Jól látható ruházat
A jól látható ruházat – más, szintén gyakran használatos elnevezéssel: jó láthatósági ruházat, jó láthatóságú ruházat – célja, hogy viselőjét feltűnővé tegye, akár nappal, akár éjszaka, még rossz megvilágítási körülmények között is. Erre azért van szükség, hogy elkerülhetők legyenek azok a közlekedési vagy munkahelyi balesetek, amelyeket az okoz, hogy az illető ottlétét nem látták meg, vagy nem vették észre időben. Ezért ezeket az öltözékeket a védőruhák (egyéni védőeszközök) körébe sorolják.[1] A kifejezetten védőruha jellegű jól látható ruházat[* 1] mellett fontosak azok a „civil” változatok is, amelyek ugyan nem teljesítik a védőruhákkal szemben támasztott szigorú követelményeket, de mégis eleget tesznek a jó láthatóság követelményeinek. A felsőruhán kívül hordott jó láthatóságú mellényeket általában poliészterszövetből vagy poliészter anyagú kötött kelméből gyártják, mert ezek könnyen és jól moshatók. A felsőruhaként hordott darabok (kabátok, nadrágok, kezeslábasok stb.) többnyire pamut/poliészter keverékből készülnek. Amennyiben ezek speciális alkalmazású védőruhák is egyben, az ott előadódó veszélyek elleni védelemmel is rendelkezniük kell (pl. a tűzoltók számára készült jó láthatóságú ruhákat lángálló kikészítéssel kell ellátni).
A jó látható ruhadarabok azáltal válnak jól láthatóvá, hogy rajtuk a háttértől nagymértékben eltérő (leggyakrabban élénk sárga vagy narancssárga) színűek és rajtuk fényvisszaverő vagy fluoreszkáló csíkokat vagy más alakú foltokat helyeznek el.
Történet[szerkesztés]
A jól látható ruházat eredete az 1930-as évekre nyúlik vissza, amikor a kaliforniai Bob és Joe Switzer feltalálta a világ legelső fluoreszkáló festékét, amelynek az volt a tulajdonsága, hogy „világít” nappali fényben. A találmányt DayGlo néven[* 2] először női ruhák díszítésére, később nyomtatott reklámokon alkalmazták. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya felfigyelt erre az anyagra és elkezdte használni ezt a technológiát a katonák láthatóságának növelésére a baráti tűz okozta veszteségek csökkentésére a második világháborúban, amikor éjszakai bevetések alkalmával ilyenek gyakoriak voltak. Ugyancsak viseltek a földön harcoló katonák ilyen jelzett ruhákat, amikor felettük légicsaták is zajlottak, hogy a pilóták fentről megkülönböztethessék saját katonáikat az ellenségtől. A pilóták ruháin pedig azért volt ilyen jelzés, hogy amikor leszálltak gépükkel, a földi egységek megismerhessék őket. A tengeren úszó bójákat is fluoreszkáló festékkel vontak be, jelezve azokat a területeket, amelyeket a hajóknak el kellett kerülniük.[2]
Skóciában 1964-ben vezették be a vasutaknál a pályajavító munkásoknál a fluoreszkáló narancssárga védőmellény viselését, amely feltűnővé tette őket a közeledő vonat vezetője számára tiszta időben mintegy 800 m távolságból.[3]
A jó láthatóság megvalósítása[szerkesztés]
Jól kivehetők a fényvisszaverő apró részecskék.
- A ruhadarab alapszíne – Nagyon fontos, hogy a ruhadarab alapszíne eltérjen a környezet színétől. Leggyakrabban élénk citromsárga vagy narancssárga színt alkalmaznak,[* 3] de előfordul sárgászöld is.
- Fényvisszaverő képesség – Ezt a tulajdonságot azzal érik el, hogy a ruhadarab anyagának felületét a kívánt helyen (pl. sávosan) apró, hátul tükröző felülettel ellátott üveggyöngyökkel vagy optikai prizmákkal borítják, amelyek a rájuk eső fényt annak a pontnak a közelébe verik vissza, ahonnan a megvilágításuk érkezik. Így érik el, hogy például a gépkocsi reflektorából érkező fénnyel megvilágított fényvisszaverő textíliáról a fény a gépkocsivezető szemébe érkezik vissza, aki úgy látja, mintha a textília világítana.[5]
- Fluoreszkáló képesség – Az alapkelmét fluoreszkáló színezékkel színezik.[* 4] Nappali fényben a Napból érkező fénysugárzás láthatatlan ibolyántúli (UV) sugarakat is tartalmaz, amelyeket a fluoreszkáló anyag látható fénysugarakká alakít, tehát az emberi szem számára az anyag az alapszínnél fényesebbnek mutatkozik, „világít”.[5]
Formai kialakítások[szerkesztés]
A ruha alapanyagát fluoreszkáló színezékkel színezett kelméből készítik (ez az ún. háttéranyag) és erre különböző helyeken és elrendezésekben fényvisszaverő csíkokat helyeznek el.
Különböző ruhadarabokat készítenek: a felsőruhára húzható mellényeket, továbbá dzsekiket, kabátokat, nadrágokat, melles nadrágokat, kezeslábasokat – aszerint, hogy a majdani viselőjüknek az adott munkához milyen védőruhára van szükségük.
