Jan Karski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Jan Karski
Jan Karski - Instytut w Rudzie Śląskiej.jpg
Született Jan Romuald Kozielewski
1914. június 24.
Łódź[1]
Elhunyt 2000. július 13. (86 évesen)[2][3][4][5]
Washington[6]
Álneve Witold
Állampolgársága
Nemzetisége lengyel
Házastársa Pola Nireńska
Élettárs Kaya Ploss Mirecka
Foglalkozása diplomata, második világháborús ellenálló, politológus
Iskolái
Kitüntetései Világ Igaza
Sírhely Mount Olivet Cemetery

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jan Karski témájú médiaállományokat.

Jan Karski (szül. Jan Romuald Kozielewski,[7][8] Łódź, 1914. június 24. – Washington, 2000. július 13.) lengyel diplomata,[9] második világháborús ellenálló, később a Georgetown Egyetem professzora. 1942-ben és 1943-ban beszámolt a lengyel emigráns kormánynak és a nyugati szövetséges hatalmaknak a Harmadik Birodalom által megszállt Lengyelországban tapasztalt helyzetről, különösen a varsói gettó felszámolásáról és a titkos megsemmisítő táborokról. Ő volt az első, aki elvitte nyugatra a holokauszt borzalmainak hírét, de hiába volt hiteles szemtanú, a szövetségesek vezetői nem hitték el, hogy mindaz, amiről hírt adott, megtörténhetett.[10] Erőfeszítéseiért a hívő katolikus Karski megkapta a Világ Igaza kitüntetést.[11]

Élete[szerkesztés]

Kézírással kitöltött dokumentum Jan Romuald Kozielewski nevével és születési dátumával

Jan Romuald Kozielewski néven született Łódźban, Walentina és Stefan Kozielewski gyermekeként. A város ekkor Lengyelország felosztása nyomán az Orosz Birodalomhoz tartozott, azon belül az autonómiájától fokozatosan megfosztott Lengyel Királyság része volt.[11][12] Katolikus családban nőtt fel Varsó egyik többségében zsidók lakta kerületében; hat fivére és egy nővére volt.[10][12] Bőripari munkásként dolgozó apja Jan hatéves korában elhunyt, innentől fogva legidősebb bátyja, Marian is részt vett a nevelésében.[9]

1935-ben fejezte be jogi és diplomáciai tanulmányait a Lembergi Egyetemen.[9] 1936-ban fejezte be a rangos kadétiskolát Włodzimierz Wołyńskiben, és rendelték az 5. lovas tüzér ezredhez. Diplomáciai képzése részeként Lengyelország több külképviseletén – Romániában, Németországban, Svájcban, az Egyesült Királyságban – szolgált, majd megkezdte köztisztviselői pályafutását a lengyel külügyminisztériumban.[8][11][12] Ezt törte derékba az 1939. augusztus 23-án kapott titkos behívóparancs és a háború.[9]

A második világháborúban[szerkesztés]

Amikor 1939-ben Németország és a Szovjetunió megtámadta Lengyelországot, Kozielewski szovjet hadifogságba esett, és nem sokkal kerülte el a Katyńi vérengzést; életét annak köszönhette, hogy tiszti egyenruháját közlegényire cserélve részt vehetett a német–szovjet fogolycserében.[8][9][10] Egy mozgó vonatból kiugorva sikerült megszöknie a fogságból, és csatlakozott a Honi Hadsereghez (Armia Krajowa), a megszállt Európa legnagyobb és legjelentősebb földalatti ellenállási mozgalmához.[9] Kivételes emlékezőtehetsége és nyelvtudása tette alkalmassá arra, hogy futárként szolgáljon a lengyel ellenállás és a Franciaországban, majd annak megszállása után Londonban székelő lengyel emigráns kormány között.[8][11] Harmadik küldetése során, amikor gyalogszerrel kelt át a Tátra hegyein, a Gestapo Demétén elfogta és kínzásoknak vetette alá; miután öngyilkosságot kísérelt meg, hogy a kínzások hatására se árulhassa el a birtokában lévő információkat, az ellenállók az újszandeci börtönkórházból szöktették ki.[8][10]

Jan Karski küldetései
A lengyel emigráns kormánynak az egyesült nemzetek kormányaihoz intézett felhívása a zsidók tömeges megsemmisítéséről a megszállt Lengyelország területén (1942. december 10.)

