Illatos bibircsvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Jószagú bibircsvirág szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Illatos bibircsvirág
Gymnadenia odoratissima 03.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Kosborfélék
Nemzetség: Gymnadenia
Tudományos név
Gymnadenia odoratissima
(L.) Rich.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Illatos bibircsvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Illatos bibircsvirág témájú médiaállományokat és Illatos bibircsvirág témájú kategóriát.

Az illatos bibircsvirág (Gymnadenia odoratissima) a kosborfélék családjába tartozó, Európában honos, meszes talajú réteken élő, Magyarországon védett növényfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Az illatos bibircsvirág 35-47 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Ikergumói a talajban találhatók. 3-4 tőlevele szálas vagy szálas-lándzsás alakú, fényes, kékeszöld, hosszuk 8-16 cm, szélességük 0,3-0,9 cm. A virágzat murvalevelei rózsásan futtatott zöld színűek, 0,5-1,1 cm hosszúak, 0,17-0,25 cm szélesek.

Május-júliusban virágzik. Virágzata 4-11 cm hosszú, laza vagy tömöttebb fürt, amelyet 40-80 világosrózsaszín vagy bíborvörös (néha akár fehér), erősen vaníliaillatú virág alkot. A külső lepellevelek (szirmok) hossza 3,5-5,5 mm, szélessége 2-3 mm; a belsőké 3,5-5 mm, illetve 2,7-3,2 mm. A belső lepellevelek és a külsők közül a középső sisakszerűen összeborul. A mézajak 3,8-5 mm hosszú és 3,5-4 mm széles, gyengén háromkaréjú, a középső lebeny ék alakú, csúcsa lekerekített. Sarkantyúja 3,7-5,5 mm hosszú (a magháznál rövidebb vagy max. olyan hosszú), 0,5-0,7 mm vastag, némileg lefelé görbül.

Termése 5-6 mm hosszú, 2-2,5 mm vastag toktermés, benne átlagosan 1140 (340-3060) apró maggal.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A szúnyoglábú bibircsvirág levelei szélesebbek, virágzata nyúlánkabb, tömöttebb, a virágok sarkantyúja a magháznál másfél-kétszer hosszabb.

Elterjedése[szerkesztés]

Európai faj, elterjedésének határai nyugaton Északkelet-Spanyolország, északon Közép-Németország és a Baltikum (elszigetelt dél-skandináv populációkkal), keleten az Urál-hegység, délen Közép-Olaszország és az Észak-Balkán. 2600 méteres magasságig fordul elő. Magyarországon a dombvidékeken él, állományainak 84%-a itt található. Szórványos előfordulású, az Északi-középhegységből, a Duna-Tisza-közéről, a Pilisből és a Keszthelyi-hegységből ismert.

Életmódja[szerkesztés]

Sziklagyepeken, pusztafüves lejtőkön, lápréteken él. A meszes talajt kedveli, élőhelyein a talaj pH-ját 7,5-8,0 közöttinek (átlagosan 7,8) mérték.

Hajtásai tavasszal jelennek meg a felszínen. Május végétől július elejéig virágzik, középnapja június 18. Megporzásáról lepkék (sakktáblalepke, fehérgyűrűs csüngőlepke, kökénylepke, szemeslepkék), fejeslegyek, poloskák, fényiloncák gondoskodnak. A megtermékenyülés hatékonysága 31-100% közötti. Levelei augusztusra száradnak el, termései július végére, augusztusra érnek be. Vegetatívan is szaporodhat. A szúnyoglábú bibircsvirággal alkotott hibridjét Magyarországon is megfigyelték, de hibridizálódhat a Pseudorchis, Nigritella, Dactylorhiza nemzetségek képviselőivel is.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az illatos bibircsvirág nagy területen elterjedt és helyenként viszonylag gyakori is lehet, bár az utóbbi időben egyes populációi visszaszorultak. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel. Magyarországon eddig összesen 20, 1990 óta 13 állományát mérték fel, visszaszorulása 35%-os. Hazai állományai kicsik, fogyatkozóak, csak egy éri el a száz példányos nagyságrendet. Teljes egyedszámát legfeljebb ezerre becslik. 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]