Jeane Kirkpatrick

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jeane Kirkpatrick
Od jeane-kirkpatrick-official-portrait 1-255x301.jpg
Született 1926. november 19.[1][2][3][4][5]
Duncan
Elhunyt 2006. december 7. (80 évesen)[6][1][2][3][4][5]
Bethesda
Állampolgársága amerikai
Foglalkozása
Tisztség
  • nagykövet
  • United States Ambassador to the United Nations (1981. február 4. – 1985. április 1.)
Iskolái
Kitüntetései
  • Recipient of the Order of Tomáš Garrigue Masaryk, 1st class
  • Elnöki Szabadság-érdemrend
  • Library of Congress Living Legend[7]
  • Oklahoma Women's Hall of Fame
  • Defense Superior Service Medal
  • a Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora
  • Francis Boyer Award (1985)
Halál okaszívelégtelenség
Sírhely Parklawn Memorial Park
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeane Kirkpatrick témájú médiaállományokat.

Jeane Duane Kirkpatrick (Duncan, 1926. november 27. – Bethesda, 2006. december 7.) amerikai diplomata.

Pályája[szerkesztés]

Oklahoma államban született Jeane Duncan néven és a New York-i Barnard College-ben szerzett diplomát. Ezekben az években az Amerikai Szocialista Párt ifjúsági szervezetének tagja volt, de gondolkodása fokozatosan konzervatív irányt vett. 1955-ben ment férjhez Evron Kirkpatrickhez, aki a második világháborúban hírszerzőként szolgált, majd kutatóként dolgozott. Egy évet töltött a párizsi Politikatudományi Intézetben, 1968-ban pedig a Columbia Egyetemen doktorált politológiából. 1967-től kezdve tanított a Georgetown Egyetemen, 1973-tól professzori minőségben. A hetvenes években kezdett aktívan politizálni a Demokrata Pártban, Hubert Humphrey és Henry M. „Scoop” Jackson tanácsadójaként. Az enyhülés megítélése fordította szembe pártjával; kiábrándultságáról és végképp konzervatívvá váló nézeteiről számos cikket írt, melyek közül a leghíresebb a jelen kötetünkben is szereplő „Diktatúrák és kettős mérce” című esszé, ami olyan komoly hatással volt Ronald Reaganre is, hogy felkérte Kirkpatricket, dolgozzon a kormányzatban. Kirkpatrick a Nemzetbiztonsági Tanács tagja lett, de a nemzetbiztonsági főtanácsadókat is kritizálta nem kellő erélyű fellépésükért. 1981-ben kinevezték az USA ENSZ-nagykövetévé. ENSZ-nagykövetként elítélte Nagy-Britannia falklandi háborúját, valamint ő bizonyította be a világszervezet közgyűlése előtt, hogy az 1983 szeptemberében lelőtt dél-koreai utasszállító gépet csak a szovjet légvédelem lőhette le. Andrej Szaharov úgy köszöntötte az ENSZ-ben, mint akinek „a nevét minden cellában ismerik a Gulagon”. Már megbízatása elején jelezte, hogy csak egyetlen ciklust vállal az ENSZ-ben, így 1984-ben leköszönt és belépett a Republikánus Pártba. Folytatta a tanítást a Georgetownon, valamint a legbefolyásosabb konzervatív intézet, az American Enterprise Institute kutatója lett. 2003-ban sürgette, hogy az Egyesült Államok hivatalosan üzenjen hadat az iszlám fundamentalizmusnak, valamint titkos diplomáciai útra indult azért, hogy különböző arab országok támogatását megszerezze Szaddám Husszein megdöntéséhez.

Írásai[szerkesztés]

Diplomáciai tapasztalatairól és a nemzetközi kapcsolatokról mintegy 20 könyvet írt. Az amerikai Commentary folyóiratban publikált Diktatúrák és kettős mérce című írása a Szabadság/Harcosok – hidegháborús írások című kötetben jelent meg magyar nyelven 2015 tavaszán.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find A Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. http://www.iht.com/articles/2006/12/08/america/web.1208obits.php?page=2
  7. https://www.loc.gov/about/awards-and-honors/living-legends/jeane-kirkpatrick/

Források[szerkesztés]

  • http://tortenelem.info.hu/konyv/3418