Jan Kott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Jan Kott
Született 1914. október 23.
Varsó
Elhunyt 2001. december 23. (87 évesen)
Santa Monica, Kalifornia
Állampolgársága
Nemzetisége lengyel
Foglalkozása irodalomtörténész,
kritikus,
esszéíró
Kitüntetései Herder-díj (1964)

Jan Kott (Varsó, 1914. október 23. – Santa Monica, Kalifornia, 2001. december 23.) lengyel irodalomtörténész, kritikus, esszéíró.

Shakespeare-ről írott tanulmánykötete (Kortársunk, Shakespeare, 1965., magyarul Gondolat Könyvkiadó, 1970.), amely a világ legtöbb nyelvén megjelent, a modern drámaelemzés és színjátszás egyik alapművévé vált, gyökeresen változtatva meg a drámaíróhoz, és a színházhoz való addigi viszonyt.

„Kott ezzel a könyvével kiemelte Shakespeare-t és a Shakespeare-értelmezést több évszázados irodalomtörténeti zárványából, és a korpuszt visszaszínháziasította.” – P. Müller Péter

Kott szerint például a Szentivánéji álom Shakespeare legerotikusabb darabja. Kottot a gyakorlatba átültetve Peter Brook rendezésében „az éjszaka felszabadítja a legprimitívebb szexualitást: a fiatalok váltogathatják partnereiket, Titánia kiélheti perverz vágyait, Theseus pedig levezetheti gonosz féltékenységét. A reggel éles fénye azonban kíméletlenül megvilágítja azt, amit az éjszaka mély sötétje elrejtett.”[2]

Kott Shakespeare-felfogásának erőteljes volt a hatása a huszadik század utolsó harmadának színjátszására, és például Franco Zeffirelli Rómeo és Júlia c. filmjén is kimutatható.

Magyarul[szerkesztés]

  • "Színház az egész világ..."; vál., ford., bev. Balogh Géza; Színháztudományi Intézet–NPI, Bp., 1968 (Korszerű színház)
  • Kortársunk Shakespeare; ford. Kerényi Grácia; Gondolat, Bp., 1970
  • A lehetetlen színház vége. Esszék; vál., szerk., jegyzetford. Király Nina, ford. Balogh Géza et al.; Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Bp., 1997
  • Istenevők. Vázlatok a görög tragédiáról; ford. Fejér Irén; Európa, Bp., 1998

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b LIBRIS, 2012. november 6. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  2. (Horváth András)