Japán feketefenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Japán feketefenyő
Japanese Black Pine in Ichikawa Chiba.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Tűnyalábos fenyő (Pinus)
Faj: P. thunbergii
Tudományos név
Pinus thunbergii
Parl. 1868.
Szinonimák

Pinus thunbergiana

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Japán feketefenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Japán feketefenyő témájú médiaállományokat és Japán feketefenyő témájú kategóriát.

A japán feketefenyő (Pinus thunbergii, japánul kuromacu, 黒松), vagy japán fenyő[1] a fenyőfélék (Pinaceae) családjának hosszútűs fenyők (Pinus) nemzetségébe tartozó, terebélyes, kúpos koronájú, örökzöld fa. Hagyományos bonszai növény.

Elterjedése[szerkesztés]

Észak-Kína, Japán és Korea területén őshonos növény.[2]

A tengerpartok sziklás oldalain, a homokos föveny részein találhatjuk legnagyobb állományait. Jellemző a fajra, hogy vulkáni működés után visszamaradt meddő talajon megtelepedő növényzet egyik úttörője.

Megjelenése[szerkesztés]

Magassága akár 30 méter is lehet. Kérge szürke, töredezett. Levelei tűk, merevek, 10 cm hosszúak, kettős csomókban simulnak a hajtásokhoz. Színük zöld. Porzós virágai sárgák, a termősek vörösek. A tobozok 7 cm hosszúak, tojásdadok, éretten szürkésbarnák.[2]

Jellegzetes koronája széles kúp alakú, mely messze nyúló ágaival ernyőt alkot. Friss hajtásai világosabb színűek majdnem fehérnek tűnnek és ahogy öregszik úgy vált színt.

Magyarországi megjelenése[szerkesztés]

Dísznövényként találkozhatunk vele. Fiatalabb korában évente 40 – 50 cm-t is nőhet. A növény télálló, de keményebb telek esetén fagyvédelmet igényel. A talajra kevésbé érzékeny a semleges vagy gyengén savanyú talajokat kedveli.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Allen J. Coombes. Határozó kézikönyvek – Fák. Panemex [1992] (2000). ISBN 963 9090 19 0 
  2. a b Allen J. Coombes. Fák. Panem Kft (1993). ISBN 963-7628-68-1 

Források[szerkesztés]