Jüan Csen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jüan Csen
Jüan Csen (Yuan Zhen) portréja.
Jüan Csen portréja.
Élete
Született 779.
Lojang, Honan tartomány, Kína)
Elhunyt 831. szeptember 2.
Jiangxia District, Kína
Sírhely Xianyang
Nemzetiség kínai
Házastársa
  • Pei Shu
  • Wei Cong
Gyermekei Yuan Daohu
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) költészet
Alkotói évei Tang-kor
A Wikimédia Commons tartalmaz Jüan Csen témájú médiaállományokat.


Jüan Csen, (pinjin, hangsúlyjelekkel: Yuán Zhěn; kínai: 元稹; Wade-Giles átírás: Yüan Chen) (Lojang 779831. szeptember 2.) kínai költő és politikus a Tang-dinasztia korából. Felnőtt korában kapott tiszteleti neve Vejcse (微之) volt.

Élete[szerkesztés]

Az Északi Vej birodalom mongol származású Tuoba nevű uralkodói családjának 10. generációs leszármazottja volt. A család nevét időközben az új császár parancsára kínaiasították.[1]

Már nyolcéves korában megtanult írni, kilencévesen verseket írt, tizenöt évesen állami vizsgát tett a konfuciánus tanok értelmezéséből.[1] 23 éves korában már a császári irattárban dolgozott. 806-ban különleges császári vizsgát tett a stratégiai gondolkodás témakörében, és a 18 vizsgázó közül – köztük volt életre szóló barátja, Po Csü-ji is – az első helyet nyerte el. Ezután a kormányzatban a törvényhozási iroda tanácsadója lett.[1] Hamar belevetette magát az udvari intrikákba, harcos és kritikus magatartásával sok ellenséget szerzett. Ellenfelei hamarosan eltávolították a fővárosból. Később újra sikerült visszakerülnie a császári udvarba. Kegyvesztettsége és visszatérése többször megismétlődött. Pályafutása vége felé vidéki kormányzóságot kapott, ahol maga is hírhedt lett korrupt magatartásáról.[1]

Költészete[szerkesztés]

820 körül már elismert költő volt, a verseire költött dalok Po Csü-ji műveivel együtt rendkívül népszerűek voltak. Költői stílusukban sok a közös vonás. Jüan Csen is közérthetően igyekezett kifejezni magát, ő is visszatért a régi jüe-fu (jo fu) dalok stílusához. Az ő költészetében is nagy szerepe van a társadalomkritikának.

Versei, esszéi, egyéb írásai 100 (kínai tekercs) kötetben maradtak fenn. Összeállított egy 300 kötetes gyűjteményt is régi írásokból és kortárs jogi szövegekből.[1]

A régi kínai költők közül legközelebb Tu Fu állt hozzá. A sok vers mellett egy elbeszélése is fennmaradt, ami a Tang-kori művészi novella műfajának (csuan csi) egyik legkiemelkedőbb alkotása. Története századokon keresztül számos változatban élt tovább, erre alapszik a sok szerző által feldolgozott színmű, a Hszi hsziang csi (A nyugati szoba) is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Book of Tang, (舊唐書/卷) 166. kötet

Források[szerkesztés]

  • Világirodalmi lexikon V. (Im–Kamb). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1977. 794–795. o. ISBN 963-05-1345-5  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Yuan Zhen című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]