Jean de Joinville
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2007 márciusából) |
| Jean de Joinville | |
 | |
| Jean de Joinville (Merry-Joseph-Blondel festménye) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1224 születési helye nem ismert |
| Elhunyt | 1317. december 24. (92-93 évesen) halálozási helye nem ismert |
| Ismeretes mint | történetíró |
| Nemzetiség | francia |
| Házastárs |
|
| Szülei | Beatrice of Auxonne Simon de Joinville |
| Gyermekek | Anseau de Joinville |
| Pályafutása | |
| Szakterület | történettudomány |
| Jelentős munkái | Szent Lajos élete és bölcs mondásai (Vie de Saint Louis) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean de Joinville témájú médiaállományokat. | |
Jean de Joinville (1224 – 1317. december 24.) középkori champagne-i nemesember, örökös sénéchal, keresztes lovag, IX. (Szent) Lajos francia király harcostársa, barátja és életírója volt.
Előkelő nemesi családból született, atyja Simon de Joinville, édesanyja pedig Béatrice d'Auxonne volt. 1233-ban örökölte Joinville-t. IV. Theobald Champagne grófjának udvarában kapott lovagi nevelést, de valamelyest latinul is megtanult, illetve az olvasás és írás művészetét is elsajátította. Urával 1241-ben csatlakoztak a királyi udvarhoz, és 1244-ben az uralkodóval tartottak annak egyiptomi keresztes hadjáratára. Joinville a hadjáraton lett Lajos bizalmasa és tanácsadója.
1250-ben, amikor a sereg nagy része és maga a király is fogságba esett Manszúra sikertelen ostromát követően, a szintén fogoly Joinville-nek nagy szerepe volt a tárgyalásokban és a váltságdíj összegyűjtésében. Ezt követően valószínűleg ő győzte meg urát, hogy az azonnali hazatérés helyett a szentföldi keresztes államok helyzetét rendezze. Az 1250-1254 közti időszakban Joinville a király legfontosabb tanácsosa volt, és IX. Lajos a későbbiekben is nagy becsben tartotta barátját, aki apjától a sénéchali tisztséget is megörökölte.
Joinville az 1270-ben indult VIII. keresztes hadjáraton nem volt hajlandó részt venni, mert meg volt győződve az expedíció haszontalanságáról. Előrelátónak bizonyult, ugyanis a hadjárat nemhogy eredményt nem ért el, de katasztrofálisan végződött: a had nagy része és maga Lajos is odaveszett a vérhasjárványban.
1271-től kezdve a pápaság vizsgálatot indított IX. Lajos kanonizációja ügyében, melyben nagy hasznát vették Joinville, a hű barát és megbízható szemtanú tanúságtételének (1282). A sénéchal az elhunyt király özvegye, Provence-i Margit udvarának rendszeres látogatója volt, és az ő ösztönzésére kezdte megírni 1309-ben befejezett krónikáját, a Szent Lajos életét (Vie de Saint Louis), ami a korszak rendkívül fontos forrása.
Joinville matuzsálemi kort ért meg, 93 évesen halt meg. A joinville-i kastély ma már lerombolt, Szent Lőrincről elnevezett templomának Szent József védelmébe ajánlott kápolnájába temették.
Joinville kétszer nősült, Alix de Reynel és Alix de Grandpré voltak a választottjai. Három gyermekéről tudunk:
Művének magyar nyelvű fordítása[szerkesztés]
- Szent Lajos élete és bölcs mondásai; szerk. Csernus Sándor, tan. Jacques Le Goff, Csernus Sándor, Zimonyi István, ford. Csernus Sándor, Cs. Tóth Annamária; Balassi, Bp., 2015 (A középkori francia történeti irodalom remekei) ISBN 9789635069637, 448 p.
|
