Jacinda Ardern

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jacinda Ardern
Új-Zéland 40. miniszterelnöke
Hivatali idő
2017. október 26. – 2023. január 25.
Uralkodó / FőkormányzóII. Erzsébet, III. Károly / Patsy Raddy, Cindy Kiro
ElődBill English
UtódChris Hipkins
Új-zélandi Munkáspárt pártvezére
Hivatali idő
2017. augusztus 1. – 2023. január 22.
ElődAndrew Little
UtódChris Hipkins
Született1980. július 26. (43 éves)[1][2][3]
Hamilton[4][5]
PártÚj-zélandi Munkáspárt
SzüleiRoss Ardern
HázastársaClarke Gayford (2024. január 13. – )
ÉlettársClarke Gayford
GyermekeiNeve Ardern Gayford
Foglalkozáspolitikus
Iskolái
  • University of Waikato (–2001)[6]
  • Morrinsville College (–1998)
  • Morrinsville Intermediate School
Vallás
Díjak
  • Nature's 10 (2020, 9)
  • Time 100 (2018)
  • Time 100 (2019)
  • Dame Grand Companion of the New Zealand Order of Merit‎ (2023. június 5.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacinda Ardern témájú médiaállományokat.

Jacinda Kate Laurell Ardern (fonetikusan: [dʒəˈsɪndə ˈɑːdɜːn]) (Hamilton, 1980. július 26. –) új-zélandi politikus, az aucklandi Mount Albert választókerület parlamenti képviselője, a baloldali Új-zélandi Munkáspárt elnöke, 2017 októberétől 2023 januárjáig Új-Zéland 40. miniszterelnöke.[7][8][9] 2023 januárjában bejelentette, hogy februárig lemond pártelnöki és miniszterelnöki pozíciójáról.[10]

Élete[szerkesztés]

Ardern az ország északi részén fekvő Hamiltonban született, egy kétgyermekes mormon család második lányaként. Apja, Ross Ardern rendőrtiszt volt, de később külügyi pályára lépett és 2014-ben Új-Zéland niuei nagykövete lett, 2018 óta pedig a Tokelau-szigetek kormányzója.[11] A későbbi miniszterelnök Morrinsville-ben nőtt föl, ahol elvégezte az általános és a középiskolát.[1] Ezután 1999-től a hamiltoni University of Waikato nevű egyetemen tanult. 2001-ben végzett, kommunikáció szakos alapdiplomával.[12]

Ardern az egyetemi évek alatt lett a Munkáspárt tagja. Miután megszerezte diplomáját egy munkáspárti képviselő stábjában dolgozott, majd Helen Clark miniszterelnök titkárságára került. 2005-ben azután Londonba utazott, ahol két és fél évig Tony Blair miniszterelnöki adminisztrációjában dolgozott. Eközben aktív volt a pártpolitikában, és 2007-ben a Szocialista Ifjúsági Internacionálé elnöke lett.[1]

Először a 2008-as választásokon került a parlamentbe a Munkáspárt listáján.[13] 2017. március 8. (egy időközi választás) óta az aucklandi Mount Albert választási körzet parlamenti képviselője.

2017 elején a Munkáspárt elnökhelyettesévé választották, és miután Andrew Little pártelnök júliusban lemondott, Ardernt választották a párt élére. Vezetésével a párt gyorsan megfordította addigi népszerűség-csökkenését, és a 2017 tavaszán tartott választáson 46 mandátumot szerzett. Hosszas koalíciós tárgyalások után a Munkáspárt a zöldekkel és a nacionalista Új-Zéland az Első párttal kormányt alakított, és így 37 évesen Jacinda Ardern lett az ország legfiatalabb miniszterelnöke.[1]

Családja[szerkesztés]

Ardern 2012-ben ismerkedett meg a nála három évvel idősebb Clarke Gayforddal, akivel élettársi kapcsolatban él. 2018. január 19-én bejelentette, hogy gyermeket vár.[14] Lányuk, Neve Te Aroha Ardern Gayford júniusban született meg. Gayford és Ardern jegyesek, de Ardern úgy nyilatkozott, a 2020-as választások előtt nem tartanak esküvőt.[15][16]

