Jeremy Brett

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Jeremy Brett
Brett a My Fair Ladyben mint Freddy Eynsford-Hill
Brett a My Fair Ladyben mint Freddy Eynsford-Hill
Életrajzi adatok
Születési név Peter Jeremy William Huggins
Született 1933. november 3.
Berkswell, Anglia
Elhunyt 1995. szeptember 12. (61 évesen)
London, Anglia
Házastársa Anna Massey (19581962)
Joan Wilson (19761985)
Pályafutása
Iskolái
Aktív évek 19541995
Híres szerepei My Fair Lady
Sherlock Holmes kalandjai

Jeremy Brett az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeremy Brett témájú médiaállományokat.

Jeremy Brett (Berkswell, 1933. november 3.London, 1995. szeptember 12.) angol színész. Ismertséget a Granada Television 1984 és 1994 között forgatott Sherlock Holmes kalandjai sorozatában szerzett. Több mint negyvenéves karrierje során feltűnt Bassanio, Robert Browning, Che Guevara, Dracula és Sherlock Holmes szerepében is. Színházban alakította Sherlock Holmest, szerepelt a Macbethben, alakította Hamletet.

Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés]

Peter Jeremy William Huggins néven született 1933. november 3-án, az angliai Berkswellben, Henry William Huggins és Elizabeth Edith Cadbury Huggins negyedik gyermekeként. Az Eton College-ben tanult, ahol kiemelkedő énektehetségének hála bekerült a diákkórusba. Ifjúkorában egy 1758-ban alapított íjásztársaság, a Woodmen of Arden tagja volt. Érdeklődési területei közé tartozott a lovaglás is.

Édesapja nem tartotta nagyra a színész mesterséget és gyakran korholta érte Jeremyt, féltve a családi név becsületét. Úgy érezte fia csalódást okoz. Peter Jeremy William Huggins ezért döntött úgy új nevet vesz fel. Első öltönyének szabója volt Brett, ezért vette fel ezt a művésznevet. Mikor édesapja tapasztalta, hogy fia meg tud élni szakmájából és ismert ember lett, kérte vegye vissza a családnevét, de Jeremy karakánul ragaszkodott az általa megalkotott művészi névhez. (Fia, David azonban születésétől a Huggins nevet viseli.) Jeremy Brett utolsó filmjében a Moll Flanders-ben egy sértett apát játszott, talán a megformálásban az is segítette a való életben igazán megtapasztalta, milyen egy sértett apa.

Színészi pályafutása[szerkesztés]

Brett 1951 és 1954 között a londoni Központi Beszéd- és Drámaiskolában tanult színészetet, ahol többek között Elsie Fogerty-díjat és William Poel-emlékdíjat nyert. Iskolai évei alatt eljátszotta első filmszerepét a Svengali című filmben; bár neve nem szerepel a szereplők listájában, Brett egy francia művésznövendéket játszott. Első hivatásos színészi alakítása az Amphitron 38 című darabban volt 1954-ben, a manchesteri Library Theatreben. Londonban először 1956-ban lépett fel, az Old Vic társulat tagjaként. Első szerepe Patroclus volt Troilus és Cressidában. Hosszú ideig klasszikus szerepeket játszott, köztük sok shakespeare-i szereplőt, eleinte az Old Vic társulattal, később a Királyi Nemzeti Színházzal. 1957-ben a londoni Aldwych Színházban lépett fel a Meet Me By Moonlight című darabban. A televíziók képernyőin már 1954-ben is megjelent.

Amikor Sean Connery kiszállt a sorozatból, Harry Saltzman és Albert R. Broccoli felvetette, hogy Brett játssza James Bondot az Őfelsége titkosszolgálatában című filmben, a szerepet azonban George Lazenby kapta. Egy második 007-es meghallgatás is sikertelenül zárult, amikor is az Élni és élni hagyni Bondja Roger Moore lett.

