Jacques Ibert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jacques Ibert
Jacques Ibert.jpg
Életrajzi adatok
Született 1890. augusztus 15.
Párizs
Állampolgársága francia
Elhunyt 1962. február 5. (71 évesen)
Párizs
Sírhely Passyi temető
Pályafutás
Műfajok opera
Díjak
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoka
  • Római Díj

A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Ibert témájú médiaállományokat.

Jacques Ibert (Párizs, 1890. augusztus 15.Párizs, 1962. február 5.) francia zeneszerző.

Élete és művei[szerkesztés]

Párizsban élt, és 1909-ben került a Conservatoire-ba, ahol Pessard, Gédalge és Vidal vezetésével folytatott tanulmányokat. A első világháború idején a haditengerészetnél szolgált, majd leszerelése után elnyerte a a Római Díjat. A Medici villában írta a Readingi fegyház balladája és az Escales című darabjait. 1927-ben Párizsban mutatták be első, Angélique című operáját. Ezt hat színpadi műve követte. 1937-ben a Római Akadémia igazgatójává nevezték ki. (Először fordult elő a történelemben, hogy zenész töltötte be a hivatalt.)

A második világháború után megosztotta a tevékenységét Párizs és Róma között. Később lemondott római hivataláról, és elvállalta a két párizsi opera egyesített vezetését. 1950-ben egy időre az Amerikai Egyesült Államokba ment, ahol a Berkshire Music Center zeneszerzési mesteriskoláját irányította. Két utolsó zenekari művét is amerikai kérésre készítette el. 1962-ben hunyt el 71 éves korában.

Stílusát a világosság, szellemesség, ragyogó hangszerelés és a virtuóz technika jellemzi.

Forrás[szerkesztés]

  • Pándi Marianne: Hangversenykalauz I–IV. – Zenekari művek – Versenyművek – Kamaraművek – Zongoraművek, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1980 ISBN 963-330-323-0, I. kötet, 249. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap