Prágai Jeromos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Jeroným Pražský szócikkből átirányítva)
Prágai Jeromos
Életrajzi adatok
Született1370-es évek
Prága
Elhunyt1416. május 30. (35-36 évesen)
Konstanz
Iskolái
Munkássága
Valláshusziták
Tisztségprofesszor
A Wikimédia Commons tartalmaz Prágai Jeromos témájú médiaállományokat.

Prágai Jeromos vagy Prágai Hieronymus (cseh: Jeroným Pražský, 1370 körül – 1416. május 30.) cseh skolasztikus filozófus, teológus, tanár és előreformátor. Husz János egyik legfőbb munkatársa, akit a konstanzi zsinat eretneknek ítélt és máglyán égetett meg.

Élete[szerkesztés]

Prágában született; 1398-ban szerzett diplomát a prágai Károly Egyetemen, majd Angliában az Oxfordi Egyetemen tanult, ahol megismerkedett a reformer John Wycliffe tanaival. 1401-ben visszatért Prágába, bekapcsolódott a reformáció munkájába: egyetemi tanárként elkezdte terjeszteni Wycliffe tanítását.[1]

1403-ban a Szentföldre utazott,[2] és sokfelé, Pesten és Bécsben is megfordult és tartott előadást, de Wyclif tanainak terjesztése miatt mindenhonnan menekülni kényszerült, ugyanis hirdette, hogy a római egyház eltávolodott Krisztus tanításától; aki az üdvösséget keresi, annak az evangéliumokban kell kutatnia.[3]

Tanított a Sorbonne (1405), valamint a Heidelberg-i és a Köln-i egyetemen (1406) is[4] de nézetei miatt, az egyházi hatóságok fenyegetésére kénytelen volt távozni. Visszatérve Prágába, Husszal – akivel időközben szoros barátságot kötött – együtt nyilvános vitákat folytattak és javasolták az egyház általános struktúrájának és szokásainak reformját.[4]

II. Ulászló király meghívta őt a Krakkói Egyetem újjászervezésére,[4] de nemsokára ki is utasították Lengyelországból. Prágában, 1412-ben csatlakozott Huszhoz egy híres nyilvános vitában, amelyben kijelentették, hogy a hívek nem kötelesek tiszteletben tartani azokat a pápai parancsokat, amelyek ellentétesek Krisztus parancsaival.[4]

1413-ban újra Lengyelországban járt és Krakkóban a papság és a nép körében „néhány nap alatt emberemlékezet óta nem látott szellemi mozgást indított”.[2]

Konstanzban[szerkesztés]

1415 áprilisában – követői tanácsa ellenére – Konstanzba ment, hogy próbálja megvédeni a bebörtönzött Huszt és tanítását, azt remélve, hogy kiszabadíthatja őt a zsinati atyák kezéből, vagy valamiféle segítségei nyújthat neki. Kétheti konstanzi tartózkodása meggyőzte őt reményeinek hiábavalóságáról. Elhatározta, hogy visszatér Prágába, de útközben elfogták, és láncra verve a zsinatra szállították, ahol ugyanazt a vádat emelték ellene, mint Husz ellen. Jeromos nem volt hajlandó engedelmeskedni, s bebörtönözték a Szent Pál-temetőben levő toronyban. Kezén lábán megbilincselve, hajlott testhelyzetben, kenyéren és vízen tartották.[5] A börtön megtörte és Husz megégetése után, szept. 11-én visszavonta tanait. A zsinat azt követelte tőle, hogy csillapítsa le a huszita mozgalmat, de csak egy levelet írt meg a kívánt értelemben.

Később, miután továbbra is fogva tartották, megbánta tettét és megtagadta a kicsikart vallomását. Amikor az inkvizítorok ismét elkezdték a kihallgatást, nagyon megdöbbentek: a régi Jeromos állt előttük, az egyházi hierarchia bűneinek kíméletlen leleplezője, az antipápista, Wycliffe és Husz követője. A vádlott újból „eretnekségbe esett”.[5]

1416. májusában a konstanzi gyűlés előtt lehetőséget adtak neki a választásra: vagy újra visszavonja tanait, vagy a máglyára kerül.