Az 1960-as évektől Brett ritkán hiányzott a brit televíziók képernyőjéről. Bár Brett filmszerepei nem lettek különösebben híresek, ő játszotta az 1964-es nagy sikerű filmben, a My Fair Ladyben Freddie Eynsford-Hill szerepét. Sok sorozatban kapott szerepet, kiemelkedő ezek közül d’Artagnan alakítása A három testőr 1966-os feldolgozásában. Az énekhangját ugyan más kölcsönözte, énektudását bizonyíthatta később Danilo szerepében, A víg özvegyben, melyet a brit televízió mutatott be 1968-ban. Alkalmanként játszott vidám darabokban, de többnyire klasszikusokat, mint például A riválisok Abszolút Kapitányát. 1969-ben Che Guereva szerepét játszotta el. 1973-ban egy televíziós adaptációban Bassaniót alakította William Shakespeare A velencei kalmárjában, amelyben Laurence Olivier játszotta Shylockot és Joan Plowright Portiát (a darab színházi változatát ugyanebben a szereposztásban játszották a londoni Nemzeti Színházban). 1978-ban a Drakulában szerepelt. A nagy sikerű broadwayi színdarabot bemutatták Denverben, Los Angelesben, San Diegóban, San Franciscóban és Chicagóban. Brett sokszor viccelt azon, hogy színészként nehezen juthat be a 20. századba, a jelenbe pedig talán soha.

Brett beszédhibával született, e miatt nem tudta pontosan ejteni az "r" hangot. Gyermekkorában sebészi segítség, később pedig folyamatos gyakorlás segítette a pontos kiejtés elsajátításában. Évekkel később bevallotta, hogy naponta gyakorolta a kiejtést, akár dolgozott, akár nem.

40 éves pályafutása alatt a legemlékezetesebb Sherlock Holmes szerepének megformálása, mely a Granada Television 1984 és 1994 között készített sorozata Arthur Conan Doyle történetei nyomán, John Hawkesworth és más írók adaptációjából. Bár félt a beskatulyázástól, Brett mégis 41 részt készített el a csatornánál. Miután megkapta a különleges kihívást tartogató szerepet, kevés más szerepben jelent meg a közönség előtt, ezért is lehetett ennek az korszaknak ő a Sherlock Holmes-a, csakúgy, mint Basil Rathbone volt az 1940-es éveknek. Érdekes módon Brett Dr. Watsont alakította Charlton Heston mellett az 1980-as Vérkeresztség Los Angeles-i színpadi adaptációjában. Jeremy Brett eme szerep által lett annak a rangos hármasnak egyike, akik mind Holmest, mind Watsont eljátszották (a másik két színész Reginald Owen és Patrick Macnee).

Betegsége és halála[szerkesztés]

Brett bipoláris zavarban szenvedett, amelyet mániás depressziónak is ismerünk. Második felesége, Joan Wilson 1985. július 4-i halála után betegsége egyre csak rosszabbodott, kevéssel azután, hogy Holmes "halálának" felvételeit befejezték Az utolsó esetben.

Egy időre abbahagyta a Holmes filmek forgatását. Amikor 1986-ban visszatért, a szoros határidők és a filmezéssel járó stressz sokat rontott az állapotán. Teljes mániás depressziós krízisen esett át és kórházba került. Élete utolsó tíz évében többször esett át kórházi kezelésen mentális problémái miatt, és egészsége, külseje látható változásokon ment át a Sherlock Holmes sorozat befejező epizódjai felé közeledve.

A tervek készen voltak további Holmes filmek készítésére, de Brettet a szíve elvitte londoni otthonában, mielőtt a terv megvalósulhatott volna. Szíve károsodott egy gyermekkori reumás láz következtében, és a dohányzás miatt tovább gyengült élete során. Egy interjúban Edward Hardwicke (a második színész, aki Dr. Watsont játszotta a Holmes-sorozatban) állította, hogy Brett 60 cigarettát vásárolt a forgatásra menet, és a munka alatt mindet el is szívta. Miután szívproblémáját az orvosok megállapították, kis időre felhagyott a dohányzással, majd halála előtt kevéssel újra kezdte. 1995. szeptember 12-én hunyt el, 61 éves volt.

Jeremy Brett utolsó szerepe posztumusz, a Moll Flandersben. A művész apja a főszerepben Robin Wright Penn. Ez az amerikai film 1996-ban került a mozikba, közel egy évvel Brett halálát követően.

Családja[szerkesztés]