1942 októberében, negyedik küldetésén azt a megbízást kapta, hogy titokban menjen nyugatra, és tegyen jelentést az emigráns kormánynak a megszállt Lengyelországban tapasztalható helyzetről. A jelentés egyik fejezetének a lengyelországi zsidóság helyzetéről kellett szólnia. Mivel az emigráns kormány aggódott a lengyel ellenállás pártjainak belpolitikai viszonyai miatt, Jan Karski (aki ettől kezdve ezt az álnevet használta[8]) találkozott a különböző frakciók, köztük zsidó csoportok képviselőivel is. Nem sokkal elutazása előtt két zsidó vezető beszámolt neki a lengyel zsidóság reménytelen helyzetéről, ami alapján úgy döntött, hogy jelentését saját tapasztalataira alapozza.[11] Ennek érdekében egy alagúton keresztül kétszer is becsempészték a varsói gettóba, illetve egy ukrán őr egyenruhájában a Lublin közelében működő Izbicai átmenőtáborba (melyet ő tévesen a Bełżeci koncentrációs táborral azonosított).[7][9][10][11][13] Az itt tapasztalt szörnyűségek hatására döntött úgy, hogy nem csupán a lengyel ellenállási mozgalom futára lesz, de hangot ad a zsidóság szenvedéseinek is.[11] Más tanúk jelentéseit is összegyűjtötte, és egy borotva nyelében mikrofilmen vitte magával.[10]

Jelentéktelen kis ember voltam.
A küldetésem volt fontos.

– Jan Karski Claude Lanzmann-nak adott interjújában, 1978[9]

Karski – több hamis identitást és különböző közlekedési módokat használva, Brüsszelen, Párizson, Barcelonán, Madridon és Gibraltáron át vezető út után[9] – 1942 novemberében elérte Londont. Jelentését írásba foglalta és átadta Władysław Sikorski tábornoknak, az emigráns kormány miniszterelnökének;[14] erre alapozva Edward Raczynski külügyminiszter az egyik első és legrészletesebb tájékoztatást adta a szövetségeseknek a holokausztról The mass extermination of Jews in German occupied Poland („A zsidók tömeges megsemmisítése a német megszállás alatt álló Lengyelországban”) című jegyzékében.[15]

Ezt követően Karski találkozott Robert Anthony Eden külügyminiszterrel[9][10] és más politikusokkal, újságírókkal és közéleti személyiségekkel (köztük Arthur Koestler íróval), valamint helyi zsidó szervezetekkel is. Ezután továbbutazott az Egyesült Államokba, ahol 1943. július 28-án egy órára találkozott Franklin D. Roosevelt elnökkel az Ovális Irodában,[9] majd más fontos közéleti személyiségekkel, és megpróbálta felhívni a közvélemény figyelmét a zsidók elleni tömeggyilkosságra – sikertelenül.[11][14] Tárgyalópartnereinek többsége nem hitte el a jelentésében foglaltakat, vagy nem vett tudomást róluk. A szövetségesek háborús stratégiája sem vette figyelembe a jelentést: logisztikailag nem tudták ekkor elérni Lengyelországot, féltek túl sok frontot nyitni, és még a nácikról sem feltételeztek ilyen embertelenséget, ezért a holokauszt kérdését mellőzték.[7][8][10][14] 1944-ben jelent meg Karski Story of a Secret State című könyve a lengyel ellenállásról, benne egy hosszú fejezettel a holokausztról.[10][11] A könyv rövid idő alatt 400 000 példányban kelt el, és több nyelvre lefordították.[9]

A háború után az Egyesült Államokban[szerkesztés]

A háború után Karski az Amerikai Egyesült Államokban maradt, mivel a szovjet befolyás alá került Lengyelországban a földalatti ellenállás életben maradt tagjait reakciósnak bélyegezték.[9] 1954-ben amerikai állampolgárságot kapott.[10][13] 1952-ben PhD fokozatot szerzett a washingtoni Georgetown Egyetemen,[9][13] ahol később a politológia[7] professzorává nevezték ki. Nemzetközi kapcsolatokat és a kommunizmus elméletét oktatta; diákjai között volt a későbbi elnök, Bill Clinton is.[8] 1965-ben feleségül vette Pola Nireńska lengyel zsidó származású táncos-koreográfust; gyermekük nem született.[9]

Elkötelezett volt a holokauszt áldozatai emlékének megőrzése iránt. 1981-ben a koncentrációs táborokat felszabadító amerikai katonatisztek előtt elmondott beszédében – melyre Elie Wiesel kérte fel – úgy értékelte, hogy háborús küldetését nem tudta teljesíteni.[11] A szabad világ tétlenségét a „második eredeti bűnnek” nevezte.[9] 1985-ben Claude Lanzmann francia rendező Shoah című dokumentumfilmje többek között az ő visszaemlékezésére épült. Jan Karski 2000-ben hunyt el Washingtonban.[13]

