Jan van Ruusbroec
| Jan van Ruusbroec | |
 | |
| Született | 1293 Ruisbroek |
| Elhunyt | 1381. december 2. (88 évesen) Groenendael |
| Állampolgársága | brabant |
| Nemzetisége | németalföldi (holland) |
| Házastársa | szerzetes volt, cölibátusban élt |
| Foglalkozása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jan van Ruusbroec témájú médiaállományokat. | |
Jan van Ruusbroec vagy Jan van Ruysbroeck (ejtsd: 'rajszbruk'), (1293 – 1381. december 2.) középkori németalföldi író, az egyik legfontosabb flamand misztikus. Teológiai és spirituális témákkal foglalkozó műveit népnyelven írta.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ruisbroekban született, és 24 éves korában Brüsszel egyik templomának vikáriusa lett.[1] Állásában erősen igyekezett buzgólkodni a maga és a nép lelki üdvéért, gyakorolta a jótékonyságot, és a környezetében levő misztikusokkal barátságot kötött.[1] Világi papként csak 60 éves korában lépett a szabályozott-kanonok rend egyik kolostorába,[2] mint első perjel.
Életét már halála előtt csodák híre szőtte körül, amelyek bekerültek Ruusbroec halála után lejegyzett életrajzába.[1] Kortársaitól a doctor ecstaticus címet kapta.[2]
Művei, gondolatai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A szélesebb közönség elérése érdekében inkább népnyelven (brabanti nyelven), a németalföldi közösség nyelvén írt, nem pedig latinul. Tanítványai lefordították írásait latin nyelvre is.
Legnevezetesebb írása az 1530-ban kinyomtatott De ornatu spiritualium nuptiarum című traktátusa, de sok misztikus munkája is ismert.[1]
Írásait Ruusbroec saját állítása szerint „a Szentlélek ihletésére és a Szentháromság különösen kedves vezetése mellett” jegyezte le.[2] Ruusbroec tagadhatatlan jámborsága és egyházias lelkülete. Amikor a léleknek Istennel való egyesüléséről beszél, a keleti kereszténység "teofánia", "átistenülés" képét fogalmazza meg: az Istennel való egyesüléskor teljesen elveszik a "régi" ember, és immár kegyelemben újjáalkotva, istenítő tisztasággal egyesül az Istenséggel; abban a világosságban, amelyben Istent szemléli, és amely világosság őt magát is kitölti.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Művei magyarul
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A lelki menyegző. Misztikus írások; ford., jegyz., bev. Balogh Tamás, versford. Daróczi Anikó; Szt. István Társulat, Bp., 1999 (Középkori keresztény írók), ISBN 9633611008, 240 p.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Chobot Ferenc: Jézus Krisztus egyházának története, II. kötet (középkor), Budapest–Rákospalota, 1907
- Ruysbroek. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X Hozzáférés: 2015. november 1.
