaljon. 1499-ben, 24 éves korában kivégezték és hűtlenség miatt megfosztották rangjaitól, így minden címe – bármi is volt azok jogi státusza – elveszett. Lehetséges azonban, hogy a Salisbury grófja címet udvariassági címként használta, mivel ez apja egyik mellékcíme volt.

Margaret Pole, Salisbury grófnője
A portrén látható személy kiléte nem ismert, de a hagyomány szerint Margaret Pole-ról van szó, Aragóniai Katalin és lánya, Mária királyi hercegnő elkötelezett támogatójáról. Azután fejezték le, hogy fia, Pope bíboros elítélte VIII. Henrik döntését, hogy az anglikán egyház feje legyen[33]

Margaret Plantagenet, Salisbury grófnő (1473. augusztus 14. – 1541. május 28.) apja George Plantagenet, Clarence hercege volt, IV. Eduárd és III. Richárd angol királyok öccse, anyja pedig Isabel Neville, a „KirálycsinálóRichard Neville, Warwick 16. grófjának lánya. A rózsák háborúját túlélt néhány Plantagenetek közé tartozott.

Apját 1478-ban felségárulás miatt kivégezték. Testvérét, Edward Plantagenet-rt, Warwick 17. grófját 1499-ben VII. Henrik végeztette ki. Margaretet 1491 körül feleségül adták Richard Pole-hoz, akitől öt gyermeke született, köztük Reginald Pole, aki később Canterbury utolsó katolikus érseke lett. 1505-ben megözvegyül, nehéz anyagi körülmények között élt.

1509-től Aragóniai Katalin angol királyné udvarhölgyeként szolgált, majd 1513-ban VIII. Henrik visszaadta neki a családja birtokolta Salisbury grófságát és birtokait.[m 6] Vagyonát jelentősen gyarapította, Warblington kastély lett fő rezidenciája, és az angol főnemesség leggazdagabb női közé emelkedett. 1520–1533 között Mária hercegnő (a későbbi I. Mária) nevelője volt, akivel szoros kapcsolatot ápolt.

Fiai közül többen – különösen Reginald – szembekerültek VIII. Henrikkel, aki egyre inkább gyanakvással tekintett a katolikus vallásához ragaszkodó Pole családra. 1539-ben Margaretet hazaárulás vádjával megfosztották címeitől és birtokaitól, majd a Towerbe zárták. 1541. május 27-én, 67 évesen, tárgyalás nélkül, királyi parancsra lefejezték. Az ügyetlen hóhérnak csak több csapással sikerült megölni a menekülő nőt, a csapásokból a nő testére is jutott. A katolikus egyház vértanúként tiszteli, XIII. Leó pápa 1886. december 29-én boldoggá avatta.[29][34][35]

Ötödik létrehozás (1605)

[szerkesztés]
Salisbury grófként is használt Cecil-címer. ezüsttel és kékkel tízszer vágott mező, rajta hat fekete kicsiny pajzs három, kettő és egy elrendezésben, mindegyiken egy-egy ágaskodó ezüst oroszlán

1605-ben a címet Robert Cecil kapta, I. Jakab angol király közeli tanácsadója. Cecil I. Erzsébet főtanácsadójának, William Cecilnek, Burghley 1. bárójának fia, valamint Thomas Cecil, Exeter 1. grófja féltestvére volt. 1789-ben James Cecil, a hetedik gróf III. Györgytől megkapta a Salisbury márkija címet.

innen lásd a Salisbury márkija szócikket

A Cecil grófok családfája

Címerek

[szerkesztés]

A következő táblázatban nagyjából időrendben, logikai sorrendben láthatók a családfán jelzettek családi és egyéni címerei. Nem tüntettük fel minden címert.





Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. Salisbury-i Vilmos, Salisbury 2. grófja anglo-normann főnemes volt. Bár általában így emlegetik, hivatalos címe Wiltshire grófja volt, amelyet apja az 1143 körüli években kapott Matilda császárnőtől. William FitzPatrick néven is ismerték. Apja és örököse Patrick of Salisbury, Wiltshire grófja (akit Salisbury grófjának is neveztek), anyja pedig Adela of Ponthieu, Surrey grófnője volt.
  2. Sir William Longespée angol lovag és keresztes hadjáratban részt vevő harcos volt. A Nílus deltájában fekvő Manszúra 1250-es ostroma során esett el. A keresztény seregek súlyos vereséget szenvedtek, IX. Lajos francia király is fogságba került. Halála különös jelentőséggel bírt, mivel Longespée elvesztése szimbolikus veszteségnek számított, Anglia egyik legelőkelőbb családjának sarja áldozta életét a keresztény ügyért, ami erősítette a keresztes hadjáratok tragikus, hősi képét az angol köztudatban.
  3. Henry de Lacy, Lincoln 2. grófja, Pontefract bárója, Bowland ura, Halton bárója és Chester örökletes főlovászmestere angol főnemes volt, I. Eduárd angol király bizalmasa. Eduárdot szolgálta Walesben, Franciaországban és Skóciában, katonaként és diplomataként egyaránt. Ő a címzettje – vagy egyik szerzője – Walter of Bibbesworth keresztes hadjáratról szóló költeményének, a „Sir Henry de Lacy és Sir Walter of Bibbesworth közötti párbeszéd a szentföldi keresztes hadjáratról“ (La pleinte par entre missire Henry de Lacy et sire Wauter de Bybelesworthe pur la croiserie en la terre seinte című műnek.
  4. a b Richard Neville halála után a Montagu báró cím alvó állapotba került 1471-ben két életben maradt lánya, Isabel és Anna Neville között. 1485-ben Edward Plantagenet hívja elő a címet.
  5. Sybil Montagu John Montagu, Montagu 1. bárója és Margaret de Monthermer leánya volt. Egyik testvére Salisbury 3. grófja, másik Thomas Montagu, a salisburyi székesegyház 1382-től szolgáló dékánja. Bár belépésének pontos ideje ismeretlen, Sybilt 1391 körül választották perjelnővé. Vezetése idején nem volt minden rendben: 1398-ban egy apáca, Margaret Greenfield gyermeket szült. Talán ettől függetlenül ugyanabban az évben Sybil elűzte a kolostorból az idős Robert Daubeneye prépostot. Az ügy miatt indult világi és egyházi vizsgálat kompromisszumos döntést hozott: a prépost jó hírnevét megmentették és nyugdíjat rendeltek számára, de hivatalába nem állították vissza. 1400. március 14-én éjjel fegyveresek törtek be a kolostorba, Sybilt és több apácát legalább két napra foglyul ejtették; csak IV. Henrik király közbelépése és királyi parancsa szabadította ki őket, helyreállítva a rendet. 1415-ben újabb incidens történt, amikor Sybil azt állította, hogy elűzték a kolostorból, és félt visszatérni; ekkor V. Henrik király lépett közbe. Sybil Montagu haláláig, 1420-ig viselte a perjelnői tisztséget.
  6. A források nem értenek egyet abban, hogy pontosan mi történt ekkor: egyesek szerint az apja, George Plantagenet, Clarence herceg által viselt, 1472-es, harmadik létrehozás került helyreállításra, mások szerint pedig a nagyapja, Richard Neville, a „királycsináló” által birtokolt, 1337-es, második létrehozás folytatódott. Abban tehát nincs teljes egyetértés, hogy Margaret grófnő címe helyreállítás vagy új adományozás volt, illetve ha helyreállítás, akkor melyik korábbi létrehozásra vonatkozott.
  7. Első nagynegyed:
    • első és negyedik kisnegyed: vörös mezőben arany pólya, fölötte és alatta három-három apró arany kereszt (Beauchamp)
    • második és harmadik kisnegyed: a régi warwicki grófok (Newburgh/Beaumont) címere: kék–arany kockás mezőn egy hermelines chevron.
    A negyedik nagynegyed:
    • első és negyedik kisnegyed: arany alapon három vörös pólya, felül vörös pajzsfővel, a de Clare-család címere.
    • második és harmadik kisnegyed: negyedelt (ezüst és vörös), arany rácsozattal, az egészen fekete haránt csíkkal, a le Despenser-család címere.
  8. A szívpajzs negyedei:
    • ezüstben vörös negyed, benne arany rózsa (Bradestone),
    • vörösben karéjos ezüst kereszt (Ingoldsthorpe),
    • kékben arany pólya, fölötte három arany leopárdfej, a pólyán különbségként kék gyűrű (De la Pole),
    • ezüstben fekete dancetty, rajta három arany bizánc (De Burgh).
  9. A Salisbury grófja címet viselő Ceceilek címere: pajzs hatszorosan negyedelve:
    • első és hatodik negyed: ezüst és kék tízszer vágott mező, rajta hat kis pajzs fekete (3, 2, 1 elrendezésben), mindegyikben egy-egy ezüst, ágaskodó oroszlán, Cecil-család
    • vörös és kék hasított mező, benne egy ezüst ágaskodó oroszlán, amely egy zöld (helyesen: természetes színű) gyökerestől kitépett fát tart Winston-család,
    • fekete mező, középen egy ezüst kerek pajzs, körülötte három, hármas tornyú ezüst torony, Caerleon-Winston-család
    • ezüst mező, rajta egy vörös szegélyezett harántpólyán három arany ötszirmú virág, Heckington-család
    • ezüst mező, benne egy fekete hermelines sakkbástya között háromszögben elhelyezve, középen egy fekete pólya alakú chevron, Walcot/Walcott-család
    A pajzson arany félhold a különbség jelzésére

