Közönséges makákó

Közönséges makákó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Rend:	Főemlősök (Primates);
Alrend:	Orrtükör nélküliek (Haplorrhini);
Alrendág:	Majomalkatúak (Simiiformes);
Részalrend:	Keskenyorrú majmok (Catarrhini);
Család:	Cerkóffélék (Cercopithecidae);
Alcsalád:	Cerkófmajomformák (Cercopithecinae);
Nem:	Macaca;
Faj:	M. fascicularis;
Tudományos név
	Macaca fascicularis; (Raffles, 1821)
Szinonimák
	jávai makákó;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges makákó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges makákó témájú médiaállományokat és Közönséges makákó témájú kategóriát.

A közönséges makákó vagy jávai makákó (Macaca fascicularis) a makákók leggyakoribb, legnagyobb területen elterjedt faja, aminek a változatos élőhelyeken számos földrajzi változata alakult ki.

Előfordulása[szerkesztés]

Otthonos Hátsó-Indiától a Bengáli-öbölig, az Indiai-óceánban a Szunda-, az Andamán- és Nikobár-szigeteken, a Csendes-óceánban a Fülöp-szigeteken.

Eredeti elterjedési területén kívül számos helyre betelepítették, így ma már vadon él Hongkong, Pápua Új-Guinea, a Palau szigetek és Mauritius területén is.

Sűrű esőerdők, másodlagos erdők, mangroveerdők lakója, gyakran folyók közelében él.

Alfajai[szerkesztés]

Közönséges makákó (Macaca fascicularis fascicularis - (Raffles, 1821), az elterjedési terület java részén ez az alfaj él. Előfordul Thaiföld déli részén, Kambodzsa, Vietnám és Laosz területén, valamint Malajziában (a félszigeti tartományokban és a borneói Sarawak és Sabah tartományokban is), Szingapúrban, Indonézia sok szigetén (Szumátra, Bangka, a Natuna-szigetek, Jáva, Bali, Borneó, a Batu-szigetek, Bawean, Karimata, Lingga, Nias, Nusatenggara, Riau-szigetcsoport, Szumba és Timor), a Fülöp-szigeteken (Mindanao és a Sulu-szigetek) és Bruneiben is.
Burmai makákó (Macaca fascicularis aureus) - (Geoffroy, 1831), Banglades déli részén, valamint Mianmarban (a hozzá tartozó Mergui-szigeteken is) és Thaiföld középső részén honos.
Nicobár-szigeteki makákó (Macaca fascicularis umbrosa) - (Miller, 1902), csak az Indiához tartozó Nikobár-szigeteken (Nagy-Nikobáron, Kis-Nikobáron és Katchall szigetén) honos.
Sötétfejű közönséges makákó (Macaca fascicularis atriceps) - (Kloss, 1919), csak a Thaiföld délkeleti partvidéke előtt fekvő Khram Yai szigeten él.
Con Song makákó (Macaca fascicularis condorensis) - (Kloss, 1926), csak a Vietnam déli partvidéke előtt fekvő Con Son szigeten él.
Simeulue szigeti makákó (Macaca fascicularis fusca) - (Miller, 1903), csak az Indonéziához tartozó, Szumátra szigetétől északnyugatra fekvő Simeulue szigeten honos.
Lasia makákó (Macaca fascicularis lasiae) - (Lyon, 1916), csak az Indonéziához tartozó, Szumátra szigetétől északnyugatra fekvő Pulau Lasia szigeten él.
Maratua makákó (Macaca fascicularis tua) - (Kellogg, 1944), csak az Indonéziához tartozó, Borneó szigetétől keletre fekvő Pulau Maratua szigeten honos.
Kemujan makákó (Macaca fascicularis karimondjawae) - (Sody, 1949), csak az Indonéziához tartozó, a Jáva-tengerben található Pulau Karimunjawa szigeten és esetleg a szomszédos Pulau Kemujan szigeten él
Fülöp-szigeteki makákó (Macaca fascicularis philippinensis) - (Geoffroy, 1843), a Fülöp-szigetek sok szigetén (így Balabac, Basilan, Biliran, Bohol, Busuanga, Camiguin, Catanduanes, Culion, Leyte, Luzon, Mindanao északnyugati része, Mindoro, Negros, Panay, Palawan, Samar és Sibuyan szigetén) előfordul.