Kijelentette, hogy el volt ámítva, mint a bolond, amikor aláírta a fent nevezett megtagadást, s azután rendkívül megbánta. Mindenekelőtt pedig azt bánja, hogy megtagadta Husz János és John Wycliffe tanításait és egyetértett Husz János elítélésével, aki hite szerint igaz és szent ember volt.[5]

Beszéde nagy hatást tett. Jeromos bíráira mutatva keményen mondta:

"Ifjúságom óta elkövetett bűneim közül egyik sem nyomja úgy a lelkiismeretemet és nem okoz olyan szívbemarkoló bűntudatot, mint amelyet ezen a végzetes helyen elkövettem, amikor a Wyclif ellen és a szent mártír, barátom és mesterem, Husz János ellen hozott aljas ítéletet helyeseltem.
Wycliffet és Husz Jánost nem azért ítéltétek el, mert megtámadták az egyház tanait, hanem egyszerűen azért, mert elítélték a papság botrányos dolgait – a pompájukat, a gőgjüket, a papok és főpapok minden bűnét. Állításaikat, amelyek megcáfolhatatlanok, én is úgy hiszem és vallom, amint ők. Azt hiszitek, hogy félek a haláltól? Egy teljes évig egy félelmetes föld alatti börtönben tartottatok, ami szörnyűbb volt, mint maga a halál."[6]
Elítéltek, pedig ártatlan vagyok. De halálom után is tüske maradok a testetekben. Száz éven belül mindnyájan Isten ítélőszéke elé kerültök, és ott fogtok helyt állni ítéletetekért![7]
Jeromos megégetése. Miniatúra a korabeli Ulrich Richental Chronik des Konstanzer Konzils című művében
Ez utóbbi mondásából lett a Husz szájába adott és a későbbi reformációra vonatkoztatott szállóigévé lett jövendölés: "Ma megégetitek a libát (Husz csehül annyi, mint liba), de hamvaiból hattyú támad, azt nem fogjátok megsütni.[7]

1416. május 30-án mint visszaeső eretneket máglyahalálra ítélték.

Halála[szerkesztés]

1416. május 30-án reggel, mise után a zsinat meghallgatta Lodi püspök vádbeszédét Jeromos ellen. Felolvasták az inkvizíció ítéletét, melynek értelmében Jeromost visszaeső eretneknek nyilvánították, kiközösítették az egyházból, és átokkal sújtották. A zsinat az ítéletet egyhangúlag jóváhagyta. Csupán az volt hátra, hogy az egyházból „kiközösített” eretneket átadják a világi hatalomnak, hogy az „keresztény irgalmassággal”, azaz csonkítás és vérontás nélkül, a másvilágra küldje. Délelőtt tíz órakor a hóhér Prágai Jeromost meztelenre vetkőztette. Csípője köré egy darab fehér anyagot csavart, s hozzákötözte a száraz rőzsével és szalmával körülrakott oszlophoz.[5]

A legenda szerint, amikor a könyörületes hóhér felajánlotta áldozatának, hogy a háta mögött gyújtja meg a tüzet, Jeromos elutasította e „szolgálatot”: „Gyere ide, gyújtsd meg a szemem előtt; ha félnék a tüzedtől, sohasem kerültem volna ide!”

A halála után az inkvizítorok minden személyes holmiját is elégették, a hamut pedig a Rajna vizébe szórták.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.britannica.com/biography/Jerome-of-Prague Encyclopædia Britannica Online Academic Edition 2012
  2. a b Katolikus Lexikon
  3. E. H. Broadbent: Zarándok gyülekezet
  4. a b c d Encyclopædia Britannica
  5. a b c d e I. R. Grigulevics: Az inkvizíció története
  6. E. G. White: A nagy küzdelem
  7. a b Szimonidesz Lajos: Zsidóság és kereszténység

Források[szerkesztés]