Janits Imre
| Janits Imre | |
| Született | 1856. október 25. Felsőelefánt |
| Elhunyt | 1933. február 4. (76 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1895. április 29. – 1903. február 3.) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Klopodiai Janits Imre (Felsőelefánt, 1856. október 25.[1] – Budapest, 1933. február 4.) királyi közjegyző, kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő.
Élete[szerkesztés]
Földbirtokos családba született.
1874-ben végzett a nyitrai piaristáknál, ahol Markhot Gyula osztálytársával együtt Nozdroviczky-féle ösztöndíjban részesült,[2] illetve a Dugonics-önképzőkör alelnöke is volt.[3] A bécsi Theresianumban is tanult. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte és 1881-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Ezután közigazgatási szolgálatba lépett. 1881-1892 között Nyitrán volt központi főszolgabíró, 1892-1895 között Rudnay Béla utódjaként vármegyei főjegyző és közben egy ideig alispánhelyettes is volt.
1895-ben királyi tanácsossá nevezték ki és ugyanezen évben szabadelvüpárti programmal a nyitrai kerület országgyűlési képviselőjévé választották (a néppárti Zichy Jánossal szemben). Mandátumát három cikluson át megtartotta, a közigazgatási bizottság tagja volt. Ekkoriban lett a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület ügyvezető alelnöke. Beszédet mondott a zoborhegyi Millenniumi emlékmű felavatásán is.[4]
1903-ban Esztergomba nevezték ki, emiatt lemondott a képviselőségről, ekkor utódja Rudnay Sándor lett,[5] majd 1914-ben Budapesten lett királyi közjegyző. 1925-től haláláig a budapesti Királyi Közjegyzői Kamara elnöke volt.[6] 1929-től Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja.[7]
A Nyitra vármegyei közéletben élénk részt vett, tagja volt a törvényhatósági bizottságnak és táblai vármegyei főügyésszé is megválasztották. 1896-tól tagja volt a Tisza István Társaskörnek, az Országos Kaszinónak, választmányi tagja volt a Magyar Országos Központi Takarékpénztárnak, s további társadalmi egyesületeknek.
1885-ben Nyitrán feleségül vette ottenfeldi Ottó Irént. Gyermekei Irén (Klement Béláné), Margit (Saághy Aurélné), ifj. Janits Imre (?-1939),[8] Janits Károly körjegyző és Janits Dezső főorvos voltak.[9]
Elismerései[szerkesztés]
1925-ben érdemeinek elismeréséül a kormányzó királyi kormányfőtanácsossá nevezte ki.
Művei[szerkesztés]
Számos cikke és tanulmánya jelent meg.
Források[szerkesztés]
- Buza Péter 2015: MAGÁNANZIKSZ - Aki Darvassal barkochbázott. Budapest 38/10, 8.
- Szentmiklóssy Géza 1930 (szerk.): A magyar feltámadás lexikona. Budapest, 709.
További információk[szerkesztés]
- 1933 Királyi Közjegyzők Közlönye 32/2.
- Sturm Albert 1901 (szerk.): Országgyülési almanach 1901–1906. Budapest, 285.
- Sturm Albert 1897 (szerk.): Országgyülési almanach 1897–1901. Budapest, 261.
- A Janits család hagyatéka a Vas megyei Levéltárban
- ↑ október 24. a KKK 1933 szerint
- ↑ A Nyitrai Róm. Kath. Főgymnasium Tudósítványa az 1873-74-ik tanévről. Nyitra, 11, 20.
- ↑ Csősz Imre 1879: A kegyes-tanitó-rendiek Nyitrán. Nyitra, 927.
- ↑ Budapesti Hírlap 46/53, 8 (1926. március 6.)
- ↑ Fabro Henrik – Ujlaki József 1905 (szerk.): Sturm–féle országgyülési almanach 1905–1910. Budapest, 374.
- ↑ A Budapesti Közjegyzőség története; Fényképe 1930-ból
- ↑ Nemzeti Ujság 11/256, 18. (1929. november 10.)
- ↑ ifj. Janits Imre gyászjelentése
- ↑ Janits Dezső gyászjelentése
