Jevgenyij Fjodorovics Szvetlanov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jevgenyij Fjodorovics Szvetlanov
(Евгений Фёдорович Светланов)
Yevgeny Svetlanov 1967.jpg
Született 1928. szeptember 6.[1][2][3][4]
Moszkva
Elhunyt 2002. május 3. (73 évesen)[1][2][3]
Moszkva
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Sírhely Vagankovói temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Jevgenyij Fjodorovics Szvetlanov témájú médiaállományokat.

Jevgenyij Fjodorovics Szvetlanov (oroszul Евгений Фёдорович Светланов) (Moszkva, 1928. szeptember 6.Moszkva, 2002. május 3.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Szvetlanov Moszkvában született, és vezénylést tanult a Moszkvai Konzervatóriumban. 1955-től vezényelt a Bolsoj Színházban, 1962-ben kinevezték a Kreml kongresszusi palotájának zenei vezetőjének. A kongresszusi palota akkoriban a Bolsoj bérleménye is volt. 1965-től a Szovjetunió Állami Szimfonikus Zenekarának vezetője volt (ma az Orosz Állami Szimfonikus Zenekar). 1979-ben kinevezték a Londoni Szimfonikus Zenekar fő vendégigazgatójává. Szvetlanov 1992-től 2000-ig zenei igazgatója volt a Residentie Orchestra (Hága) és 1997 és 1999 között a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekarának.

2000-ben Szvetlanovot az Orosz Állami Szimfonikus Zenekarban betöltött posztjáról Mihail Svidkoj orosz kulturális miniszter leváltotta. Svidkoj indoklása szerint Szvetlanov túl sok időt töltött külföldön, és keveset Moszkvában.

Szvetlanovot különösen az orosz művek értelmezésére kérték fel – az orosz zeneművek egész sorát vezényelte, Mihail Glinkától a napjainkig. Ő volt a kevés orosz karmesterek egyike, aki vezényelte Gustav Mahler összes szimfonikus művét.

Szvetlanov sírja a Moszkvai Vaganykovói temetőben

Saját kompozíciói közé tartozik a Vonósnégyes (1948), a Daugava szimfonikus költemény (1952), a Szibériai fantázia zenekarra, Op. 9 (1953), Spanyolországi képek, rapszódia zenekarra (1954), Szimfónia (1956), Ünnepi költemény (1966),[6] Orosz variációk hárfára és zenekarra (1975), c-moll Zongoraverseny (1976) és A hegedű és a zenekar költemény David Ojsztrah emlékére (1975).[7]

Szvetlanov is rendkívül kompetens zongorista volt, három figyelemreméltó felvétel Szergej Rachmanyinov 2. d-moll Zongoratriója[8] és Csellószonátája op. 19,[9] és egy lemez Nyikolaj Medtner zongoraművéből.

A Warner Music France kiadott egy Édition officielle Evgeny Svetlanov-ot, melyben Szvetlanov karmesteri és zongorafelvételei voltak, amelyek 2008 júliusáig 35 darab CD-re, gyakran több CD-s dobozos készletekre futottak. Ezek közül a legnagyobb a Nyikolaj Mjaszkovszkij összes szimfóniáinak 16 CD-s doboza, akinek zenéje Szvetlanov volt.

Stílusa[szerkesztés]

Igazi ösztönös zenész volt az orosz mester, mondhatni, kifejezetten őszinte, spontán muzsikus, híján minden artisztikus fölényeskedésnek vagy intellektuális gőgnek. Póztalan alkatából teljesen hiányzott az értelmiségi mesterkéltség. Munkabírása óriási volt, elkötelezettsége a hivatása iránt sohasem kérdő jeleződhetett meg, elfogulatlan odaadása az orosz és az európai szimfonikus munkák iránt példás volt. „Úgy kell játszanod, mintha az életed múlna rajtaǃ” – mondogatta. Kendőzetlenül romantizáló, szlávosan dús, mély emocionális tartalmat közvetítő előadásai a feltartóztathatatlanul áramló, átütő erejű szenvedélyek kibontásával nyerték el alakjukat. Jevgenyij Szvetlanov a '80-as évekre par excellence orosz dirigens lett, aki sohasem riad vissza a zenében megragadható érzelmek leplezetlen kibontásától. „Szókimondása” megihlette a zenészeit is: a Szovjetunió Állami Szimfonikus Zenekara ugyan nem érte el azokat a csúcsokat, melyeket Jevgenyij Mravinszkij leningrádi együttese meghódított, ám nem kétséges, Szvetlanov így is világszínvonalú zenekart nevelt. A szélesen áradó, hullámzóan érzelem gazdag, belső gátlások nélküli muzsikálás a gárda névjegyévé vált, s Szvetlanov minden koncertje akként hatott, mintha az egy utolsó nagy erőfeszítés manifesztációja volna.