Politikai nézetei[szerkesztés]

Ardern haladó szociáldemokratának tartja magát ideológiailag.[17][18] A munkásmozgalom támogatója, ellenzi a magas jövedelműek adójának csökkentését, ami a jobboldali Új-zélandi Nemzeti Párt törekvése.[19] Támogatja a jóléti állam eszméjét és azt, hogy azok számára, akik képtelenek magukon segíteni, szociális biztonsági hálót kell kialakítani.[17] Támogatja az azonos neműek házasságát[20] és a világviszonylatban megengedő (a gyakorlatban a terhesség 20. hetéig bármilyen indokkal legális) új-zélandi abortusz-szabályozás további liberalizációját.[21]

Új-Zéland élén[szerkesztés]

A 2017. szeptember 23-án tartott parlamenti választáson Ardern és Munkáspártja a szavazatok 36,9%-át szerezte meg, második helyen végezve a Nemzeti Párt mögött.[22] Csaknem egyhavi tárgyalás után, október 19-én a Munkáspárt koalíciót kötött az Új-Zéland az Első párttal és megegyezett a Zöld Párttal, hogy az a koalíción kívülről támogatja az alakuló kisebbségi kormányt. Ardern a legnagyobb kormánypárt pártvezéreként miniszterelnöki megbízást kapott. Az új kormány a 120 parlamenti mandátumból így 63-at mondhat magáénak: 55 a Munkáspárt-Új Zéland az Első koalíció mandátumainak száma, ehhez jön még a zöldek 8 mandátuma.[23]

Az Ardern-kormány egyik első nemzetközi feladata a születő Transz-csendes-óceáni Partnerség, a Csendes-óceán körüli államok közötti szabadkereskedelmi egyezmény újratárgyalása és véglegesítése volt. Ardern és Munkáspártja a 2017-es választási kampány során támogatta az egyezményt bizonyos módosítások mellett. Többek között azt szerették volna, hogy az egyezmény külföldiek ingatlanszerzésére és a beruházók és államok közötti vitarendezési mechanizmusra vonatkozó részeit szigorítsák.[24][25] Új-Zéland mindkét esetben engedményeket nyert a többi tárgyaló féltől, így a kormány elfogadta az egyezményt. A végleges egyezményt Új-Zéland és tíz másik állam 2018. március 18-án írta alá.[26]

2019. március 15-én egy ausztrál terrorista tömegmészárlást követett el két christchurchi mecsetben a déli istentisztelet idején. A lőfegyveres merényleteknek ötven halálos áldozata volt. Ardern reakciójával elismerést vívott ki az új-zélandiak körében: a miniszterelnök televíziós beszédében terrorcselekménynek nevezte és elítélte a gyilkosságokat, amelyeknek többnyire bevándorlók estek áldozatul. Kijelentette, Új-Zéland sokszínű, toleráns ország, amely tárt karokkal fogad mindenkit, aki az új-zélandi értékeket vallja, és menedéket ad mindenkinek, akinek arra szüksége van. A merénylet nyomán, Ardern kezdeményezésére, a parlament megszigorította a lőfegyvertartásra vonatkozó szabályokat, ami a lakosság egyetértésére talált.[1]

2020-ban az országot komoly megpróbáltatás elé állította a Covid19-pandémia. A kormány rendkívül erőteljesen lépett föl a járvány megfékezésére: lezárták a határokat és rövid ideig tartó, de rendkívül szigorú karanténintézkedéseket hoztak. Ennek – valamint az ország földrajzi helyzetének – köszönhetően az ötmilliós Új-Zélandon kevesebb mint kétezer megbetegedés és mintegy 25 haláleset történt. Noha az élet visszatért a normális kerékvágásba, az ország határai 2020 októberében zárva maradnak, ami érzékenyen érinti az idegenforgalmat. Ennek, és a karanténintézkedéseknek az lett a gazdasági hatása, hogy az új-zélandi gazdaság éves szinten 12,2 százalékkal visszaesett. A munkanélküliség alacsony szinten maradt, de ehhez szükség volt a kormány gazdaságélinkítő és munkahelymegőrző intézkedéseire, ami viszont jelentősen megnövelte az ország eladósodottságát, a bruttó hazai termék 20 százalékáról a GDP 56 százalékára. A gazdasági nehézségek ellenére a választók pozitívan értékelték az Ardern-kormány reakcióját a világjárványra, és a miniszterelnök népszerűsége tovább nőtt.[27][28][29]