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. Patrick de Salisbury, 1st Earl of Salisbury. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  2. William FitzPatrick de Saresbury, 2nd Earl of Salisbury. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  3. Ela, Countess of Salisbury. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  4. William Longespée, 1st Earl of Salisbury. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  5. William Longespée, 2nd Earl of Salisbury. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  6. Margaret Longespée. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  7. Henry de Lacy, 3rd Earl of Lincoln. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  8. Alice de Lacy, Countess of Lincoln and Salisbury. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  9. ThePeerage  feljegyzi (XI. kötet, 395. oldal, (o) jegyzet), hogy a Parlament ehhez hozzájárult mindaddig, amíg a király nagykorúvá nem vált. A kérdés tehát az, hogy ez új címadományozásnak számított-e, vagy sem. A The Peerage nem így értékelte, és Margaret Plantagenetig bezárólag minden grófot az 1337-ben létrehozott egyetlen sorozat részeként kezelt. Kétségtelen, hogy a grófi címet később Richard Neville, a „Királycsináló” örökölte, akinek halálával a cím alvó állapotba került, mivel többen is jogosultak lettek volna örökölni. Akkoriban azonban a modern alvó-állapot-elmélet még nem létezett: Richard Neville halálakor csak két lánya maradt, és a lányokat mindig egyenrangúnak tekintették, ellentétben a fiúkkal, ahol az elsőszülött élvezett elsőbbséget. Királyi beavatkozás nélkül ezért lehetetlen volt eldönteni, melyik lányra kellene szállnia a címnek – különösen úgy, hogy Richard, Warwick és Salisbury grófja fellázadt az uralkodó ellen, és csatában esett el.
  10. The Complete Peerage (vol. XI, p. 394) világosan így írja: „Salisbury. Earldom. III. 1472. George (Plantagenet), Duke of Clarence, was created Earl of Salisbury, 22 Feb. 1472/3. Attainted 1478.
  11. a b c d e f g Salisbury, Earl of (E, 1337 - 1471). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  12. William Montagu, 1st Earl of Salisbury. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  13. Montacute, William de (1301-1344). Dictionary of National Biography, 1885–1900. Wikisource. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  14. Catherine Grandison. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  15. James Fairbairn. Fairbairn’s Book of Crests of the Families of Great Britain and Ireland. London: T. C. & E. C. Jack (1905) 
  16. William de Montacute, 2nd Earl of Salisbury. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  17. Montacute, William de (1328-1397). Dictionary of National Biography, 1885–1900. Wikisource. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  18. Joan of Kent, Countess of Kent. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  19. John de Montagu, 3rd Earl of Salisbury. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  20. Montacute, John de. Dictionary of National Biography, 1885–1900. Wikisource. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  21. Thomas Montagu, 4th Earl of Salisbury. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  22. Montacute, Thomas de. Dictionary of National Biography, 1885–1900. Wikisource. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  23. Alice Chaucer. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  24. Alice Montagu, Countess of Salisbury. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  25. Richard de Neville, 5th Earl of Salisbury. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  26. Neville, Richard (1400-1460). Dictionary of National Biography, 1885–1900. Wikisource. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  27. Richard Neville, 1st Earl of Warwick. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  28. Neville, Richard (1428-1471). Dictionary of National Biography, 1885–1900. Wikisource. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  29. a b Warwick, Earl of (E, 1450 - forfeited 1539). Cracroft's Peerage. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  30. George Plantagenet, 1st Duke of Clarence. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  31. Clarence, Dukes of. 1911 Encyclopædia Britannica. Wikisource. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  32. Edward Plantagenet, 2nd Earl of Warwick. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  33. Unknown Woman (formerly known as Margaret Pole, Countess of Salisbury). Art UK. (Hozzáférés: 2025. november 11.)
  34. Margaret Plantagenet, Countess of Salisbury. ThePeerage.com. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  35. Pole, Margaret. Dictionary of National Biography, 1885-1900. Wikisource. (Hozzáférés: 2025. szeptember 7.)
  36. a b c d e Hope, W. H. St. John. The Stall Plates of the Knights of the Order of the Garter 1348–1485: A Series of Ninety Full‑Sized Coloured Facsimiles with Descriptive Notes and Historical Introductions. Westminster: Archibald Constable and Company LTD (1901) 

