Janis Jaunsudrabiņš

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Janis Jaunsudrabinš
(Jānis Jaunsudrabiņš)
Janis Jaunsudrabiņš sírja a körbeckei temetőben
Janis Jaunsudrabiņš sírja a körbeckei temetőben
Született 1877. augusztus 25.
Zemgalei Nereta,
Orosz Birodalom 1914-1917 Orosz Birodalom
Elhunyt 1962. augusztus 25. (85 évesen)
Körbecke,
Németország Német Szövetségi Köztársaság
Beceneve LVA Order of the Three Stars - Commander BAR.png Három Csillag érdemrend
Állampolgársága lett
Nemzetisége lett
Foglalkozása író, drámaíró
Kitüntetései Három Csillag érdemrend

Jānis Jaunsudrabiņš, (Nereta, 1877. augusztus 25.Körbecke, 1962 augusztus 25.) lett író, drámaíró. A két világháború között az első Lett Köztársaság egyik legnépszerűbb írója.

Élete[szerkesztés]

Jaunsudrabiņš a lett és litván határon található falucskában Nereta-ban született mezőgazdasági munkás családban. 3 éves korában elvesztette apját. Iskoláit részben lett részben litván elemi iskolákban végezte. Az elemi iskola elvégzése után Rigába költözött itt 1897-ben mezőgazdasági iskolát végzett. Ezt követően művészeti iskolába járt. Egy mecénás segítségével Berlinbe utazhatott, ahol 1908 és 1909 között Lovis Corinth tanítványa volt. Első írásai 1896-ban jelentek meg.

Az első világháború idején az Észak-Kaukázusba menekült Bakuban és Pjatyigorszkban élt és dolgozott.

Visszatérve Rigában elsősorban képzőművészként volt aktív. 1919-ben egyik alapítója és első elnöke volt a független művészek egyesületének. Rendszeresen részt vett a lett művészek kiállításain, és 1921-ben, 1927-ben gyűjteményes kiállítása volt Rigában. 1927-ben kitüntették a Három Csillag érdemrend nagykeresztjével. 1944-ben feleségével együtt a bevonuló szovjet csapatok elöl Németországba menekült. 1948-ban a Sauerlandi Körbecke-ben telepedett le. Életének hátralévő részét itt élte le. Tanított a Münsteri Lett gimnáziumban és újságíróként dolgozott. Amikor 1997-ben a Körbecke-i temetőt felszámolták, hamvait átszállították Lettországba és szülőfalujában Neretában helyezték örök nyugalomra.

Nereta-ban emlékmúzeum, Körbecke-ben emlékszoba őrzi emlékét.

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

Jaunsudrabiņš első verse 1896-ban jelent meg, első színdarabját 1906-ban mutatták be, de mint prózaíró aratta legnagyobb sikereit. Első prózai műveinek témái első szerelméhez kapcsolódnak „Veja ziedi” („Szélvirágok” 1907) és „Aija” (1911) bonyodalmakban gazdag elbeszélések, az utóbbihoz folytatásokat is írt így az először elbeszélés trilógia, majd regény lett. 1914-ben jelent meg a szerző illusztrációival a „Balta gramata” („Fehér könyv” 1914). Ez önéletrajzi elbeszélések füzére, a lettországi ifjúsági irodalom klasszikusa. Emigrációban írta meg folytatását „Zala gramata” („Zöld könyv” 1951). Számos novelláskötete jelent meg. Nagy mestere volt a rövid, sokszor mindössze fél oldalnyi terjedelmű, novelláknak. Az embereket, a természetet a festő szemével látta. Legfontosabb novelláskötetei: „Koloreti Zimejumi” („Színes rajzok”), „Liktenis” („A sors” 1936). Németországi emigrációja idején Knut Hamsun, Guy de Maupassant, Charles De Coster műveit fordította lettre.

Művei[szerkesztés]

  • Vēja ziedi („Szélvirágok” 1907)
  • Aija („Aija” 1911)
  • Atbalss („Visszhang” 1914)
  • Baltajā grāmatā („Fehér könyv” 1914, 1921)
  • Nāves deja („Haláltánc” 1924)
  • Ziema („Tél” 1925)
  • Jaunsaimnieks un velns („Az újgazda és az ördög” 1933)
  • Neskaties saule („Ne nézz a napba” 1936)
  • Liktenis („A sors” 1936)
  • Augšzemnieki („Felföldiek” 1937)
  • Kapri („Capri” 1939)
  • Nauda („A pénz” 1942)
  • Zaļā grāmata („Zöld könyv” 1950—1951)
  • Es stastu savai sievai („A feleségemnek mesélek” 1951)

Magyar fordítások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]