Brett biszexuális volt, sokáig Gary Bond színész partnere volt. 1958-ban Brett feleségül vette Anna Massey színésznőt (Raymond Massey lányát), de 1962. november 22-én elváltak, mivel Brett elhagyta feleségét egy másik férfi miatt.[1][2] Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy már külön élt nejétől amikor a másik férfival összejött. Brett neje egy határozatlan nő volt, aki világéletében nagyon függött szüleitől. Már felnőtt nő volt, amikor a szerelmes Brett jót akarván biztatni kezdte, hogy költözzön el szüleitől és ha nem is vele, hanem egyedül, de költözzön saját lakásba, kezdjen végre önálló életet. Házasságukat a szülők nem nézték jó szemmel, a család már az esküvőn is megalázó botránnyal sértette meg Jeremyt. Brett hiába küzdött, neje sosem tudott kilépni szülei árnyékából és válásuk után is hozzájuk költözött vissza. Fiuk, David Huggins, aki 1959-ben született, jelenleg sikeres brit rajzfilmes, illusztrátor és novellista. Évekkel később, 1978-ban, Brett és Massey együtt jelent meg a BBC által feldolgozott Rebecca adaptációjában, ahol Brett a megszállott Max de Winter, Massey a házvezetőnő, Mrs. Danvers szerepében jeleskedett. (David Huggins szintén megjelent a filmben). Massey később megírta Brettel való szerelmük történetét, amiben magát hibáztatta, hogy félelmei és szülei elnyomásának való engedése tette tönkre kapcsolatukat. Azt írta Brett jó férj volt, melegszívű ember és jó apa. Nem tudni biztosan, de lehet, hogy ez a házassági kudarc illetve szeretett édesanyja halála tette első alkalommal komolyan szomorúvá Brettet. Jeremy a válás után is örömmel törődött fiával. 1977-ben Brett elvette feleségül Joan Wilson producert, aki mellett boldognak érezte magát. Joan 1985-ben rákban elhunyt. Bár akkor forgatta a Sherlock Holmest, neje halálos ágyánál rengeteg időt töltött, ha a munka elszólította Joan engedélyét kérte, és mélyen megviselte elvesztése. Nem házasodott meg többet, rengeteg erőt és energiát fektetett Holmes eljátszásába. Olyan hitelesen alakította tv-ben és színházban egyaránt, hogy az emberek utcán vagy rendezvényeken is elvárták a nagy nyomozó alakítását tőle. Mikor Edward Hardwicke-kal (ő alakította a második Watsont) megtudta, hogy Sherlock figurája a fiatalok körében is népszerű, mindketten ragaszkodtak hozzá Holmes tegye le a drogokat, ne mutasson rossz példát a droghasználattal. Így az Ördög Lábnyoma című részben Sherlock az eredeti Doyle regénytől eltérően végleg hátat fordít káros szenvedélyének. Linda Pritchard szerelme valamicskét javított depresszióján, de Joan elvesztését sohasem heverte ki, erős antidepresszánsokon élt. Linda tiszteletben tartotta a színész Joan iránti mély gyászát. Együtt futottak olyan rendezvényen, mely a futással rák elleni küzdelemre hívta fel a figyelmet. Mindenki könnyű rövidnadrágokban, polókban szaladt, de Brett Holmes kabátjában és sapkájában, bottal a kezében loholt, hogy a névjegyévé vált Holmes figurával népszerűsítse a jó ügyet. Holmes figurája nagy hatással volt Jeremyre, ez hozta meg igazi hírnevét. Mondhatni az emberek állandó érdeklődése miatt sem tudott soha szabadulni tőle; Brett egyik levelében azt írta Hardwicke-nek, úgy érzi beleőrült a zseniális detektív karakterébe. Brett jó viszonyban volt unokatestvérének fiával, Martin Clunes színésszel. 1989-ben Jeremy megkapta munkája elismeréseként a BAFTA (Brit Film Akadémia) díját. Sajnos a szedett kedélyjavító gyógyszerek mellékhatásaként teste felpuffadt (ezt az utolsó Sherlock részeknél látható is). Akkor sem hagyta abba a forgatást, amikor mellkasából már szívták le a vizet az orvosok. Fájdalmai ellenére folytatta a munkát. Sokan vélik úgy, hogy a halálát okozó szívroham kiváltásában is szerepük lehetett a tablettáknak, de nyilván Brett gyakori dohányzása sem volt kedvező.

"I have no doubt that few performances in the history of television drama were as perfect, passionate, exquisitely realised and definitively delivered as that of Jeremy Brett’s extraordinary Sherlock Holmes" - Stephen Fry

Nekem nincs kétségem afelől, hogy a televíziós dráma történelmében kevés előadás volt olyan tökéletes, szenvedélyes, kiválóan megvalósított és határozottan kézbesített, mint Jeremy Brett rendkívüli Sherlock Holmesa - mondta Stephen Fry

Forrás[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Massey, Anna (2006). Telling Some Tales. London: Hutchinson. ISBN 0-09-179645-8
  2. David Stuart Davies, Dancing in the Moonlight: Jeremy Brett, London, 2006

Külső hivatkozások[szerkesztés]