Jankó Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jankó Pál
Pvj-tafel-1-detail.jpg
Életrajzi adatok
Született 1856. június 2.
Tata
Elhunyt 1919. március 17. (62 évesen)
Konstantinápoly
Pályafutás
Hangszer zongora
Díjak Elliott Cresson Medal
Tevékenység zeneművész, zeneszerző

Jankó Pál (Tata, 1856. június 2.Konstantinápoly, 1919. március 17.) zongoraművész, zeneszerző.

Életrajza[szerkesztés]

Apja, Jankó Mihály uradalmi jószágigazgató volt. Bécsben H. Schmitt és Bruckner (osztrák zeneszerző) tanítványa volt. Technikai főiskolán és a berlini egyetemen matematikát is tanult. Heinrich Ehrilch (német zongoraművész) zongoratanítványa volt.

Munkássága[szerkesztés]

Jankó Pál klaviatúrájának rajza

1882-ben új zongoraszerkezetet talált fel, mely hat teraszszerűen egymás fölé helyezett és nem ugyanazon a hangon kezdődő billentyűsorból áll. Reformjának előnyei abban voltak, hogy a Jankó-féle klaviatúra hat terasz-szerűen egymás fölé épített, nem ugyanazon a hangon kezdődő billentyűsor, mellyel a zongorajátékos egyrészt az oktávok fogási távolságát egyötödével megszűkíthette, másrészt olyan hanghatásokat, (kromatikus glisszandókat stb.) hozhatott létre, amelyekre a közönséges zongorabillentyűzet elégtelen volt. Zongorájával hangversenykörutakat tett, többen komponáltak az új hangszerre és 1905-ben Bécsben egyesület is alakult, 1906-ban a berlini Scharwenka konzervatóriumon megkezdhették a Jankó-féle klaviatúrán való játék tanítását is. Komolyabb elterjedést még sem ért el a Jankó-féle zongora, pedig találmánya érdekében sok cikket is írt külföldi lapokban.

Az I. világháborút megelőzően Párizsban felújították a Jankó-zongorát, és némi javítással mint „systéme Jankó Dierner” került újra a köztudatba.

1892-től Konstantinápolyban, az ottani banknál foglalt el előkelő állást, az állami dohányjövedék tisztviselője volt. Itt hunyt el 1919. március 17-én.

Művei[szerkesztés]

  • Mittheilungen über die Jankó-Claviatur. 1. Heft. Wien, 1890. (Különnyomat a Musikalische Rundschauból)
  • Az ismétléssel képezett combinatiókról. Budapest: Weiszmann Ny., 1894.
  • Az önoktatás módszere a Jankó-zongorán - In: Zenealap, 1888.
  • Über mehr als 12 stufige gleichschwebende Temperaturen. Beiträge zur Akustik und Musikwissenschaft, 1901.

Irodalom[szerkesztés]

  • Weisshappel: A Jankó-klaviatúra. - In: A Zene, 1931. 2. sz.
  • A Jankó-féle kromatikus lépcsőzetes billentyűsor. - In: A Zene, 1931. 2. sz.
  • Rehberg, W.: Jankó Pál klaviatúrája. - In: A Zene, 1934. 10. sz..
  • Jankó Pál. - In: Élet és Tudomány, 1955. 11. sz.

További információk[szerkesztés]

  • Vasárnapi Újság, 1889. XXXVI. évf. 48. sz. december 1. p. 787-788.
  • A műveltség útja. XII. kötet. Budapest: Tolnai nyomdai műintézet és kiadóvállalat Rt., 1925.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]