Jan van Ruusbroec

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jan van Ruusbroec
Jan Van Ruysbroeck.jpg
Élete
Született 1293
Ruisbroek
Elhunyt 1381. december 2. (88 évesen)
Groenendael
Nemzetiség németalföldi (holland)
Házastársa szerzetes volt, cölibátusban élt
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan van Ruusbroec témájú médiaállományokat.

Jan van Ruusbroec vagy Jan van Ruysbroeck (ejtsd: 'rajszbruk'), (12931381. december 2.) középkori németalföldi misztikus író.

Élete és művei[szerkesztés]

Ruisbroekban született, és 24 éves korában Brüsszel egyik templomának vikáriusa lett.[1] Állásában erősen igyekezett buzgólkodni a maga és a nép lelki üdvéért, gyakorolta a jótékonyságot, és a környezetében levő misztikusokkal barátságot kötött.[1] Világi papként csak 60 éves korában lépett a szabályozott-kanonok rend egyik kolostorába,[2] mint első perjel. Életét már halála előtt csodák híre szőtte körül, amelyek bekerültek Ruusbroec halála után lejegyzett életrajzába.[1] Kortársaitól a doctor ecstaticus címet kapta.[2]

Ruusbroec ugyan műveit brabanti nyelven irta, de tanítványai lefordították írásait latin nyelvre is. Legnevezetesebb írása az 1530-ban kinyomtatott De ornatu spiritualium nuptiarum című traktátusa, de sok misztikus munkája is ismert.[1] Írásait Ruusbroec saját állítása szerint „a Szentlélek ihletésére és a Szentháromság különösen kedves vezetése mellett” jegyezte le.[2] Ruusbroec tagadhatatlan jámborsága és egyházias lelkülete, ám amikor a léleknek Istennel való egyesüléséről beszél, merész kijelentéseket tesz. Vélekedése szerint az Istennel való egyesüléskor teljesen elveszik az ember, és istenítő tisztassággal egyesül az Istenséggel; abban a világosságban, amelyben Istent szemléli, elmerül, és őmaga is olyan világossággá változik át.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Pallas, i. h.
  2. a b c d Chobot, i. m., 392. o.

Művei magyarul[szerkesztés]

  • Jan van Ruusbroec: A lelki menyegző. Misztikus írások. (Ford. Balogh Tamás, Daróczi Anikó), Szent István Társulat, Budapest, 1999, ISBN 9633611008, 240 p

Forrás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]