Az országban 2020. október 17-én általános választást tartottak, amelyen a Munkáspárt nagyarányú győzelmet aratott. A párt 64 mandátumot szerzett a 120 tagú parlamentben, és így abszolút többséget szerzett. A volt koalíciós partner Új-Zéland az Első párt nem jutott be a parlamentbe, a kormányt kívülről támogató zöldek viszont megerősödtek.[30]

Ardern 2020. november 2-án hozta nyilvánosságra új kormányának névsorát. Bár a Munkáspárt egyedül is alakíthatott volna kormányt, a zöldek is kaptak két miniszteri posztot, így a szigetországnak ismét koalíciós kormánya lett. A maori Nanaia Mahuta lett az ország első női külügyminisztere. A kormánytagok negyede maori, negyven százaléka nő, a miniszterelnök-helyettes és két miniszter homoszexuális.[31]

Ardern 2023. január 19-én bejelentette, hogy amint a Munkáspártnak sikerült új vezetőt választania, lemond a miniszterelnöki posztról. Egyben október 14-re általános választást tűzött ki. A miniszterelnök azzal indokolta lemondását, hogy több időt akar tölteni családjával és nem lenne képes még négy évet az ország élén lenni.[32] 2022 novemberében még tervezett indulni a következő választáson.[33] Miniszterelnöksége 2023. január 25-én ért véget, amikor a szintén munkáspárti Chris Hipkins vette át az Új-Zéland vezetését. Ardern úgy nyilatkozott, egyszerű képviselőként folytatja politikai tevékenységét.[34] 2023-ban III. Károly új-zélandi király születésnapja és koronázása alkalmából adományozott állami kitüntetések közül Ardern a Dame Grand Companion titulust, az Order of New Zealand után a második legmagasabb új-zélandi kitüntetés, New Zealand Order of Merit legmagasabb fokozatát nyerte el, így jogosulttá válva a „dame” lovagi előnév viselésére.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Brockhaus (német nyelven)
  3. ↑ MAK (lengyel nyelven)
  4. ↑ http://www.nzwomansweekly.co.nz/celebrity/jacinda-arderns-country-childhood/
  5. ↑ http://www.3news.co.nz/general/candidate-profile-jacinda-ardern-2011101914
  6. ↑ https://apps.mngt.waikato.ac.nz/Newsroom/StudentProfile/3724, 2017. október 20.
  7. ↑ Neuseelands Labour Party zieht die Notbremse. Deutsche Welle, 2017. október 19. (Hozzáférés: 2017. október 19.)
  8. ↑ http://www.nzherald.co.nz/nz/news/article.cfm?c_id=1&objectid=11936791
  9. ↑ McClure, Tess. „New Zealand: Chris Hipkins taking over from Jacinda Ardern on Wednesday”, The Guardian, 2023. január 22.. [2023. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2023. január 22.) 
  10. ↑ Jacinda Ardern resigns as prime minister of New Zealand (angol nyelven). the Guardian, 2023. január 19. (Hozzáférés: 2023. január 19.)
  11. ↑ PM's dad Ross Ardern to become Administrator of Tokelau (angol nyelven). Stuff, 2018. március 23. (Hozzáférés: 2020. október 18.)
  12. ↑ Jacinda Ardern: University of Waikato (angol nyelven). www.waikato.ac.nz. (Hozzáférés: 2020. október 18.)
  13. ↑ Election results Archiválva 2012. július 1-ji dátummal az Archive.is-en
  14. ↑ Jacinda Ardern: New Zealand PM reveals she is pregnant. BBC News
  15. ↑ Graham-McLay, Charlotte. „New Zealand’s Leader, Jacinda Ardern, Delivers a Baby Girl (Published 2018)”, The New York Times, 2018. június 21. (Hozzáférés: 2020. október 18.) (angol nyelvű) 
