Jan Karski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jan Karski
SzületettJan Romuald Kozielewski
1914. június 24.
Łódź[1]
Elhunyt2000. július 13. (86 évesen)[2][3][4][5][6]
Washington[7]
ÁlneveWitold
Állampolgársága
Nemzetiségelengyel
HázastársaPola Nireńska
ÉlettársaKaya Ploss Mirecka
Foglalkozásadiplomata, második világháborús ellenálló, politológus
Iskolái
KitüntetéseiVilág Igaza
SírhelyeMount Olivet Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Karski témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jan Karski (szül. Jan Romuald Kozielewski,[8][9] Łódź, 1914. június 24. – Washington, 2000. július 13.) lengyel diplomata,[10] második világháborús ellenálló, később a Georgetown Egyetem professzora.

1942-ben és 1943-ban beszámolt a lengyel emigráns kormánynak és a nyugati szövetséges hatalmaknak a Harmadik Birodalom által megszállt Lengyelországban tapasztalt helyzetről, különösen a varsói gettó felszámolásáról és a titkos megsemmisítő táborokról. Ő volt az első, aki elvitte nyugatra a holokauszt borzalmainak hírét, de hiába volt hiteles szemtanú, a szövetségesek vezetői nem hitték el, hogy mindaz, amiről hírt adott, megtörténhetett.[11] Erőfeszítéseiért a hívő katolikus Karski megkapta a Világ Igaza kitüntetést.[12]

Élete[szerkesztés]

Kézírással kitöltött dokumentum Jan Romuald Kozielewski nevével és születési dátumával

Jan Romuald Kozielewski néven született Łódźban, Walentina és Stefan Kozielewski gyermekeként. A város ekkor Lengyelország felosztása nyomán az Orosz Birodalomhoz tartozott, azon belül az autonómiájától fokozatosan megfosztott Lengyel Királyság része volt.[12][13] Katolikus családban nőtt fel Varsó egyik többségében zsidók lakta kerületében; hat fivére és egy nővére volt.[11][13] Bőripari munkásként dolgozó apja Jan hatéves korában elhunyt, innentől fogva legidősebb bátyja, Marian is részt vett a nevelésében.[10]

1935-ben fejezte be jogi és diplomáciai tanulmányait a Lembergi Egyetemen.[10] 1936-ban fejezte be a rangos kadétiskolát Włodzimierz Wołyńskiben, és rendelték az 5. lovas tüzér ezredhez. Diplomáciai képzése részeként Lengyelország több külképviseletén – Romániában, Németországban, Svájcban, az Egyesült Királyságban – szolgált, majd megkezdte köztisztviselői pályafutását a lengyel külügyminisztériumban.[9][12][13] Ezt törte derékba az 1939. augusztus 23-án kapott titkos behívóparancs és a háború.[10]

A második világháborúban[szerkesztés]

Amikor 1939-ben Németország és a Szovjetunió megtámadta Lengyelországot, Kozielewski szovjet hadifogságba esett, és nem sokkal kerülte el a katyńi vérengzést; életét annak köszönhette, hogy tiszti egyenruháját közlegényire cserélve részt vehetett a német–szovjet fogolycserében.[9][10][11] Egy mozgó vonatból kiugorva sikerült megszöknie a fogságból, és csatlakozott a Honi Hadsereghez (Armia Krajowa), a megszállt Európa legnagyobb és legjelentősebb földalatti ellenállási mozgalmához.[10] Kivételes emlékezőtehetsége és nyelvtudása tette alkalmassá arra, hogy futárként szolgáljon a lengyel ellenállás és a Franciaországban, majd annak megszállása után Londonban székelő lengyel emigráns kormány között.[9][12] Harmadik küldetése során, amikor gyalogszerrel kelt át a Tátra hegyein, a Gestapo Demétén elfogta és kínzásoknak vetette alá; miután öngyilkosságot kísérelt meg, hogy a kínzások hatására se árulhassa el a birtokában lévő információkat, az ellenállók az újszandeci börtönkórházból szöktették ki.[9][11]

Jan Karski küldetései
A lengyel emigráns kormánynak az egyesült nemzetek kormányaihoz intézett felhívása a zsidók tömeges megsemmisítéséről a megszállt Lengyelország területén (1942. december 10.)

