Jeórjosz Avérof (cirkáló)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jeórjosz Avérof
A hajó múzeumhajóként
A hajó múzeumhajóként
Hajótípus páncélos cirkáló
Névadó George Averoff
Üzemeltető Görögország Görög Haditengerészet
Hajóosztály Pisa-osztály
Pályafutása
Építő Olaszország Orlando-gyár, Livorno
Építés kezdete 1907
Vízre bocsátás 1910
Szolgálatba állítás 1911
Sorsa Ma múzeumhajó
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeórjosz Avérof témájú médiaállományokat.

A Jeórjosz Avérof (Γεώργιος Αβέρωφ) cirkáló görög hadihajó, melyet a 20. század elején építettek, de ma is szolgálatban van mint múzeumhajó. A nevét Jeórjosz Avérof görög üzletemberről kapta. A hajó a görög haditengerészet egyik jelképe.

Története[szerkesztés]

Építése[szerkesztés]

A hajót 1907-ben kezdték el építeni az olaszországi Livornóban, az Orlando-gyárban. A harmadik és egyben utolsó Pisa-osztályú cirkáló. Az építés három évig tartott, és a gyártó cég anyagi gondjai miatt még befejezése előtt Görögországba került. Az építés görögországi befejező szakaszában az eredeti 9,2 hüvelykes lövegeket 10 hüvelykesre cserélték. 1910-ben bocsátották vízre, a rá következő évben pedig szolgálatba is állították.

Tengerészeti pályafutása a kezdetektől máig[szerkesztés]

A Balkán-háborúk idején Pávlosz Kunturiótisz görög admirális zászlóshajója volt. 1912. októberében részt vett a Lémnosz szigetének elfoglalásában a törökök ellen. 1912. december 12-én és 1913. január 18-án is a török flotta kitörést kísérelt meg, de a két flotta egymással vívott csatáiban a Dardanellák közelében végül a görög haditengerészet győzedelmeskedett. A cirkáló tizenegy gránáttalálatot kapott, de jó páncélzata megvédte a hajót a súlyosabb károktól.

Mikor Görögország belépett az első világháborúba, a hajó más görög hadihajókkal együtt csatlakozott a Földközi-tengeri antant hadiflottához.

A második világháborúban, mikor a német-olasz csapatok megszállták Görögországot, a páncélos cirkálónak sikerült a brit fennhatóság alatt álló Alexandriába menekülnie. 1945-től iskolahajóként, majd laktanyahajóként teljesített szolgálatot. A 70-es évek végéig a Pórosznál horgonyzott. 1984-től máig múzeumhajóként megőrizték és mára a görög tengerészet egyik jelképe lett.

Technikai adatok[szerkesztés]

A páncélos cirkáló az első világháború idején
  • vízkiszorítás: 9450 t vagy 11 000 t (max.)
  • hossz: 141 m
  • szélesség: 21,1 m
  • merülés: 7,4 m
  • hajtómű: 2 db háromszoros expanziós gőzgép
    22 db Belleville-kazán
    2 db hajócsavar
  • üzemanyag: szén, 1500 t
  • teljesítmény: 19 000 LE
  • sebesség: 22 cs (max.)
  • hatótávolság: 7125 tmf/10 cs
  • fegyverzet: 4 db 23,4 cm-es L/45 ágyú
    8 db 15,2 cm-es L/45 ágyú
    8 db 12 cm-es L/45-ös ágyú
    4 db 7,6 cm-es L/45-ös ágyú
    2 db 7,6 cm-es légvédelmi ágyú
    2 db 4,7 cm-es ágyú
    5 db 4 cm-es légvédelmi-gépágyú
    2 db gépágyú
    3 db 45,6 cm-es torpedó
  • legénység: 670 fő

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Dr. Bak József, Dr. Csonkaréti Károly, Lévay Gábor, Sárhidai Gyula: Hadihajók, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984., ISBN 9633263263

Lásd még[szerkesztés]