Jülin-barlangok
| Jülin-barlangok (榆林窟 ) | |
| Pipa player, south wall of Cave 25 (Tang-dinasztia) | |
| Ország | |
| Település | Tunhuang |
| Típus | buddhista |
| Elhelyezkedése | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jülin-barlangok témájú médiaállományokat. | |
A Jülin-barlangok (kínai: 榆林窟, pinjin: Jü-lin ku) barlangsor Kuacsou megyében, Kanszu tartományban, Kína északnyugati részén, Tunhuang várostól és a Mokao-barlangoktól 100 km-re keletre. Nevét a Jülin-folyót övező, azonos nevű szilfákról kapta. A folyó keresztülfolyik a területen, két csoportra osztva a barlangokat. Az itt feltárt 42 barlangban mintegy 250 színes szobor és 4200m² falfestmény található, amelyeket a Tang-dinasztiától a Jüan-dinasztia koráig (7-14. század) hoztak létre és építettek át vagy újítottak fel a különböző korok uralkodói.[1][2] A helyszín az 1961-ben létrehozott nemzeti történelmi és kulturális jelentőségű helyszínek megállapításakor bekerült a védelem alá első helyszínek közé.[3] 2008-ban a Jülin-barlangok felkerült Kína világörökségi helyszíneinek várólistájára a selyemút részeként.[4]
Barlangok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A barlangok többsége bejárati folyosóként, előteremként vagy főteremként funkcionált. Három barlang közepén tartóoszlopot hagytak meg, majd falfülkéket vájtak mind a négy oldalon. Néhány barlangot a történelem során átépítettek vagy felújítottak a Tang-dinasztia után az Öt dinasztia, a Szung, a Nyugati Hszia vagy a Jüan-dinasztia korában. A Ming-dinasztia idején teljesen használaton kívülre került. A Csing-dinasztia korában próbálkozásokat tettek a barlangok felújítására, és ebben a korban újabbakat is létrehoztak. A Tunhuang Akadémia tevékenységének köszönhetően jelenleg a helyszín állapotának megőrzésért fáradoznak szakemberek a sziklafalak megerősítésével és a turistalátogatások szabályozásával.[1][5]
Falfestmények
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falfestmények buddhista vallási témájúak – buddhák, bódhiszattvák és a dzsátaka mesék varázslatos lényei – világi témákkal kiegészítve (szponzorok, go játékosok és kisebbségi népek nevei), így az ábrák jól mutatják a különböző korok haj és ruhaviseleteit, földművelési szokásait, például fejés, borkészítés, olvasztás kemencében, zenés és táncos műsorok, illetve házasodási szokások.[1][2] A festmények nem freskók, inkább keleties vakolatra felhordott ásványi és organikus pigment festékanyagok és gumi vagy ragasztó kötőanyagok.[5]
Barlangok listája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A 42 barlang számozása főleg a falfestmények stílusa és a falfeliratok alapján készült (kínai, mongol, tibeti, szanszkrit, tangut és óujgur nyelven):[6][7]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 Fan Jinshi, ed. (1999). 安西榆林窟 The Anxi Yulin Grottoes (kínai és angol nyelven). Gansu National Publishing House. 6–9. o. ISBN 7542106465.
- 1 2 Tunhuang Akadémia, ed. (1997). 安西榆林窟 (Anhszi Jülin-barlangok) (kínai nyelven). 文物出版社. ISBN 7501007748.
- ↑ "国务院关于公布第一批全国重点文物保护单位名单的通知 (1st Designations)" (kínai nyelven). State Administration of Cultural Heritage. 1961. április 3. 2012. június 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. április 27.
{{cite web}}: Unknown parameter|deadurl=ignored (|url-status=suggested) (súgó) - ↑ "Chinese Section of the Silk Road". UNESCO. Hozzáférés: 2012. április 28.
- 1 2 Whitfield, Roderick '; et al. (2000). Cave Temples of Mogao: Art and History on the Silk Road. Getty Conservation Institute. 5, 114 ff, 135. o. ISBN 0892365854.
{{cite book}}: Explicit use of et al. in:|author=(súgó) - ↑ Tunhuang Akadémia, ed. (1997). 安西榆林窟 (Anhszi Jülin-barlangok) (kínai nyelven). 文物出版社. 254–263. o. ISBN 7501007748.
- ↑ Dai Matsui (2008). "Revising the Uigur Inscriptions of the Yulin Caves". Studies on the Inner Asian Languages. 23. Osaka University: 17–33. ISSN 1341-5670.