Megjelenése[szerkesztés]

Teste 60–65, farka 50–55 centiméteresre nő meg, testtömege 3–9 kg. A nőstények jelentősen kisebb termetűek, mint a hímek. Pofája sötét, hasa bőrének színezete kékes, a szem körüli bőr színe fehér. Körszakálla rövid, különösen a vén hímek hajzata erősen hátrasimított; a nőstényeké és fiataloké többé-kevésbé taréjosan feláll, középütt felkunkorodik. Az egyes alfajuk bundája rendkívül változatos színárnyalatokat ölt; a törzsváltozaté felül feketével átitatott, zöldes olajbarna, alul gyérebb és piszkosfehér, lába belül szürkés. Végtagjai feketések, miként a farka is. Szempillái fehérek, szivárványhártyája barna. A nőstények hátsó testfele az ivarzás körüli időszakban igen változó mértékben megduzzad.

Életmódja[szerkesztés]

A közönséges makákó különlegesnek számít a makákók között, mivel táplálékát gyakran a tengerpart árapályzónájának területeiről szerzi be. Apály idején kisebb-nagyobb rákokat, kagylókat, csigákat ejt zsákmányul. Eredetileg fán lakó állat, azonban szívesen tartózkodik a talajon, sőt bemegy a vízbe is, ahol kitűnően úszik. A javai makákók 6-100 fős, kevert ivarú csoportokban élnek, ahol egy felnőtt hímre két-három felnőtt nőstény jut. A fennmaradó hímek vagy egyedül vagy csapatokba verődve élnek. A nagy csoport két alcsoportra tagozódik. Az egyik a központi csoport, amelynek egy hím a vezetője, és a nőstények, valamint a növendékek nagy része ide tartozik. A másik alcsoport alkotja a perifériát, amelybe a szubdomináns hímek tartoznak, esetleg néhány nősténnyel. Mindkét ivarnál teljesen tiszta rangsor alakul ki, amely az életkoron, a rokonsági fokon és az egymás közötti szövetségeken alapul. A nagyon idős állatok fokozatosan kiesnek a hierarchiából.

Szaporodása[szerkesztés]

Ellés az év bármely szakában történhet, melyet 160-170 napos vemhesség előz meg. Az egyetlen kölyök mintegy 350 gramm körüli testtömegű, és a főemlősök többségéhez hasonlóan állandóan anyjához bújik, illetve a későbbiekben a nővérek, nagynénik szállítják. Anyjától 6-12 hónapos korban választódik el, 4 – 5 éves korban eléri ivarérettségét. Egy magányosan tartott jávai makákó fogságban 37 évet élt.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A közönséges makákók jól alkalmazkodnak a különböző élőhelyekhez és táplálékforrásokhoz, ezért az ember által átalakított területeken is még mindig nagy számban fordulnak elő. Mi több, egyes területeken egyre jelentősebb a kártételük is, amikor csapatosan fosztogatják a földeket, ültetvényeket, kerteket, orvosi kutatások során is felhasználják őket, így például a gyermekbénulás elleni védőoltás kifejlesztésében volt szerepük.

A fajt az európai tengerészek a 16. században behurcolták Mauritius szigetére, ahol a populáció létszáma már eléri a 35 ezret, jóllehet az Indiai-óceánban található sziget területe mindössze 1865 km². Mauritiuson a betelepített makákók nagyon károsak, a szigeten őshonos madárfajok fészkei kifosztják és a tojásokat vagy a fiókákat pedig felfalják. Emiatt nem egy őshonos faj fennmaradását veszélyeztetik, ezért a szigeten bármikor vadászható fajok.

Eredeti élőhelyeiken is igen elterjedtek. Kultúrakövető faj, több csapata beköltözött a városokba, ahol ellopnak bármi ehetőt. A hinduk számára szent állatok, ezért főleg a hinduista Bali szigetén élnek nagy számban az emberek körül.

A fogságot jól tűri, fogságban jól szaporodik. Nemcsak házi kedvencnek tartják, de cirkuszokban idomítják is.

Állatkertekben gyakori fajnak számít, Magyarországon azonban csak két helyen tartják: a Jászberényi Állat- és Növénykertben és a Felsőlajosi Magán Zooban. A táplálékra nem kényes faj. Viszont mivel alapvetően trópusi területről származik, télen a fűtött helyet igényli.

További információk[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 5.)
Brehm: Az állatok világa
Angol nyelvű fajismertető

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap