Jávai lövőhal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Jávai lövőhal
Jávai lövőhal (Toxotes jaculatrix)
Jávai lövőhal (Toxotes jaculatrix)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Öregcsalád: Percoidea
Család: Lövőhalfélék (Toxotidae)
Bleeker, 1859
Nem: Toxotes
Cuvier, 1816
Faj: T. jaculatrix
Tudományos név
Toxotes jaculatrix
(Pallas, 1767)
Szinonimák
  • Sciaena jaculatrix Pallas, 1767
  • Toxotes jaculator (Pallas, 1767)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Jávai lövőhal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jávai lövőhal témájú médiaállományokat és Jávai lövőhal témájú kategóriát.

A jávai lövőhal (Toxotes jaculatrix) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a lövőhalfélék (Toxotidae) családjába tartozó faj. A Toxotes halnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

Leginkább Délkelet-Ázsiában él brakkvizekben de Észak-Ausztráliában is élnek egyedei szintén brakkvizekben.

Megjelenése[szerkesztés]

Legfeljebb 20-30 centiméter, átlagosan 24 centiméter hosszú. Hátúszója kicsi, nem nagyon látszik, mellúszói enyhén átlátszóak. Farokúszója a testéhez képest kicsi. Hasúszója, ami alig látható, nagyon kicsi és nincs fontos szerepe. Farokalatti úszója nem feltűnő. Ezt az úszót a egyensúly fenntartására használja. Szeme a szájnyílás közelében található, mérete átlagos, viszont pupillája nagy és több fényt képes elnyelni vele. Mivel arca hátrébb kiszélesedő, a szájnál lapított, nem kell annyira elfordulnia ahhoz, hogy egyenesen lásson. Az állkapcsa felfelé ívelt, ami a vadászatot segíti. Oldalvonalrendszere normális felépítésű, mivel elsősorban látását használja a vadászathoz. Pikkelye a hátoldalon feketés színű, a mellúszóhoz és a mellúszó végéhez fekete csík húzódik le. Egy hasonló folt található a farokúszója mögött.

Viselkedés, táplálék[szerkesztés]

Rovarokkal táplálkozik. Ezeket különleges módon kapja el; szájába vizet szív és a felfelé nyúló állkapcsával kispricceli a vizet, ami eltalálja a rovart és az beleesik a vízbe. (Az esetek 75%-ában csak az ágat találja el, de ez is éppen elég ahhoz, hogy leessen a rovar az ágról). A rovar eltalálásához a halnak figyelembe kell vennie a fénytörést (a rovar nem ott látszik a víz alól nézve, ahol valójában van), továbbá a gravitációt, mivel a kispriccelt vízsugár nem egyenes vonalban halad, hanem lefelé görbül. Szája és nyelve összekapcsolódva fúvócsövet alkot, a lökőerő a kopoltyúfedelek hirtelen összezáródásától válik erőssé.[1]

Általában nyugodt természetű, rajokban úszik. Édesvízben és sós vízben is megél.

Szaporodás[szerkesztés]

Külső megtermékenyítéssel szaporodik.

Akvárium[szerkesztés]

Akváriumban nem gyakori. A medence minimum 500 literes, ebben 5-6 hal tartható. Akváriumban ritkán szaporodik. A víz maximum pH értéke;8-8,3 pH. A víz hőmérséklete 25-30°C. Keménység 10-20NK°. Sótartalom 5-20%-ig megengedett. Várható életkor akváriumban 7-8 év.

Egyéb érdekesség[szerkesztés]

Ez a hal természetesen jutott el Ázsiából Ausztráliába. Ezt úgy tette meg hogy a szervezete jól alkalmazkodik a sótartalom változásához, valamint a víz hullámzásához.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]