Ivica Matković (usztasa)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ivica Matković
Született1913
Zlarin
Elhunyt1945 (31-32 évesen)
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
Halál okahalálbüntetés
SablonWikidataSegítség

Ivica Matković (Zlarin, 1913. – Celje környéke, 1945.) usztasa alezredes[1], aki 1942 januárja és 1943 márciusa között, a második világháború idején a jasenovaci koncentrációs tábor parancsnokhelyettese volt. Hivatali ideje alatt történt a legtöbb atrocitás a táborban, melyeknek tervezésében és végrehajtásában közvetlenül ő is részt vett.[2]

Élete és pályafutása[szerkesztés]

Matković 1913-ban Zlarinban született.[1] A jasenovaci táborba már 1941 decemberében, az 1941. december 25-i mészárlás előtt megérkezett.[3] Vjekoslav Luburić helyetteseként. 1942 januárjában a tábor „adminisztrátorává” nevezték ki, helyettese pedig Ljubo Miloš volt. Miloš segítői Miroslav Filipović ferences szerzetes, az őrség parancsnoka, valamint Dominik "Hinko" Piccili és Tihomir Kordić a munkaerők parancsnokai voltak.[4]

Tevékenysége a jasenovaci táborban[szerkesztés]

Matkovićot hidegvérű gyilkosként ismerték, aki gyakran azzal szórakoztatta magát, hogy miközben megölte áldozatait, és meghosszabbította szenvedésüket még ki is gúnyolta őket. [5][6] A tábor területén nyílt kivégzéseket szervezett, melyeket szisztematikus megsemmisítés formájában szervezett meg: a fogvatartottaknak szelekciókon, és olyan összejöveteleken kellett részt venniük, ahol felakasztották őket. Matković megbízta Hinko Dominik Piccilit, hogy építsen krematóriumot. A krematóriumokban összejöveteleket tartott, és arra kényszerítette a fogvatartottakat, hogy nézzék végig az akasztásokat. Gradinában amely később a komplexum fő kivégző helyszínévé vált szintén szervezett gyilkosságokat.[7][8]

1941–42 telén a zord körülmények és az időjárási hatások akut egészségkárosodást okoztak a jasenovaci fogvatartottaknak. Körülbelül 300 fogvatartottat egy „kórházként” használt barakkban tartottak fogva, ahol a súlyosan beteg és gyenge fogvatartottakat gondozás nélkül tartották. 1942. február 1-jén 42 rabot választottak ki külső munkára a zsidó sírásó csoportba ("D" csoport). Amikor 22:00-kor a táborba visszatértek a sírásás után, őrizetbe vétel miatt korlátozták a laktanyába való bejutásukat.[6] Később kiderült, hogy a betegeket kiűzték a barakkból, hogy kivégezzék őket. Más jelenlévő tanúk is megerősítették ezt, és azt állították, hogy az effajta gyakorlat később általánossá vált, és a „kórházat” gyakran „kitakarították”, illetve ott is választottak ki olyan személyeket, akiket kivégeztek.[9][10][11] A sírásók később megtudták, hogy a sír, amit ástak a likvidált társaiké volt.[12]

1941-42 telén, amikor a rabok a folyó partján kemény munkát végeztek, krumplival vagy répalevessel etették őket. Az Állami Bizottság vizsgálata szerint, a szenvedés öt éhes rabot késztetett arra, hogy a halálos fenyegetés ellenére nyers burgonyát ássanak ki. Ezt megtudva Matković megparancsolta az összes rabnak, hogy álljanak fel csoportokba ennek az öt férfinak a nyilvános megbüntetésére. Annak ellenére, hogy rendkívül hideg volt, mind az ötüknek meztelenre kellett vetkőzniük. Az usztasák a hátuk mögé kötözték a kezüket, és a karjuknál fogva akasztották fel őket. Egy órán keresztül lógtak ebben a helyzetben, és dideregtek a hidegtől. Testük kék lett. Egy óra múlva Matković kioldozta őket, és mind az ötüket tarkón lőtte. Ezután beszédet tartott a foglyoknak, akiket még szigorúbb büntetéssel fenyegetett arra az esetre, ha ismét megtörténik egy ilyen „bűn”.[13]

1943 márciusában küszöbön állt az usztasa vezetésén belül a megosztottság. A belső vitákat közvetlenül a sztálingrádi csata elvesztése idézte elő. A Pavelić vezette usztasa egy része le akarta lassítani etnikai tisztogatásokat, attól tartva, hogy a tengelyhatalmak veszítenek a szövetségesekkel szemben, míg mások, Dido Kvaternik vezetésével, a kiirtás ütemét igyekeztek felgyorsítani. Kvaternik helyére Josip Crnković érkezett. Az 1943. március 19-i parancsnokság alóli felmentésére várva Matković társaival úgy „ünnepelt” a szolgálaton kívüli foglyokkak, hogy durván megverte a őket, közben sokakat megsebesített és egyet megölt. Az egyik résztvevő Petar Brzica volt.[14] Matković ugyan a táborban maradt, de helyére Ivica Brkljačić, a katolikus teológia hallgatója került, aki olyan időszakot vezetett be, amikor kevesebb megtorlást hajtottak végre a fogvatartottakkal szemben. Miután 1943 nyarán 16 fogvatartott megszökött, akik két őrt megöltek, a rabok súlyos bántalmazása és tömeges meggyilkolása 8 napon át tartott.[15]

Halála[szerkesztés]

1945-ben Matković is a Bleiburgból kiadottak között volt, valószínűleg a partizánok végezték ki valahol a szlovéniai Celje környékén.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Ivica Matković bio at Jasenovac Memorial Site. Jusp-jasenovac.hr. [2022. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 15.)
  2. Nikola Nikolić: Jasenovački logor smrti, Oslobođenje, 1975, p. 377
  3. State Commission of Croatia for the investigation of crimes of the occupation forces and their collaborators; pg. 30. Cf. Djuro Schwartz, ג'ורו שווארץ, "במחנות המוות של יאסנובאץ" in: קובץ מחקרים כ"ה (Yad Va-Shem, 1994). p. 315
  4. Paul Mojzes: Balkan Genocides: Holocaust and Ethnic Cleansing in the Twentieth Century, Rowman & Littlefield, 2011, pg. 57.
  5. State-commission, pp. 3, 18, 24, 28
  6. a b Schwartz, pp. 324-26
  7. Vuki_, Igor. LABOUR CAMP JASENOVAC (angol nyelven). Lulu.com (2019. október 15.). ISBN 978-0-359-95208-3 
  8. Lituchy, Barry M.. Jasenovac and the Holocaust in Yugoslavia: Analyses and Survivor Testimonies (angol nyelven). Jasenovac Research Institute (2006. április 25.). ISBN 978-0-9753432-0-3 
  9. four testimonies in the State-commission, p. 39
  10. Sadik Danon: "The smell of human flesh"; see the chapter entitled Hunger. Srpska-mreza.com, 2007. szeptember 26. [2012. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 15.)
  11. Indictments of Dinko Ljubomir Šakić; witness testimonies: Dragan Roller, Anton Milković, Mara Cvetko, Jakov Finci, Adolf Friedrich and Jesua Abinun. Video hic, public.carnet.hr.
  12. Schwartz, p. 303
  13. State Commission investigation, p. 39
  14. State Commission, ep. C, article XV.
  15. "Jasenovac 1943. - Grad Mrtvih", Milko Riffer, Zagreb 1946, pg. 140, 141, 163-165

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ivica Matković című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.