James Prescott Joule

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
James Prescott Joule
John Collier festménye (1882)
John Collier festménye (1882)
Született 1818. december 24.[1][2][3][4][5]
Salford[6]
Elhunyt 1889. október 11. (70 évesen)[7][1][8][9][3]
Sale[6]
Állampolgársága brit
Házastársa Amelia Grimes
SzüleiAlice Prescott
Benjamin Joule
Foglalkozása fizikus
Tisztség
  • titkár (1846–1850, Manchester Literary and Philosophical Society)
  • elnök (1860–1862, Manchester Literary and Philosophical Society)
  • elnök (1868–1870, Manchester Literary and Philosophical Society)
  • elnök (1872–1874, Manchester Literary and Philosophical Society)
  • elnök (1878–1880, Manchester Literary and Philosophical Society)
Iskolái Manchesteri Egyetem
Kitüntetései
  • Royal Society tagja
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • Royal-érem (1852)
  • Copley-érem (1870)[10]
  • Albert emlékérem (1880)
Sírhely Brooklands
A Wikimédia Commons tartalmaz James Prescott Joule témájú médiaállományokat.

James Prescott Joule (Salford, Anglia, 1818. december 24.Sale, Anglia, 1889. október 11.) angol fizikus.

Élete és kutatásai[szerkesztés]

A Manchester melletti Salford sörgyárosának volt a fia. Gyenge testalkata miatt 15 éves koráig otthon nevelkedett, majd magántanártól tanult. A fizikát, kémiát és a matematikát John Daltontól tanulta. 1838-tól, 20 éves korától, már tudományos folyóiratokban jelentek meg írásai.

1840-ben felfedezte, hogy a testeket csak egy meghatározott mértékig lehet mágnesezni. Vizsgálta az elektromos áram hőhatását és felfedezte az ezzel kapcsolatos törvényt.

Kísérletileg vizsgálta és meghatározta, hogy milyen számszerű kapcsolat van a munka és a belső energia változása között. Joule ismerte fel azt is, hogy a gáznak az edény falára gyakorolt nyomása a részecskék fallal történő ütközéséből származik. Tudományos tevékenységének elismeréseként az Királyi Tudományos Társaság tagjává választotta.

James Prescott Joule nagyon alapos volt és nagy figyelmet fordított a részletekre. Kutatásai magát a hő keletkezését érintették. Életében sok időt fordított a hő mechanikai egyenértékének meghatározására, abbéli meggyőződéséből kiindulva, hogy a hő munkából származik.

1840-ben megállapította, hogy a vezetékben az elektromos áram által termelt hő arányos a vezeték ellenállásának és az áramerősség négyzetének szorzatával, amit azóta Joule törvényeként ismerünk. Sok más, a hő és az energia más formái közötti kapcsolatról szóló beszámolói között ez volt az első, amelyről cikke a Royal Society (Királyi Tudományos Társaság) lapjában jelent meg.

1842-től 1878-ig azt vizsgálta, hogy lehetséges-e mechanikai energiát közvetlenül hőenergiává alakítani bármilyen elektromos lépés nélkül. 1850-ben bemutatott híres „lapátkerék” kísérletével megalapozta a hőmennyiség és a mechanikai munka közötti azonosság elméletét. Joule-lal két német fizikus, Hermann von Helmholtz és Julius von Mayer, 1852-től 1862-ig az angol fizikus, William Thomson (a későbbi Lord Kelvin) is együtt dolgozott a fizikai törvényszerűségek kutatásán. Az általuk felfedezett energiamegmaradás törvénye kimondja, hogy az egyik formában felszabadult energia újra megjelenik egy másikban, és sohasem vész el. Megállapította továbbá a gázok hirtelen terjeszkedésekor előforduló hűtőhatást (Joule-Kelvin effektus), amit a hűtőrendszereknél azóta is használnak.

1847-ben házasodott össze Amelia Grimesszel. Mézesheteiket az Alpokban töltötték, ahol James folytatta tudományos kísérleteit. Mindig be akarta bizonyítani, hogy amikor a víz 778 láb magasból leesik, akkor hőmérséklete 1 °C-kal emelkedik. Elérkezett az alkalom, s amikor Chamonix-ba látogatott, egy hatalmas hőmérővel felszerelkezve megkísérelte ezt bebizonyítani. Nem járt sikerrel, mivel a víz ekkora magasságból nagyon permetszerűen hullott ahhoz, hogy a kísérlet sikerüljön. Három gyermekük volt: Benjamin Arthur (sz. 1849), Alice Amelia (sz. 1852) és még egy fiú, aki születésekor, 1854-ben feleségével együtt halt meg. Joule nem házasodott újra.

Hasonlóan a legtöbb kutatóhoz, Joule tudása nem csak azokig a dolgokig terjedt, amit ma a „kutatás” szóval hozunk kapcsolatba. Legtöbb kísérleti kutatásának eredménye a gyakorlati eszközökben, új technológiákban ma is visszaköszön. Ezt figyelembe véve mondhatjuk, hogy Joule feltaláló is volt. Sok találmánya között említhetjük az elektromos ívhegesztést és a térkiszorításos szivattyút.

Kutatásainak túlnyomó részét saját maga fedezte fel. Szerencsétlenségére 1875-ben elszegényedett, és az azt követő években folyamatosan betegeskedett egészen 1889. október 11-én Sale-ben (Chesire megye, Anglia) bekövetkezett haláláig. Tiszteletére az energia nemzetközi mértékegysége, a joule róla kapta nevét.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Róla nevezték el a munka, a hőmennyiség és az energia mértékegységét.

Irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven)
  5. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven)
  6. a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  7. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  8. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. Award winners : Copley Medal (angol nyelven). Royal Society. (Hozzáférés: 2018. december 30.)

További információk[szerkesztés]