Források

[szerkesztés]
  • ThePeerage: Cokayne, G. E.. The Complete Peerage of England, Scotland, Ireland, Great Britain and the United Kingdom, Extant, Extinct or Dormant, with Vicary Gibbs, H.A. Doubleday, Geoffrey H. White, Duncan Warrand and Lord Howard de Walden, editors, new ed. (angol nyelven), Gloucester, U.K.: Alan Sutton Publishing (1910–1959) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Earl of Salisbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Patrick, 1st Earl of Salisbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a William of Salisbury, 2nd Earl of Salisbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ela of Salisbury, 3rd Countess of Salisbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Margaret Longespée, 4th Countess of Salisbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alice de Lacy, Countess of Lincoln című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry de Lacy, Earl of Lincoln című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a William Longespée, 3rd Earl of Salisbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a William Longespée the Younger című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a William Montagu, 1st Earl of Salisbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a William Montagu, 2nd Baron Montagu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a William Montagu, 2nd Earl of Salisbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Catherine Grandison, Countess of Salisbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Joan of Kent című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a John Montagu, 3rd Earl of Salisbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Maud Francis, Countess of Salisbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas Montagu, 4th Earl of Salisbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alice Chaucer, Duchess of Suffolk című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alice Montacute, 5th Countess of Salisbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a George Plantagenet, Duke of Clarence című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Edward of Middleham, Prince of Wales című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Edward Plantagenet, 17th Earl of Warwick című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Margaret Pole, Countess of Salisbury című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]