  16. ↑ Graham-McLay, Charlotte. „Jacinda Ardern Got Engaged. New Zealand Almost Didn’t Notice. (Published 2019)”, The New York Times, 2019. május 3. (Hozzáférés: 2020. október 18.) (angol nyelvű) 
  17. ↑ a b „What Jacinda Ardern wants”, Newsroom, 2017. augusztus 1. (Hozzáférés: 2017. augusztus 15.) 
  18. ↑ „Live: Jacinda Ardern answers NZ's questions”, Stuff, 2017. augusztus 3. 
  19. ↑ „High earners don't want tax cuts – Ardern”, Newshub, 2017. július 14. (Hozzáférés: 2017. augusztus 15.) 
  20. ↑ „Marriage equality bill: How MPs voted”, Waikato Times, 2013. április 18. 
  21. ↑ „English, Little, Ardern on abortion laws”, Your NZ, 2017. március 13.. [2017. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. október 21.) 
  22. ↑ 2017 General Election - Official Result (angol nyelven). Electoral Commission New Zealand, 2017. (Hozzáférés: 2018. április 22.)
  23. ↑ Eleanor Ainge Roy. „Jacinda Ardern to be New Zealand’s next PM after Labour coalition deal”, Guardian News and Media Limited, 2017. október 19. (Hozzáférés: 2018. április 22.) (angol nyelvű) 
  24. ↑ Jason Scott. „New Zealand's Ardern Wants to Balance Trade Pact With Housing Pledge”, Bloomberg Politics, 2017. október 21. (Hozzáférés: 2018. április 25.) (angol nyelvű) 
  25. ↑ Audrey Young. „Jacinda Ardern hails breakthrough in revised TPP, Canada agrees to stay in”, New Zealand Herald, New Zealand Media and Entertainment Publishing, 2018. január 24. (Hozzáférés: 2018. április 25.) (angol nyelvű) 
  26. ↑ Dave Sherwood, Felipe Iturrieta. „Asia-Pacific nations sign sweeping trade deal without U.S.”, Reuters, 2018. március 8. (Hozzáférés: 2018. április 25.) (angol nyelvű) 
  27. ↑ Baker, Michael G., Andrew (2020. augusztus 20.). „Successful Elimination of Covid-19 Transmission in New Zealand”. New England Journal of Medicine 383 (8), e56. o. DOI:10.1056/NEJMc2025203. ISSN 0028-4793. PMID 32767891.  
  28. ↑ COVID-19 economic response measures (angol nyelven). www.treasury.govt.nz. (Hozzáférés: 2020. október 18.)
  29. ↑ Menon, Praveen. „New Zealand's Ardern wins 'historic' re-election for crushing COVID-19”, Reuters, 2020. október 18. (Hozzáférés: 2020. október 18.) (angol nyelvű) 
  30. ↑ „New Zealand election: Jacinda Ardern's Labour Party scores landslide win”, BBC News, 2020. október 17. (Hozzáférés: 2020. október 18.) (angol nyelvű) 
  31. ↑ Jacinda Ardern appoints most diverse cabinet in New Zealand history. Financial Times, 2020. november 2. (Hozzáférés: 2020. november 2.)
  32. ↑ „Jacinda Ardern to stand down as New Zealand’s prime minister”, Financial Times, 2023. január 19. (Hozzáférés: 2023. január 19.) 
  33. ↑ Jacinda Ardern rallies party faithful as Labour faces difficult re-election path (angol nyelven). the Guardian, 2022. november 7. (Hozzáférés: 2023. január 19.)
  34. ↑ Yeung, Jessie: Jacinda Ardern bids emotional farewell as Chris Hipkins becomes New Zealand prime minister (angol nyelven). CNN, 2023. január 25. (Hozzáférés: 2023. január 25.)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jacinda_Ardern&oldid=26693507”