Jean-Baptiste Krumpholz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Baptiste Krumpholz
Jan Křtitel Krumpholtz.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Jan Křtitel Krumpholtz
Született 1742. május 8.
Budenice
Elhunyt 1790. február 19. (47 évesen)
Párizs
Pályafutás
Hangszer hárfa
Tevékenység zeneszerző, zeneművész

Jean-Baptiste Krumpholz (eredeti neve: Jan Křtitel Krumpholtz) (Budenice, 1742. május 8.Párizs, 1790. február 19.) cseh hárfás és zeneszerző.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zenész családba született a csehországi Zlonice közelében. Anyja hárfás, apja szegény oboista és karmester volt Kinský gróf szolgálatában. Első zenei leckéit szüleitől kapta. Bátyja, Václav Krumpholtz (?-1817) híres hegedűs, mandolinos és zeneszerző, Beethoven bensőséges barátja volt.

1758-ban a gróf Bécsbe küldte, hogy fejlessze a kürttudását. Az utasítás ellenére azonban hárfázni tanult. Egyes életrajzírók szerint Mathias Haydn (1699-1763), a híres zeneszerző apja tanította hárfázni. Mások szerint rövid ideig Párizsban Hochbucher-nél, a pedálos hárfa feltalálójának egyik rokonánál tanult. Mivel a kürtöt elhanyagolta, anyja rábeszélésére nem tért haza a grófi szolgálatba, hanem egy zenekarral előbb Hollandiába, majd Párizsba ment, ahol Simon Hochhaus királyi hárfásnál tanult. 1771-ben hazatért és sikeres hárfakoncerteket adott Prágában. Václav Pichl (1741-1805) hegedűs és František Xaver Dušek (1731-1799) zongorista ajánlására 1772-ben meghívást kapott Bécsbe, a Burgtheaterbe is. Itt Joseph Haydn (1732-1809) is hallotta, aki szólóhárfás meghívást járt ki neki Esterházy Miklós herceg udvari zenekarába. Az együttesnek 1773 és 1776 között volt a tagja, közben Haydntől zeneszerzést tanult.

Haydn biztatására 1776-ban Németországba és Franciaországba ment hangversenyezni. Nevét ekkoriban változtatta meg a németes hangzású Johann Baptist Krumpholtz-ra. Útját Metzben megszakította, mert megismerkedett Christian Steckler német hangszerkészítővel, akinek hárfaműhelyében hat hónapon át dolgozott. Steckler kérésére tanítványának fogadta lányát, Anne-Marie Stecklert (1755-1812). Mivel a kislány rendkívül tehetségesnek mutatkozott, ezért 1777-ben magával vitte Párizsba tanulni.

Párizsban újra nevet változtatott és 1778-ban feleségül vette Marguerite Gilbertet, egy helyi hárfakészítő lányát. 1779-ben a nevezetes karácsonyi Concert Spirituel alkalmával Anne-Marie-val nagy sikerű bemutatkozó koncertet adott saját kompozícióiból. Hamarosan összeismerkedett Jean-Henri Nadermannal (1735-1799), a korszak egyik legnagyobb hárfakészítőjével, akivel együtt fejlesztették ki a 8, illetve 9 pedálos hárfát. 1783-ban született meg fia, Pierre Joseph Victor Krumpholz, aki később szintén neves hárfás és hárfatanár lett. Felesége azonban belehalt a gyermekszülésbe. Ekkor megkérte Anne-Marie kezét, aki időközben betöltötte a házassághoz szükséges életkort. Három gyermekük született. Gyakran koncerteztek együtt, és mindketten ismertek és népszerűek voltak egész Párizsban.

Házasságuk azonban nem volt boldog. 1788-ban Anne-Marie Londonba szökött Jan Ladislav Dussek (1760-1812) zongoristával. Krumpholz megpróbált továbbdolgozni, de néhány hónap alatt összetört és öngyilkos lett, a jeges Szajnába vetette magát. A sors fintora volt, hogy az új pár Londonban ugyan sikeres hárfa-zongora duót alkotott, Dussek 1792-ben mégis elhagyta Anne-Marie-t. Sophia Corrit vette el, aki ugyancsak hárfás, továbbá zongorista és énekes volt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Krumpholz korának egyik legnagyobb hárfása és hárfás zeneszerzője volt, aki a hangszer fejlesztésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Kiválóan játszott kürtön, oboán, hegedűn és brácsán is.

Mint szólóhárfás és zeneszerző több új virtuóz technikát alakított ki. B-dúr hárfaversenyében (op. 7) például ő adott először a jobb kéznek szólisztikus feladatot. Vernillat szerint az 1773 előtt Prágában írt hárfaversenyét, majd a Bécsben 1777-ben írt további három hárfaversenyét Mozart is ismerhette, és talán hatottak az ő fuvola-hárfaversenyére is. Műveit Párizsban Cousineau hárfakészítő adta ki. Egyik művét Madame de Genlisnek, a korszak híres hárfásának ajánlotta. Hárfaiskolái, etűdjei a mai hárfaoktatásban is jelentős szerepet kapnak.

Számos kiváló tanítványa között volt Nadermann fia, Francois Joseph Nadermann is, akiből híres hárfavirtuóz lett, Dussek és Nicolas-Charles Bochsa is ajánlott neki zenét.

Jó kapcsolatokat ápolt hárfakészítőkkel, például a Naderman-, Érard- és Cousineau-családokkal. 1783-ban Nadermann-nal kidolgozta a nyolcpedálos, tompítópedállal felszerelt hárfát. 1786-ban egy kilencedik pedált is szereltek a hangszerre, ennek a feladata a kiáramló hang javítása volt redőnyök segítségével. A hangszert 1787-ben mutatták be a Francia Akadémiának. Anne-Marie az ő erre az alkalomra írt szerzeményeit játszotta. Időközben mindkét találmány eltűnt, a mai hárfások már nem használják. Beat Wolf és mások szerint innen ered, hogy a rezonátortest hátuljára kerültek a lyukak, melyek korábban elől, a rezonátorlapon kaptak helyet. Az általa tervezett hárfák rezonánslapját híresen szép képekkel díszítette, legnevezetesebb a III. Ramszesz korabeli egyiptomi mintával megfestett hárfa.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Roslyn Rensch: Harps and Harpists. Indiana University, 2009. Revised Edition

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]