A jól látható ruházatnak olyan kialakításúnak kell lennie, hogy mind a ruha elején, mind a hátán a figyelemfelkeltő (fluoreszkáló) háttéranyag területe nem lehet kevesebb, mint az alkatrész teljes területének 40%-a. A fényvisszaverő csíkoknak legalább 50 mm szélesnek kell lenniük, a ruha aljától és egymástól is 50 mm-nél távolabb kell elhelyezkedniük és dőlésszögük legfeljebb ±20° lehet. Ezek biztosítják, hogy a ruhadarab viselője elölről és hátulról is jól látható legyen.[7]
A jól látható ruházat célja, hogy láthatóbbá tegye viselőjét. A személyi védőfelszerelések kategóriájába tartozik, amelyek kivitelét, tulajdonságait, vizsgálati módszereit nemzetközi és nemzeti szabványok szabályozzák. Megfelelőségét hivatalos tanúsítványok igazolják.
Az EN ISO 20471 szabvány szerint a munkaruhákat három osztályba lehet sorolni a jó láthatóságot biztosító anyag nagysága alapján:[8][9]
| Anyag neve | Osztály | ||
| 1 | 2 | 3 | |
| Háttéranyag | ≥0,14 | ≥0,50 | ≥0,80 |
| Fényvisszaverő anyag | ≥0,10 | ≥0,13 | ≥0,20 |
| Kombinált tulajdonságú anyag | ≥0,20 | – | – |
- Az 1. osztályú jó láthatóságú öltözék minden közlekedési úton vagy közelében dolgozó részére, illetve magasabb kategóriájú védőruha kiegészítésére használható.
- A 2. osztályú öltözék minden úton vagy út közelében dolgozó személy részére szolgál, ideértve a gépkocsivezetőket is.
- A 3. osztály a legmagasabb szint. Ide csak akkor sorolható egy munkaruha, ha fedi a törzset és fényvisszaverő csíkok vannak az ujjakon vagy a hosszú nadrágszárakon is. Minden autópályán, repülőtéren, vagy azok közelében dolgozó részére adandó.
Ezeken kívül a szabvány még számos további előírást tartalmaz a ruha kivitelére, a háttéranyag és a fényvisszaverő csíkok elhelyezésére stb.
A jól látható ruházatot a védőruházatokkal szemben támasztott általános követelményeket meghatározó EN ISO 13688 szabvány szerint kell jelöléssel ellátni.[10] Az erre szolgáló bevarrt címkén
- meg kell adni a jelképet,
- az osztályba sorolást a jó láthatóságot biztosító anyagok területe alapján,
- ha a tájékoztató tartalmazza a tisztítások megengedett számát és módját±, azt a megjelölésen is fel kell tüntetni, a jelkép közelében.
A jó láthatóságú öltözékek karbantartása[szerkesztés]
Ahhoz, hogy a jó láthatóságú ruházat valóban jól látható legyen és ilyen is maradjon, rendszeresen mosni kell, hogy a fluoreszkáló és a fényvisszaverő felületek mindig tiszták legyenek. E termékek általában könnyen mosható, gyorsan száradó anyagokból készülnek (többnyire poliészterből, vagy pamut-poliészter keverékekből). Használat után rendesen felakasztva, gyűrődésmentesen összehajtva kell azokat tárolni.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A védőruha olyan egyéni védőeszköz, amely a munkavégzés során a munkavállaló egészségét, testi épségét veszélyeztető fizikai, kémiai, illetve biológiai károsító hatások ellen nyújt védelmet. Szabványok és normák által meghatározott védelmi képességgel rendelkezik.
- ↑ Az elnevezés a glowing in daylight, azaz nappali fényben csillog kifejezésből származik.
- ↑ Az ember szemének spektrális érzékenysége a napfény spektrális eloszlásához igazodik, ennek maximuma 555 nm hullámhossznál van, ebben a környezetben helyezkednek el a színkép sárga és narancssárga színei is. Ezért látjuk ezeket a színeket legfeltűnőbbnek.[4]
- ↑ A jelenséget a színezékbe kevert speciális vegyület idézi elő.[6]
Források[szerkesztés]
- ↑ Tegyünk rendet a láthatósági mellényekre, ruházatra vonatkozó szabványok között. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
- ↑ Chris Giarratana: The Complete History & Evolution Of The Safety Vest. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
- ↑ B.W.C. Cooke. „Notes and News: High visibility clothing”. The Railway Magazin, London, 1965. november. 111 (775), 668. o.
- ↑ Természettudományos kis enciklopédia. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 543. o. (1975)
- ↑ a b Kutasi Csaba (2022). „Éjjel-nappal felkelti a figyelmet”. Élet és Tudomány (25), 813–815. o.
- ↑ Varga Olivia: Fluoreszcens jelzőanyagok szupramolekuláris komplexeinek fotofizikai és fotokémiai tulajdonságai. (Hozzáférés: 2022. július 3.)
- ↑ Understanding hi-vis stadards and replacing used high-visibility apparel. (Hozzáférés: 2022. július 1.)
- ↑ Mit követel a láthatósági mellényektől, ruháktól az EN ISO 20477 szabvány?. (Hozzáférés: 2022. július 1.)
- ↑ Jól láthatósági választék. (Hozzáférés: 2022. július 1.)
- ↑ Védőruházat. Általános követelmények. (ISO 13688:2013). [2022. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 1.)