Jacobi Jolán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jacobi Jolán
Született
  • Jolande Székács[1]
  • Schwarz Jolán Sára

1890. március 25.[2][3][4][5]
Budapest[6][5]
Elhunyt1973. április 1. (83 évesen)[2][3][4]
Zürich[7]
Állampolgársága
SzüleiSzékács Antal
Foglalkozásapszichológus
IskoláiBécsi Egyetem (–1938, PhD, lélektan)
Sablon • Wikidata • Segítség

Jacobi Andorné Székács Jolán, külföldön Jolande Jacobi, született Schwarz Jolán Sára (Budapest, 1890. március 25.[9] – Zürich, 1973. április 1.) magyar származású svájci pszichológus, aki előbb Carl Gustav Jung tanítványa, majd munkatársa volt.

Élete[szerkesztés]

Budapesten született Székács (Schwarz) Antal üveggyáros, nagykereskedő, fővárosi bizottsági tag (1945-ben öngyilkos lett a nyilasok üldözései miatt) és Messinger Antónia gyermekeként. Az első lányok között volt, akik gimnáziumba járhattak. 1908-ban Budapesten érettségizett. 1909. június 20-án házasságot kötött Jacobi Andor (1876–1944) budapesti ügyvéddel.[10] A pár 1911-ben áttért az evangélikus hitre.

Az első világháború után a vörösterror elől a Jacobi család két fiukkal - Andorral és Ernővel - Bécsbe költözött. Jacobi Andor 1924-ben depressziótól szenvedett, s felesége ekkor találkozott először mentális betegséggel. 1926-ban Jacobi Jolán barátságot kötött Albert von Trentini íróval, akinek hatására 1934-ben áttért a római katolikus hitre.

1928 és 1938 között az Osztrák Kultúrszövetség ügyvezető alelnökeként kulturális és tudományos szervező munkát végzett.[11] E munka során számos kapcsolatot épített ki művészekkel és tudósokkal, a magánéletében is. Köztük volt Hermann Broch és Ernst Polak is. Jacobi hívta fel Polak figyelmét Moritz Schlickre, aki tanulmányaiban meghatározó szerepet játszott.[12]

A Kultúrszövetségben végzett munkája kapcsán találkozott először C. G. Junggal. Ezután elkötelezte magát a jungi analitikus pszichológia mellett. 1934-ben, egy évvel azután, hogy a nácik hatalomra kerültek Németországban, elkezdett pszichológiát tanulni a Bécsi Egyetemen Charlotte Bühler és Karl Bühler irányítása alatt.[13] 1938 kapta meg doktorátusát. Még ebben az évben fiával Svájcba menekült, míg férje visszatért Magyarországra, ahol 1944-ben a budapesti gettóban nyoma veszett. 1938 és 1943 között Jungnál analitikus pszichológiai kiképzést szerzett a Zürich melletti Küsnachtban, illetve 1939-ben kezdeményezte a C. G. Jung Intézet létrehozását.

1939 első felében az angliai emigrációban lévő Ernst Polak is közreműködött a Jacobi Jolán által kiadott műben, amely mestere, C. G. Jung elméleti alapvetéseit foglalja össze.[14] A mű 1940-ben jelent meg először a zürichi Rascher Verlag gondozásában, amihez az előszót C. G. Jung írta. Ezt követően más kiadóknál is megjelent és 15 nyelvre fordították le.[13]

1957-ben osztrák állampolgárságot kapott.

Halála miatt befejezetlen maradt utolsó pszichológiai könyve, amelyen korábban intenzíven dolgozott: "A fa mint szimbólum".

Művei[szerkesztés]

Szerzőként[szerkesztés]

  • Die Psychologie von C. G. Jung. Eine Einführung in das Gesamtwerk. Rascher, Zürich 1940; 5. erg. A. ebd. 1967.
  • Komplex, Archetypus, Symbol in der Psychologie C. G. Jungs. Rascher, Zürich 1957.
  • Der Weg zur Individuation. Rascher, Zürich 1965.
  • Frauenprobleme, Eheprobleme. Rascher, Zürich 1968.
  • Vom Bilderreich der Seele. Wege und Umwege zu sich selbst. Walter, Olten 1969.
  • Die Seelenmaske. Einblicke in die Psychologie des Alltags. Walter, Olten 1971.
  • Der Baum als Symbol. Aspekte analytischer Psychologie, Basel, 1975.

Szerkesztőként[szerkesztés]

  • Paracelsus: Lebendiges Erbe. Eine Auslese aus seinen sämtlichen Schriften mit 150 zeitgenössischen Illustrationen. Rascher, Zürich 1942
    • Újabb kiadás: Paracelsus, Arzt und Gottsucher an der Zeitenwende. Eine Auswahl aus seinem Werk. Mit einer Einführung von Gerhard Wehr. Walter, Olten 1991
    • Reprint von 1942. Mit einer Erweiterung von Viktor von Weizsäcker. Reichl, St. Goar 2002.
  • Psychologische Betrachtungen. Eine Auswahl aus den Schriften von C.G. Jung. Rascher, Zürich 1945
    • Átdolgozott új kiadás: Mensch und Seele. Walter, Olten 1971.
  • Symbole der Wandlung. Analyse des Vorspiels zu einer Schizophrenie (mit C.G. Jung). Rascher, Zürich 1952 (= a Wandlungen und Symbole der Libido átdolgozott kiadása)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ https://www.encyclopedia.com/science/encyclopedias-almanacs-transcripts-and-maps/jacobi-jolande-szekacs-mrs-andrew-jacobi-1890
  2. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  3. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Gedenkbuch für die Opfer des Nationalsozialismus an der Universität Wien 1938 (német és angol nyelven). Bécsi Egyetem. (Hozzáférés: 2020. november 16.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. ↑ LIBRIS, 2013. december 9. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  9. ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 676/1890. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 11.)
  10. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 239/1909. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. augusztus 11.)
  11. ↑ Paul Michael Lützeler: Freundschaft im Exil: Thomas Mann und Hermann Broch. Klostermann, Frankfurt am Main 2004, S. 49.
  12. ↑ Dieter Sulzer: Der Nachlass von Ernst Polak im Deutschen Literaturarchiv. Bericht, Verzeichnis und Edition von Briefen Polaks, Werfel und Brochs. In: Fritz Martini, Walter Müller-Seidel, Bernhard Zeller (Hrsg.): Jahrbuch der Deutschen Schillergesellschaft. 23. Jg., Kröner, Stuttgart 1979, S. 527.
  13. ↑ a b Dieter Sulzer: Der Nachlass von Ernst Polak im Deutschen Literaturarchiv. Bericht, Verzeichnis und Edition von Briefen Polaks, Werfel und Brochs. In: Fritz Martini, Walter Müller-Seidel, Bernhard Zeller (Hrsg.): Jahrbuch der Deutschen Schillergesellschaft. 23. Jg., Kröner, Stuttgart 1979, S. 528.
  14. ↑ Hartmut Binder: Ernst Polak – Literat ohne Werk. In: Fritz Martini, Walter Müller-Seidel, Bernhard Zeller (Hrsg.): Jahrbuch der Deutschen Schillergesellschaft. 23. Jg., Kröner, Stuttgart 1979, S. 414.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jolande Jacobi című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jacobi_Jolán&oldid=26387820”