Janáky István (építész, 1938–2012)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Janáky István
Janáky.jpg
Született 1938. április 29.
Budapest
Elhunyt 2012. augusztus 6. (74 évesen)
Hódmezővásárhely
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építészmérnök, egyetemi tanár
Kitüntetései Ybl Miklós-díj

Janáky István (Budapest, 1938. április 29.Hódmezővásárhely, 2012. augusztus 6.) képzőművészeti indíttatású konceptuális építész, a kortárs magyar regionalista építészet iskolateremtő alakja, Ybl-díjas DLA egyetemi docens. Mesterei közé tartozott id. Janáky István, Szendrői Jenő és Arnóth Lajos, de jelentős mértékben hatott rá Földesi Lajos, Gulyás Zoltán, Molnár Péter és Molnár Farkas munkássága is.

Családja[szerkesztés]

Apja id. Janáky István, a Horthy-korszak és a háború utáni két évtized neves építésze; anyja Álgyay Hubert Klára (1903–1988), Horthy államtitkárának, Álgyay Hubert Pálnak a húga. Testvére, Janáky György (1941) szintén Ybl-díjas építész.

Életpályája[szerkesztés]

A Képző- és Iparművészeti Gimnázium festő szakának elvégzése után – eredetileg festőnek készült – hirtelen pályamódosítással 1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karára jelentkezett, és itt folytatta tanulmányait. A Középülettervezési Tanszéken diplomázott 1961-ben. Az egyetemen dr. Varga László népi építészeti diákkörének tagja volt.

1961-től a MÁV Tervező Intézet Magasépítési Főnökségén gyakornokként, majd 1962-től a MÁV Vasúttervező Vállalatnál már részben önálló építésztervezőként dolgozott. 1963-tól 1999-ig az IPARTERV tervezője volt, 1974-ig beosztott munkatársként, 1977-ig irányító tervezőként, majd csoportvezetőként, 1979-től műszaki-gazdasági tanácsadóként, 1985-től főmunkatársi státuszban.

197072 között a MÉSZ Mesteriskola hallgatója, 1974-től tanulmányi vezetője, 1980-tól vezető építész mestere volt, tagja az MTA Vizuális Kultúra Munkabizottságának (197784), a Magyar Építészkamarának, a Magyar Építőművészek Szövetsége vezetőségének és a Fővárosi Tervtanácsnak. Zsűritagként ill. opponensként rendszeresen részt vett országos és egyéb tervpályázatok elbírálásában, valamint a Műegyetem és az Ybl Miklós Főiskola tervezési tanszékeinek munkájában. A pártállami időszakban tevékenysége főként ipari létesítmények tervezésére terjedt ki, nagy hangsúlyt helyezve ezek telepítésére, de tervezett irodaházakat, kulturális, közlekedésüzemi, szociális és rekreációs célú épületeket, sportlétesítményeket, fővárosi tömbrehabilitációt, lakóparkot is. Számos településrendezési pályamunkát készített. A 90-es évektől, az állami nagyberuházásokhoz kapcsolódó feladatok megszűnése után főként családi házak tervezésével foglalkozott. 1998-ban DLA doktori fokozatot szerzett. 2002-től a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense, 2007-től címzetes egyetemi tanára volt.

Többször járt külföldön, részben ösztöndíjasként (1969), részben szolgálati és tanulmányutakon (Franciaország, Svájc, Itália, Görögország, Finnország, Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, Benelux, Németország, Ausztria, Spanyolország, Oroszország). Nagy hatást tett rá a kortárs skandináv és holland építészet szellemisége.

Fő konceptuális alkotása a Magyar Gördülőcsapágy Művek budapesti irodaháza (1981), Schaár Erzsébet pécsi kiállítóháza (1986), a sevillai világkiállításra tervezett, I. díjas, de meg nem valósult Lepkeháza (1990) és a városligeti Időkerék (2004).

Szakmai szempontból jelentős hatásúak és szinte előzmény nélküliek a hazai spontán építészet terén végzett több évtizedes kutatásai, melyek tanulságai éppúgy megjelennek egyes épületeiben, mint építészetelméleti munkásságában, publicisztikáiban, könyveiben, később pedig a falusi ravatalozók terveiben.

Képzőművészeti indíttatásából és fogékonyságából eredően pályája során mindvégig fontosabb volt számára a tervezés, a művészi igényű rajzolásban, színezésben, felszerkesztésekben megnyilvánuló alkotó tevékenység, mint az épület megvalósulása. Generációjának legszebben rajzoló építészei közé tartozott.[1] A számítógépes tervezéssel már nem tudott és nem is akart mit kezdeni: meggyőződése volt, hogy a komputer kiöli az emberből a manualitást és a vizualitást.

Szobrász ambíciói is voltak, amelyre a 80-as évek elején kiváló alkalmat kínált a villányi szoborpark bővítése, terveit azonban a Baranya megyei Alkotótelepek vezetősége – a megyei tanács VB művelődési osztályának nyomására – meghiúsította, mondván, hogy egy építész ne szobrászkodjon[2] – így végül csak az esővédő épülhetett meg. A 2000-es években aztán a tervei szerint megvalósult Időkerék jelentett számára elégtételt ezen a téren.

Késői éveiben újjáéledtek fiatalkori festészeti ambíciói: számos akvarellt festett, főleg tájképi elemeket, növénykompozíciókat, csendéleteket. Ekkoriban az általa addig lenézett fényképezés is szerepet kapott: a spontán építészet tárgyköréhez kapcsolódva több száz képet tartalmazó, street-view-szerű fotósorozatokon örökítette meg az ezredforduló vidéki településeinek utcaképét. Ebből az anyagból jelent meg egyik könyve. Hasonlóan nagyszabású fényképsorozatot készített a falusi ravatalozók koncepcióterveihez, amelyekben tanítványai is részt vettek.

Utolsó munkája testvérével, Janáky Györggyel közösen az édesapjuk által tervezett hódmezővásárhelyi kultúrház rekonstrukciója volt. Ennek művezetése közben, néhány héttel az átadás előtt érte a halál.

Megvalósult épületei[szerkesztés]

Köztéri alkotása[szerkesztés]

Jelentősebb tervei[szerkesztés]

Kiemelt és díjazott pályaművei[szerkesztés]

Publikációk, előadások[szerkesztés]

  • Fotó és építészet. Fényképművészeti Tájékoztató, 1964/5–6
  • Molnár Farkas élő hagyatéka. Monográfia, 1966
  • Molnár Farkas (1897–1945). Magyar Építőművészet, 1967/5
  • IKV vállalatok műhelyépületei. ÉTK-közlemények, 1973/6
  • Két tervezés. Előadás Reimholz Péterrel a MÉSZ-ben, 1974
  • Két felfogás. Magyar Építőművészet, 1976/2
  • Aalto–Korhonnen–Pietilä–Mäkinen. Finnországi útirajzok. Magyar Építőművészet, 1977/3
  • A negyedik műtípus. Művészet, 1977/8
  • Egy mátrix. Esszé, Németh Lajos-emlékkönyv, 1979
  • Építészek felelnek. Mozgó Világ, 1979/4
  • Egy országos nagyüzem. Magyar Építőipar, 1980/4
  • Építészeti kultúra. Kultúra és közösség, 1980/6
  • Bizonytalan rokonszenvezők. Előadás a Fiatal Építészek Stúdiójában, 1981
  • Egy műtárgy megközelítése. Mozgó Világ, 1981/5 (fotós képregény)
  • A tárgyi együttes mint rendszer. Egy új műtípus körvonalai. In: Rendszerelmélet mint társadalmi igény. Akadémiai Kiadó, 1982
  • Építészet és kultúra. In: A vizuális kultúráról. Kossuth Kiadó, 1982
  • A mai magyar építészet stíluskérdései. Magyar Építőművészet, 1984/1
  • Magyarország két építészete. Tanulmány és forgatókönyv Bódy Gábor Bauhaus-filmjéhez, 1985
  • Építészek és szobrászok. Művészet, 1986/9 (interjú)
  • 7 szöveg. Magyar Építőművészet, 1990/3–4 (esszésorozat)
  • Akaratlagos és önkéntelen építészet. Előadás a JPTE-n, 1990
  • Sporthalle in Budapest. IAKS, 1992/3
  • Tableau magyar. L’Architecture d’aujourd’hui, 1992/3
  • Basler Zeitung-cikk, 1997/7
  • Cikk a magyar építészetről. Domus, 1998/3
  • A kőlap. Zlatý Rez, 1998/18
  • Maďarská mistrovská škola. Architekt, 2003/2
  • Világvárosi racionalizmus. Mozgó Világ, 2003/9 (interjú)
  • Rész és egész. Előadás Zsennyén, 2004
  • Fellebben a függöny. Új Művészet, 2004/12
  • Spontán rend. Atrium, 2006/3
  • Levelek Árkádiából. Előadás a KLTE-n, 2011

