Jüan Csen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jüan Csen
Jüan Csen (Yuan Zhen) portréja.
Jüan Csen portréja.
Élete
Született 779.
Lojang, Honan tartomány, Kína)
Elhunyt 831. szeptember 2.
Vuhan, Kína
Nemzetiség kínai
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) költészet
Alkotói évei Tang-kor


Jüan Csen, (pinjin, hangsúlyjelekkel: Yuán Zhěn; kínai: 元稹; Wade-Giles átírás: Yüan Chen) (Lojang 779 - 831. szeptember 2.) kínai költő és politikus a Tang-dinasztia korából. Felnőtt korában kapott tiszteleti neve Vejcse (微之) volt.

Élete[szerkesztés]

Az Északi Vej birodalom mongol származású Tuoba nevű uralkodói családjának 10. generációs leszármazottja volt. A család nevét időközben az új császár parancsára kínaiasították.[1]

Már nyolcéves korában megtanult írni, kilencévesen verseket írt, tizenöt évesen állami vizsgát tett a konfuciánus tanok értelmezéséből.[1] 23 éves korában már a császári irattárban dolgozott. 806-ban különleges császári vizsgát tett a stratégiai gondolkodás témakörében, és a 18 vizsgázó közül – köztük volt életre szóló barátja, Po Csü-ji is – az első helyet nyerte el. Ezután a kormányzatban a törvényhozási iroda tanácsadója lett.[1] Hamar belevetette magát az udvari intrikákba, harcos és kritikus magatartásával sok ellenséget szerzett. Ellenfelei hamarosan eltávolították a fővárosból. Később újra sikerült visszakerülnie a császári udvarba. Kegyvesztettsége és visszatérése többször megismétlődött. Pályafutása vége felé vidéki kormányzóságot kapott, ahol maga is hírhedt lett korrupt magatartásáról.[1]

Költészete[szerkesztés]

820 körül már elismert költő volt, a verseire költött dalok Po Csü-ji műveivel együtt rendkívül népszerűek voltak. Költői stílusukban sok a közös vonás. Jüan Csen is közérthetően igyekezett kifejezni magát, ő is visszatért a régi jüe-fu (jo fu) dalok stílusához. Az ő költészetében is nagy szerepe van a társadalomkritikának.

Versei, esszéi, egyéb írásai 100 (kínai tekercs) kötetben maradtak fenn. Összeállított egy 300 kötetetes gyűjteményt is régi írásokból és kortárs jogi szövegekből.[1]

A régi kínai költők közül legközelebb Tu Fu állt hozzá. A sok vers mellett egy elbeszélése is fennmaradt, ami a Tang-kori művészi novella műfajának (csuan csi) egyik legkiemelkedőbb alkotása. Története századokon keresztül számos változatban élt tovább, erre alapszik a sok szerző által feldolgozott színmű, a Hszi hsziang csi (A nyugati szoba) is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Book of Tang, (舊唐書/卷) 166. kötet

Források[szerkesztés]

  • Világirodalmi lexikon V. (Im–Kamb). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1977. 794–795. o. ISBN 963-05-1345-5  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Yuan Zhen című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]