Jean-Antoine Watteau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Antoine Watteau
(Antoine Watteau)
Rosalba Carriera: Antoine Watteau portréja
Rosalba Carriera: Antoine Watteau portréja
Született
Valenciennes[16]
Elhunyt
Nogent-sur-Marne[17]
Állampolgársága Francia Királyság
Foglalkozása
  • festő
  • grafikusművész
  • rajzoló
  • művész
Kitüntetései Római-díj
Halál oka gümőkór
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Antoine Watteau témájú médiaállományokat.
Indulás Cythera szigetéről (1717)

Antoine Watteau (Valenciennes, 1684. október 10.Nogent-sur-Marne, 1721. július 18.) francia festő. A francia rokokó-festészet egyik jelentős képviselője, fő ihletője a commedia dell’arte, azaz a színházi és az életbeli szerepjátszás.

Élete[szerkesztés]

Watteau Valenciannes-ban, Jacques-Albert Gérinnél kezdett el megismerkedni a festészettel, de már korán részletes természettanulmányokat folytatott és nagy figyelemmel vizsgálta a németalföldi mestereket, akik munkásságára később is jelentős hatást gyakoroltak.

Miután 1702-ben Párizsba érkezett, eleinte képkereskedőként tartotta fent magát. Később ismerkedett meg Claude Gillot-val, aki felvette tanoncának, de Watteau csak rövid ideig volt Gillot-nál. Claude Audran-nál kezdett dekorációfestészetet tanulni, aki a Galerie du Luxembourg megbízásából faldekorációkon, ún. panneaux-kon dolgozott.

Luxemburgban tanulmányozta Rubens festményeit is, aki különösen Watteau színkezelésére volt jelentős hatással. 1708 körül lett Watteau az Académie royale de peinture et de sculpture diákja és kiállítása alkalmával pályázott a Grand prix-ra, de a következő évben csak második helyezést ért el. Ezután szülővárosába költözött, de 1711-ben már ismét Párizsba húzta a szíve.

Charles de La Fosse ösztönzésére pályázott az akadémiai tagságra, ahová fel is vették, de csak 1717-ben lett teljes jogú tag. Ennek oka az volt, hogy ekkorra a már ismert Watteau számos megbízással rendelkezett és az akadémiai felvételhez benyújtandó festményt (Indulás Cythera szigetéről, Louvre) csak ekkorra tudta elkészíteni.

1716-ban meghívta házába Pierre Crozat műgyűjtő, ahol olyan műértőkkel ismerkedett meg mint, Mariette, Graf Caylus, Jean de Julienne. 1720 őszén Londonba utazott, ahonnan csak 1721 elején tért vissza.

Antoine Watteau 1721. július 18-án Nogent-sur-Marne Vincennes közelében halt meg tuberkulózisban 36 éves korában. Nevének emlékét egy francia belföldi TEE vonat, a Watteau viselte 1978-1991, majd 1993-1995 között.

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 118629492, 2015. október 16.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12645975w
  3. ^ a b Jean Antoine Watteau
  4. ^ a b Jean Antoine Watteau
  5. ^ a b Benezit Dictionary of Artists, 2017. október 9., B00194951, Jean Antoine or Antoine Watteau
  6. ^ a b 2017. október 6., http://calmview.musikverk.se/CalmView/Record.aspx?src=CalmView.Persons&id=DS/UK/245, 2017. október 6.
  7. ^ a b Union List of Artist Names, 500032644, Jean-Antoine Watteau, 2017. október 9.
  8. ^ a b Digital Library for Dutch Literature, 2017. október 9., Antoine Watteau, watt001
  9. ^ a b SAAM person/institution thesaurus, 2017. október 9., Jean-Antoine Watteau, 6551
  10. ^ a b Genealogics, I00603295, Antoine Watteau, 2017. október 9.
  11. ^ a b Servizio Bibliotecario Nazionale, 2017. október 9., Antoine Watteau, IT\ICCU\SBLV\308469
  12. ^ a b National Library of Australia, 2017. október 9., 1230464, Antoine Watteau
  13. ^ a b The Stuttgart Database of Scientific Illustrators 1450–1950, 2017. október 9., Jean Antoine Watteau, 3308
  14. ^ a b KulturNav, 2017. október 9., Antoine Watteau, 12b1f371-9f01-4190-9dc9-37f75001563d
  15. ^ a b 37673, 2017. október 9., Jean-Antoine Watteau, Biblioteca Virtual Miguel de Cervantes
  16. Integrált katalógustár, 2014. december 11.
  17. Integrált katalógustár, 2014. december 31.
  18. Eredeti cím: Pierrot
  19. Eredeti cím: L'Enseigne de Gersaint
  • Watteau et les femmes, Philippe Sollers, Flammarion, Paris, 1992.
  • Watteau : sa vie, son œuvre, Hélène Adhémar (précédé de L’univers de Watteau de René Huyghe)
  • Jean Ferré, Watteau (4 volumes), Éditions Athena, 1972.
  • Dormandy, Thomas. "The White Death: the History of Tuberculosis". New York University Press, 2000.
  • Levey, Michael, Rococo to Revolution. Thames and Hudson, 1966.
  • Roland Michel, Marianne, Watteau. Flammarion, 1984.
  • Schneider, Pierre, The World of Watteau. Time-Life Books, 1967.

További információk[szerkesztés]