Jean Mabillon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jean Mabillon
Portrait of Mabillon (4671638).jpg
Született 1632. november 23.[1][2][3][4][5]
Saint-Pierremont
Elhunyt 1707. december 27. (75 évesen)[1][2][3][4][5]
Párizs
Állampolgársága francia
Foglalkozása
Iskolái University of Reims Champagne-Ardenne
Sírhely Saint-Germain-des-Prés-i apátság
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Mabillon témájú médiaállományokat.

Jean Mabillon [ejtsd: 'mabijon'], magyarosan Mabillon János O. S. B. (Saint-Pierremont, 1632. november 23.Párizs, 1707. december 27.) francia bencés szerzetes és történettudós, kortársai szerint „Franciaország legnagyobb tudósa”, az oklevéltan megalapítója.

Élete[szerkesztés]

21 éves korában, 1653. szeptember 5-én lépett a bencés-rend Szent Mórról elnevezett Maurinusok nevű kongregációjába. Fiatal éveiben sokat betegeskedett, ennek ellenére 1660. március 27-én Amiensben mégis pappá szentelték. 1663-ban St. Denisben a műemlékek felügyelőjének nevezték ki, majd 1664-ben Párizsba küldték elöljárói, ahol a Saint Germain-apátság könyvtárosának, Lukas D'Achérynek segített.

Párizsban adta ki 1667-ben első nagyobb művét: Opera s. Bernardi (Clairvaux-i Szent Bernát műveinek gyűjteménye). 1668-ban jelentette meg az I. kötetet a bencés-rend szenteinek életrajzából, amelyet 1702-ig még másik 8 követett. A francia király megbízásából nagyobb tudományos utazásokat tett Franciaországban, majd 1680-ban bejárta a Német-római Birodalmat és Itáliát, elsősorban Franciaország történetével kapcsolatos történeti dokumentumokat kutatva. A francia királyi könyvtárat több mint 3.000 jelentős könyvvel és kézirattal gazdagította. De re diplomatica című művéért a oklevéltan megalapítójának nevezik.

1701-ben a Szépirodalmi Akadémia (Académie des Inscriptions et Belles-Lettres) tagjává nevezték ki. A „Franciaország legnagyobb tudósá”-nak nevezett Mabillon ennek ellenére megmaradt egyszerű szerzetesnek, és ezzel az egész maurinus kongregáció példaképe lett. 1707-ben hunyt el 75 éves korában.

Műveinek listája[szerkesztés]

  • Acta sanctorum ordini S. Benedicti (Párizs, 1668–1702);
  • Vetera analecta etc. (Párizs, 1675–1685);
  • De re diplomatica libri VI. (Párizs, 1681);
  • De liturgia Gallicana libri III. (Párizs, 1685);
  • Museum Italicum (Párizs, 1687–1689);
  • Traité des études monastiques (Párizs, 1691);
  • Annales Ordinis S. Benedicti (Párizs, 1703);
  • La mort chrétienne (Párizs, 1702);
  • Oeuvres posthumes.

Életrajzát és számos művének jegyzékét tanítványa, Ruinart jelentette meg. Magyarul Horváth Árpád történész (Szendrey Júlia második férje) méltatta munkásságát (Mabillon János, a diplomatika megalapítója, Budapest, 1885 → elektronikus elérhetőség)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Comité des travaux historiques et scientifiques, 2017. október 9., 116590, Jean Mabillon
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források[szerkesztés]