Művei[szerkesztés]

Elismertsége, emléke[szerkesztés]

„Mission Karski” emlékjáték (Łódź, 2013)

1982. június 2-án a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a Világ Igaza kitüntetést adományozta neki.[16] 1994-ben megkapta Izrael Állam díszpolgárságát.[7][11]

A legfontosabb lengyel állami elismerést, a Fehér Sas-rendet Lech Wałęsa köztársasági elnök adta át Jan Karskinak 1995-ben.[7][9] 2012-ben Barack Obama posztumusz az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadságérmet adományozta neki.[7][13]

A Rágalmazásellenes Liga (Anti-Defamation League, ADL) által 1987-ben alapított Courage to Care Award-ot 2012-ben Karski tiszteletére Jan Karski Courage to Care Award-ra nevezték át; ebben az évben a díjat posztumusz Esterházy János felvidéki magyar politikusnak ítélték oda.[17]

Nyolc lengyel és külföldi egyetem avatta díszdoktorrá.[8] Utcákat, utakat neveztek el róla New Yorkban, Łódźban és Varsóban. A világ több városában – többek között Washingtonban, New Yorkban, Tel-Avivban, Łódźban, Kielcében és Varsóban – emlékét padok őrzik.

A varsói Lengyel Történeti Múzeum 20102014 között négyéves programsorozattal emlékezett meg Karskiról, melynek keretében 2014-ben több más város mellett Budapesten is emlékkiállítást rendeztek.[7] A lengyel parlament 2014-et, születésének századik évfordulóját Karski-emlékévvé nyilvánította.[18] A századik évforduló alkalmából az Egyesült Államokban is megemlékezés-sorozat indult Jan Karski U.S. Centennial Campaign néven, melynek alapjain 2012 végén létrejött a Jan Karski Oktatási Alapítvány (Jan Karski Educational Foundation) Karski örökségének megőrzésére és a fiatalokkal való megismertetésére. Ugyancsak az évfordulóhoz kapcsolódóan magyar nyelven is megjelent Andrzej Żbikowski A hírnök. Karski, a világ igaza című monográfiája, melynek bemutatóján emlékfát ültettek a Holokauszt Emlékközpont udvarán.[19][20]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  2. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  3. data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Find A Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  7. a b c d e f g h i Ewa Wierzyńska, Grzegorz Tomczewski: Száz éve született Jan Karski, aki meg akarta állítani a Holokausztot (magyar nyelven). Lengyel Intézet (Budapest)/Lengyel Történeti Múzeum, 2014. január 1. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  8. a b c d e f g h i Historia o Karskim (lengyel nyelven). JanKarski.org. Lengyel Történeti Múzeum, 2014. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  9. a b c d e f g h i j k l m n o p q Dorota Szkodzińska: Jan Karski. Humanity's Hero (angol nyelven). Google Cultural Institute/Lengyel Történeti Múzeum. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  10. a b c d e f g h i j k Nigel Jones: Story of a Secret State by Jan Karski: review (angol nyelven). The Telegraph, 2011. május 4. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  11. a b c d e f g h i j k The Envoy – Jan Karski, Poland (angol nyelven). Featured Stories. Jad Vasem, 2011. (Hozzáférés: 2014. március 1.)
  12. a b c Visual History Biographic Profiles – Jan Karski (angol nyelven). Echoes and Reflections – A Multimedia Curriculum on the Holocaust. Anti-Defamation League/USC Shoah Foundation Institute/Jad Vasem. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  13. a b c d e President Obama Announces Jan Karski as a Recipient of the Presidential Medal of Freedom (angol nyelven). Fehér Ház, 2013. április 23. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  14. a b c Kovács István: Pilecki küldetése (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2008. február 5. (Hozzáférés: 2014. március 3.)
  15. The mass extermination of Jews in German occupied Poland (angol nyelven). Polish Ministry of Foreign Affairs / Hutchinson & Co. / Project InPosterum. (Hozzáférés: 2014. március 3.)
  16. Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában
  17. Posztumusz díj Esterházy Jánosnak (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi portál, 2011. október 28. (Hozzáférés: 2014. március 3.)
  18. Roman Frister: Poland names 2014 after anti-Nazi Resistance fighter Jan Karski (angol nyelven). Háárec, 2013. december 12. (Hozzáférés: 2014. március 2.)
  19. Könyvajánló: A hírnök (magyar nyelven). Lengyel Intézet (Budapest), 2014. június 16. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
  20. Jan Karski, a Világ Igaza (magyar nyelven). Lengyel Intézet (Budapest), 2014. október 16. (Hozzáférés: 2014. december 26.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jan Karski című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]