A 90-es évektől szépirodalmi jellegű írásai is megjelentek.

Könyvei[szerkesztés]

  • A hely. Janáky István épületei, rajzai és írásai. Műszaki Könyvkiadó, 1999
  • Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon. TERC, 2004
  • id. Janáky István könyve. (Társszerző: Janáky György.) TERC, 2007

Kiállításai[szerkesztés]

Szakmai elismerései[szerkesztés]

In Memoriam[szerkesztés]

id. és ifj. Janáky István sírja a Farkasréti temetőben

Rövidhír az Építészfórum honlapján:

Hódmezővásárhelyi kooperációs értekezleten lett rosszul váratlanul, majd kórházba került, ahol életének 75. évében tegnap [2012. VIII. 6.] elhunyt Janáky István.

Mónus János, a MÉK alelnöke az alábbi pár soros üzenetet juttatta el a szerkesztőségbe:

„Tudom, hogy nem nagy mondat: alapvetően meghatározta a szemléletemet. Miért van az, hogy Molnár Péterek, Jánossyk, Szroghok és Gulyások sosem kapnak Kossuth díjat, így Pista sem. Elfogyott az utolsó szakmai érvem. (Mónus János)”

Tillmann J. A.: Janáky körvonalai [1]

Képgaléria[szerkesztés]

Források, szakirodalom[szerkesztés]

  • Phillips, A.: The Best in Industrial Architecture. B. T. Batsford, London, 1993
  • Vargha Mihály (szerk.): Építészeti kalauz. 6 BT, 1997
  • Kerékgyártó Béla, Lévay-Kanyó Judit (szerk.): Hely és jelentés. TERC, 2003
  • Évek, művek, alkotók – Ybl Miklós-díjasok és műveik 1953–1994. ÉTK, 1995
  • 5 ház. TERC, 2003
  • Csontos Györgyi, János: XII kőmíves – Mesterek a kortárs magyar építészetből. TERC, 2006
  • Szalai András: Poézis és forma. Értekezés az építészetről Janáky István írásainak tükrében. TERC, 2011 (Építészet/elmélet)
  • A BMGE Szenátusa 2011. május 5-i aranydiploma-adományozó dokumentumának indokolása (ISSN 0866-305X)
  • Elhunyt Janáky István [2]


  1. epiteszforum.hu/elbucsuztunk-janaky-istvantol
  2. Építészek és szobrászok. Művészet, 1986/9
  3. az épület fotói illusztrálják a Látóhatár 1980/4. számát
  4. az épület szerepel Gárdonyi–Namyslowski Reggae for Zbiggy c. 1984-es nagylemezének (Krém – SLPX 17841) borítóján; ma a NAV Pest Megyei Adóigazgatóságának irodaháza
  5. 2018-ban átépítve, korszerűsítve Nedelykov Ákos (IPARTERV) tervei szerint
  6. a Ganz párttitkára az ülés végén az összes tervet lesöpörte az asztalról, ezzel a felkiáltással: „A munkásosztály fellegvárához nem nyúlunk!