Jean-Étienne-Marie Portalis

Jean-Étienne-Marie Portalis
Jean-Étienne-Marie Portalis (Claude Gautherot festménye)
Született	1746. április 1. Le Beausset
Elhunyt	1807. augusztus 25. (61 évesen) Párizs
Állampolgársága	francia
Gyermekei	Joseph-Marie, comte Portalis
Foglalkozása	jogtudós politikus jogász
Tisztség	member of the Council of Elders
Kitüntetései	Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
Sírhely	Panthéon
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Étienne-Marie Portalis témájú médiaállományokat.

Síremléke

Jean-Étienne-Marie Portalis (Bausset, 1746. április 1. – Párizs, 1807. augusztus 25.) francia jogtudós, szabadkőműves, vallásügyi miniszter I. Napóleon uralkodása idején.

Élete

Jogot tanult és 1765-ben Aix-en-Provence bíróságán volt ügyvéd. Első művében Rousseau Émile-jét támadta, és a vallástalanság veszélyeit hirdette. 1778-tól részt vett megyéje közigazgatásában, de 1790-ben, amikor a bíróságot feloszlatták, visszavonult a közügyektől. A forradalom kitörésekor birtokára költözött Saint-Cyr-sur-Mer-be és ügyvédi hivatását sem gyakorolta. 1792-ben royalista nézetei miatt elfogták, és csak Robespierre bukása után szabadult ki a börtönből. Azután Párizsban ügyvédkedett, és 1795-ben a főváros képviselőjeként bekerült a Vének Tanácsába. Bonaparte 1799-ben megbízta, hogy Tronchet, Bigot de Préameneu és Maleville közreműködésével készítse el a polgári törvénykönyvet (Code Napoléon). 1801-ben államtanácsos, 1803-ban szenátor, 1804-ben vallásügyi miniszter lett.

Művei

• Observations sur un ouvrage intitulé l'Émile ou De l'éducation et Des préjugés
• Consultation sur la validité du mariage des protestants en France
• De l'Usage et de l'abus de l'esprit philosophique durant le XVIIIe
• Écrits et discours juridiques et politiques
• Discours préliminaire au premier projet de Code civil

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Encyclopédie universalis
• Gábor Hamza: Le développement du droit privé européen. Le role de la tradition romaniste dans la formation du droit privé moderne. Budapest, 2005. 117 o.