A zenekar legfőbb vonzereje a terjengős, már-már hedonista bőségű, pompás vonóshangzás és a markáns, vibráló, harsányan erőteljes rézfúvósjáték lett, mint hamisítatlan szláv virtusok. Ez a fajta, néhol érzelgősségbe forduló előadásmód hol páratlanul eredeti, egyéni hangú produkciókban nyilvánult meg (ld. pl. tokiói koncertjét Csajkovszkij V. szimfóniá-jából, 1990), hol túláradó, kétes ízlést közvetítő érzelgős kinyilatkoztatásba fordult, mint például Rachmaninov II. szimfóniá-jának kevéssé sikerült moszkvai felvételén (1995). Ám amilyen könnyen utat talált Grieg vagy Csajkovszkij szenvedély ittas zenéihez Szvetlanov, oly kevéssé találta meg a hangot a klasszikus német iskola jeleseivel, Beethovennel, Schuberttel, vagy ragadta meg a maguk teljességében Debussy vagy Szkrjabin impresszionisztikusan burjánzó hangképeit és Sztravinszkij neoklasszikus-modernista, érzelemmentes munkáit. A lassú tempók iránti vonzalma, széles dinamikája, az erőltetett heroizmus és a korlátokat alig ismerő pátosz nyílt vállalása, a hullámzóan romantikus, ugyanakkor személyes hangú megközelítései azonban biztosítják megkérdőjelezhetetlen illetékességét a szláv-orosz repertoárban, és kijelölik előkelő helyét a 20. század jeles dirigenseinek sorában.

Emlékezete[szerkesztés]

Az Aeroflot első Airbus A330-át róla nevezték el, valamint a 4135-ös aszteroida Svetlanov nevét Szvetlanovról kapta.[10][11] Nevét viseli az Orosz Föderáció Állami Akadémiai Szimfonikus Zenekara és egy nemzetközi karmesterverseny.[12]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Grove Music Online
  6. I.M. Yampol′sky – Richard Wigmore: Svetlanov, Yevgeny. 2001. = Oxford Music Online, Hozzáférés: 2019. feb. 4.  
  7. Bose, K. S. (1975. október 27.). „Delineation of the intimate details of the backbone conformation of pyridine nucleotide coenzymes in aqueous solution”. Biochemical and Biophysical Research Communications 66 (4), 1173–1179. o. ISSN 1090-2104. PMID 2.  
  8. Yang, Guang, Yanqing (2016. október 5.). „Vertical profiles of zooplankton community structure in Prydz Bay, Antarctica, during the austral summer of 2012/2013”. Polar Biology 40 (5), 1101–1114. o. DOI:10.1007/s00300-016-2037-4. ISSN 0722-4060.  
  9. Anderson, Robert (1981. március 1.). „Cello Sonata Op.6; Violin Sonata Op.18”. The Musical Times 122 (1657), 184. o. DOI:10.2307/962877. ISSN 0027-4666.  
  10. Милтон, Н.А., М.А. (2018. szeptember 15.). „Анализ производственных ресурсов ООО «Авиакомпания «СКОЛ»”. Научный диалог: Молодой ученый, Kiadó: ЦНК МОАН. DOI:10.18411/spc-22-01-2018-25.  
  11. (1995. október 1.) „Peroral cholangioscopy after operations on the vater's papilla Medical Center, ?Aeroflot Russian International Airlines?, Moscow”. Hepatology 22 (4), A440. o. DOI:10.1016/0270-9139(95)95480-5. ISSN 0270-9139.  
  12. (2018. január 1.) „Судоргин О.А. Концепция и перспективы развития электронного правительства во Франции”. Политика и Общество 1 (1), 9–13. o. DOI:10.7256/2454-0684.2018.1.25348. ISSN 2454-0684.