Ixodes hexagonus
 |
|---|
.jpg) |
| Rendszertani besorolás |
|
|
| Hivatkozások |
 A Wikifajok tartalmaz Ixodes hexagonus témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ixodes hexagonus témájú médiaállományokat és Ixodes hexagonus témájú kategóriát.
|
Az Ixodes hexagonus (Leach, 1815), az Ixodes nembe tartozó kullancsfaj. Elsősorban a sünök (Erinaceus spp.) köpeny- és odúparazitájaként ismert, de más rövidszőrű emlősökön, például rókákon, görényeken, kutyákon és macskákon is előfordulhat.
Leírás
[szerkesztés]Az Ixodes hexagonus teste (idiosoma) kis-közepes méretű; a nőstényeken szív alakú (szív- vagy hexagonra emlékeztető) pajzs (scutum) található. Telített (vérrel telt) állapotban a faj világos szürkés–fehéres árnyalatot vehet fel, míg nem telítődve barnás-bordó fej- és lábrész jellemzi. Az I. hexagonus morfológiailag hasonlít az I. ricinusra, de a lábak, tarsuszok és más mikromorfológiai jegyek (pl. porosodott gnathosoma jellemzők) alapján elkülöníthető.
Életciklus és ökológia
[szerkesztés]Az I. hexagonus háromgazdás kullancs. Fejlődését tekintve a lárva, nimfa és imágó (felnőtt) stádium jellemzi. Gyakran odú- vagy fészkelő élőhelyhez kötődő (endophil) életmódot folytat: a kullancsok nagy része a sünök odvaiban és alvóhelyein fejlődik és telel át, ezért az időjárás változásaira kevésbé érzékeny, mint a nyílt élőhelyeket kereső fajok. Egy nőstény több száz petét rakhat (~150–600 között változhat). A faj demográfiáját és populációdinamikáját különböző vizsgálatok összehasonlították általánosabb (pl. I. ricinus) fajokkal; ezek alapján az I. hexagonus specializált, fészekközpontú életmódjára.
Gazdafajok és elterjedés
[szerkesztés]Az elsődleges gazda az európai sün (Erinaceus europaeus, E. roumanicus stb.), de parazitál kisebb és közepes testű odúlakó emlősöket (róka, borz, menyétfélék), illetve időnként háziállatokat is. Elterjedése főként Nyugat-, Közép- és Kelet-Európában dokumentált; előfordulási adatok kiterjednek a Brit-szigetektől egészen Szibéria peremvidékéig, az elterjedés részben a gazda elterjedését követi.
Orvosi és állategészségügyi jelentőség
[szerkesztés]Bár az I. ricinus a Lyme-kór legfontosabb európai vektora, az I. hexagonus is hordozhat és terjeszthet olyan kórokozókat, amelyeket a sünök és egyéb kisgazdák fenntartanak. Több molekuláris vizsgálat mutatott ki Borrelia/Borreliella fajokat I. hexagonus egyedeiből, bár a fertőzöttségi arányok és a vektorkompetencia mértéke fajonként és vizsgálatonként változó. Az I. hexagonus szerepét inkább rezervoár- és helyi fenntartó ciklusban betöltöttként tartják számon, különösen városi vagy kertvárosi környezetben. Emellett más kullancsokhoz hasonlóan potenciálisan hordozhat Anaplasma- és Babesia-fajokat is. A faj humán fertőzések átadásában betöltött szerepét azonban kevésbé dokumentálták, mint az I. ricinus esetében.
Megfigyelés és azonosítás
[szerkesztés]Az I. hexagonus azonosítása mikroszkópos vizsgálatot igényelhet a hasonló Ixodes-fajok elkerülése miatt; kulcsfontosságú morfológiai bélyegek a scutum alakja, a tarsuszok és a gnathostoma részletei. Genetikai módszerek (pl. PCR és filogenetikai analízis) ma már gyakran kiegészítik a morfológiai azonosítást, különösen kórokozó-kimutatás esetén.
Kutatási hiányosságok és megfigyelési irányok
[szerkesztés]Bár a faj természetrajzát több, átfogó összefoglaló is feldolgozta, további longitudinális és vektorkompetencia-vizsgálatok szükségesek a pontos szerep meghatározásához a patogénátvitelben, különösen városi ökológiai rendszerekben. A molekuláris vizsgálatok növelik a fajhoz kapcsolódó kórokozók ismert listáját, de a tényleges átviteli mechanizmusokat és az emberre/ háziállatra gyakorolt kockázat mértéke több kutatást igényel.
Forrás
[szerkesztés]- Walker MD. The hedgehog tick, Ixodes hexagonus (Leach, 1815) (Acari: Ixodidae)- The natural history and ecology of a nest ectoparasite. Systematic and Applied Acarology. 2018.
- Valentyna K. et al. Molecular Identification of Borreliella Species in Ixodes Ticks Collected from Hedgehogs and Vegetation in Slovakia. International Journal of Molecular Sciences. 2024.
- Eisen L., et al. Vector competence studies with hard ticks and Borrelia burgdorferi sensu lato. (Review) Parasites & Vectors / Frontiers of relevant literature. 2019.
- Pfäffle M., et al. Comparative population dynamics of a generalist (Ixodes ricinus) and a nest-dwelling specialist (Ixodes hexagonus). Experimental & Applied Acarology. 2011.
- GBIF Backbone Taxonomy — Ixodes hexagonus