1942 októberében, negyedik küldetésén azt a megbízást kapta, hogy titokban menjen nyugatra, és tegyen jelentést az emigráns kormánynak a megszállt Lengyelországban tapasztalható helyzetről. A jelentés egyik fejezetének a lengyelországi zsidóság helyzetéről kellett szólnia. Mivel az emigráns kormány aggódott a lengyel ellenállás pártjainak belpolitikai viszonyai miatt, Jan Karski (aki ettől kezdve ezt az álnevet használta[9]) találkozott a különböző frakciók, köztük zsidó csoportok képviselőivel is. Nem sokkal elutazása előtt két zsidó vezető beszámolt neki a lengyel zsidóság reménytelen helyzetéről, ami alapján úgy döntött, hogy jelentését saját tapasztalataira alapozza.[12] Ennek érdekében egy alagúton keresztül kétszer is becsempészték a varsói gettóba, illetve egy ukrán őr egyenruhájában a Lublin közelében működő izbicai átmenőtáborba (melyet ő tévesen a bełżeci koncentrációs táborral azonosított).[8][10][11][12][14] Az itt tapasztalt szörnyűségek hatására döntött úgy, hogy nem csupán a lengyel ellenállási mozgalom futára lesz, de hangot ad a zsidóság szenvedéseinek is.[12] Más tanúk jelentéseit is összegyűjtötte, és egy borotva nyelében mikrofilmen vitte magával.[11]

„ Jelentéktelen kis ember voltam.
A küldetésem volt fontos. 		”

– Jan Karski Claude Lanzmann-nak adott interjújában, 1978[10]

Karski – több hamis identitást és különböző közlekedési módokat használva, Brüsszelen, Párizson, Barcelonán, Madridon és Gibraltáron át vezető út után[10] – 1942 novemberében elérte Londont. Jelentését írásba foglalta és átadta Władysław Sikorski tábornoknak, az emigráns kormány miniszterelnökének;[15] erre alapozva Edward Raczyński külügyminiszter az egyik első és legrészletesebb tájékoztatást adta a szövetségeseknek a holokausztról The mass extermination of Jews in German occupied Poland („A zsidók tömeges megsemmisítése a német megszállás alatt álló Lengyelországban”) című jegyzékében.[16]

Ezt követően Karski találkozott Robert Anthony Eden külügyminiszterrel[10][11] és más politikusokkal, újságírókkal és közéleti személyiségekkel (köztük Arthur Koestler íróval), valamint helyi zsidó szervezetekkel is. Ezután továbbutazott az Egyesült Államokba, ahol 1943. július 28-án egy órára találkozott Franklin D. Roosevelt elnökkel az Ovális Irodában,[10] majd más fontos közéleti személyiségekkel, és megpróbálta felhívni a közvélemény figyelmét a zsidók elleni tömeggyilkosságra – sikertelenül.[12][15] Tárgyalópartnereinek többsége nem hitte el a jelentésében foglaltakat, vagy nem vett tudomást róluk. A szövetségesek háborús stratégiája sem vette figyelembe a jelentést: logisztikailag nem tudták ekkor elérni Lengyelországot, féltek túl sok frontot nyitni, és még a nácikról sem feltételeztek ilyen embertelenséget, ezért a holokauszt kérdését mellőzték.[8][9][11][15] 1944-ben jelent meg Karski Story of a Secret State című könyve a lengyel ellenállásról, benne egy hosszú fejezettel a holokausztról.[11][12] A könyv rövid idő alatt 400 000 példányban kelt el, és több nyelvre lefordították.[10]

A háború után az Egyesült Államokban[szerkesztés]

A háború után Karski az Amerikai Egyesült Államokban maradt, mivel a szovjet befolyás alá került Lengyelországban a földalatti ellenállás életben maradt tagjait reakciósnak bélyegezték.[10] 1954-ben amerikai állampolgárságot kapott.[11][14] 1952-ben PhD fokozatot szerzett a washingtoni Georgetown Egyetemen,[10][14] ahol később a politológia[8] professzorává nevezték ki. Nemzetközi kapcsolatokat és a kommunizmus elméletét oktatta; diákjai között volt a későbbi elnök, Bill Clinton is.[9] 1965-ben feleségül vette Pola Nireńska lengyel zsidó származású táncos-koreográfust; gyermekük nem született.[10]

Elkötelezett volt a holokauszt áldozatai emlékének megőrzése iránt. 1981-ben a koncentrációs táborokat felszabadító amerikai katonatisztek előtt elmondott beszédében – melyre Elie Wiesel kérte fel – úgy értékelte, hogy háborús küldetését nem tudta teljesíteni.[12] A szabad világ tétlenségét a „második eredeti bűnnek” nevezte.[10] 1985-ben Claude Lanzmann francia rendező Shoah című dokumentumfilmje többek között az ő visszaemlékezésére épült. Jan Karski 2000-ben hunyt el Washingtonban.[14]

Művei[szerkesztés]

Elismertsége, emléke[szerkesztés]

„Mission Karski” emlékjáték (Łódź, 2013)

1982. június 2-án a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a Világ Igaza kitüntetést adományozta neki.[17] 1994-ben megkapta Izrael Állam díszpolgárságát.[8][12]

A legfontosabb lengyel állami elismerést, a Fehér Sas-rendet Lech Wałęsa köztársasági elnök adta át Jan Karskinak 1995-ben.[8][10] 2012-ben Barack Obama posztumusz az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadságérmet adományozta neki.[8][14]

A Rágalmazásellenes Liga (Anti-Defamation League, ADL) által 1987-ben alapított Courage to Care Award-ot 2012-ben Karski tiszteletére Jan Karski Courage to Care Award-ra nevezték át; ebben az évben a díjat posztumusz Esterházy János felvidéki magyar politikusnak ítélték oda.[18]

Nyolc lengyel és külföldi egyetem avatta díszdoktorrá.[9] Utcákat, utakat neveztek el róla New Yorkban, Łódźban és Varsóban. A világ több városában – többek között Washingtonban, New Yorkban, Tel-Avivban, Łódźban, Kielcében és Varsóban – emlékét padok őrzik.

A varsói Lengyel Történeti Múzeum 2010–2014 között négyéves programsorozattal emlékezett meg Karskiról, melynek keretében 2014-ben több más város mellett Budapesten is emlékkiállítást rendeztek.[8] A lengyel parlament 2014-et, születésének századik évfordulóját Karski-emlékévvé nyilvánította.[19] A századik évforduló alkalmából az Egyesült Államokban is megemlékezés-sorozat indult Jan Karski U.S. Centennial Campaign néven, melynek alapjain 2012 végén létrejött a Jan Karski Oktatási Alapítvány (Jan Karski Educational Foundation) Karski örökségének megőrzésére és a fiatalokkal való megismertetésére. Ugyancsak az évfordulóhoz kapcsolódóan magyar nyelven is megjelent Andrzej Żbikowski A hírnök. Karski, a világ igaza című monográfiája, melynek bemutatóján emlékfát ültettek a Holokauszt Emlékközpont udvarán.[20][21]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  2. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  3. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Internetowy Polski Słownik Biograficzny (lengyel nyelven)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. ↑ a b c d e f g h i Ewa Wierzyńska, Grzegorz Tomczewski: Száz éve született Jan Karski, aki meg akarta állítani a Holokausztot (magyar nyelven). Lengyel Intézet (Budapest)/Lengyel Történeti Múzeum, 2014. január 1. [2014. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  9. ↑ a b c d e f g h i Historia o Karskim (lengyel nyelven). JanKarski.org. Lengyel Történeti Múzeum, 2014. [2014. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  10. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q Dorota Szkodzińska: Jan Karski. Humanity's Hero (angol nyelven). Google Cultural Institute/Lengyel Történeti Múzeum. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  11. ↑ a b c d e f g h i j k Nigel Jones: Story of a Secret State by Jan Karski: review (angol nyelven). The Telegraph, 2011. május 4. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  12. ↑ a b c d e f g h i j k The Envoy – Jan Karski, Poland (angol nyelven). Featured Stories. Jad Vasem, 2011. [2013. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 1.)
  13. ↑ a b c Visual History Biographic Profiles – Jan Karski (angol nyelven). Echoes and Reflections – A Multimedia Curriculum on the Holocaust. Anti-Defamation League/USC Shoah Foundation Institute/Jad Vasem. [2008. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  14. ↑ a b c d e President Obama Announces Jan Karski as a Recipient of the Presidential Medal of Freedom (angol nyelven). Fehér Ház, 2013. április 23. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  15. ↑ a b c Kovács István: Pilecki küldetése (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2008. február 5. [2015. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 3.)
  16. ↑ The mass extermination of Jews in German occupied Poland (angol nyelven). Polish Ministry of Foreign Affairs / Hutchinson & Co. / Project InPosterum. (Hozzáférés: 2014. március 3.)
  17. ↑ Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában
  18. ↑ Posztumusz díj Esterházy Jánosnak (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi portál, 2011. október 28. (Hozzáférés: 2014. március 3.)
  19. ↑ Roman Frister: Poland names 2014 after anti-Nazi Resistance fighter Jan Karski (angol nyelven). Háárec, 2013. december 12. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  20. ↑ Könyvajánló: A hírnök (magyar nyelven). Lengyel Intézet (Budapest), 2014. június 16. [2014. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  21. ↑ Jan Karski, a Világ Igaza (magyar nyelven). Lengyel Intézet (Budapest), 2014. október 16. [2014. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 26.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jan Karski című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jan_Karski&oldid=27044225”