Ivana Brlić-Mažuranić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ivana Brlić-Mažuranić
Ivana brlic mazuranic II.jpg
Született 1874. április 18.[1][2][3][4][5]
Ogulin
Elhunyt 1938. szeptember 21. (64 évesen)[2][3][4][5][6]
Zágráb[7]
Állampolgársága
SzüleiVladimir Mažuranić
Foglalkozása
Halál okaöngyilkosság
Sírhelye Mirogoj temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Ivana Brlić-Mažuranić témájú médiaállományokat.

Ivana Brlić-Mažuranić (Ogulin, 1874. április 18.Zágráb, 1938. szeptember 21.),[8] horvát írónő, akadémikus.

Élete[szerkesztés]

Ivana Brlić-Mažuranić Ogulinban született 1874-ben. Mažuranić-ház sajnos már nem áll, de a városi múzeum eredeti bútorokkal rekonstruálta szobáját és a családja szobáját, Ogulin városa pedig Ivana Brlić-Mažuranić Meseháza múzeum megnyitását tervezi.[9] Nevezetes értelmiségi polgári családból származik. Apja, Vladimir Mažuranić író, jogász és történész volt. Nagyapja a híres politikus, Ivan Mažuranić horvát bán és költő[8], nagyanyja Aleksandra Mažuranić, Dimitrija Demeter nyelvész nővére volt.[9] Ivana még lány volt, amikor nagyapjához Zágrábba, Gornji Gradba (Felsőváros) költözött, és nagyapja élete utolsó éveit vele töltötte. Önéletrajzában csodálattal és tisztelettel emlékezik meg nagyapja fizikailag és szellemileg erős személyéről.[9] Tizenöt évesen megismerkedhetett unokatestvérével, Fran Mažuranić-tyal, aki akkor már ismert költő volt. Hosszú sétákkal és beszélgetésekkel töltötték idejüket. Ivana az ő tanácsára kezdett naplót írni, és attól fogva minden nap szorgalmasan írta tele a lapokat benyomásaival, gondolaival, és gondosan rögzítette a fontos eseményeket.[9] Rövid ideig egy zágrábi leányiskolában tanult, majd magántanulmányokat végzett, ahol kiváló oktatást kapott, beleértve az idegennyelvtudást is. Elsősorban a franciát szerette, így néhány első irodalmi próbálkozása franciául történt. Kiváló horvát nyelvi oktatást kapott nagybátyjától, Antun Mažuranić professzortól, aki Ljudevit Gaj munkatársa volt.[9] Családja először Ogulinból Károlyvárosba, majd Jasztrebarszkába költözött.

1891. augusztus 15-én eljegyezték Vatroslav Brlić ügyvéddel és politikussal. Esküvőjük 1892. április 18-án, Ivana 18. születésnapján volt a zágrábi Szent Márk-templomban. Egyik keresztszülőjük Zágráb akkori polgármestere, Milan Amruš volt. Az esküvő után Ivana és férje Bródba (ma Slavonski Brod) költözött[10], ahol élete nagy részét családjának, az oktatásnak és irodalmi munkásságának szentelte. Hétgyermekes édesanyaként alkalma nyílt megismerkedni a gyermek lelkivilágával, és ezáltal megérteni világuk tisztaságát, naivitását.

A nemzeti szellemben nevelkedő férjével, Vatroslavval a horvát nemzeti mozgalom vezetői köreibe tartozott. A Horvát-Magyar Párt elleni politikai tevékenységéért Josip Juraj Strossmayer püspök aranyéremmel tüntette ki.[10] Az első világháború alatt lányaival, Zorával és Nadával együtt vöröskeresztes ápolónőként dolgozott Bródban, és odaadó munkájáért kitüntetést is kapott. Élete utolsó részében depresszióban szenvedett, és a betegséggel folytatott hosszú küzdelem után 1938. szeptember 21-én öngyilkos lett a zágrábi srebrnjaki kórházban. A zágrábi Mirogoj temetőben, a családi sírboltban temették el.

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

Már gyermekkorában kezdett verseket, esszéket és naplójegyzeteket írni, de első művei csak a 20. század elején jelentek meg. Első dalát, a „Zvijezdi moje domovine” (Hazám csillagai) Ogulinban írta 1886-ban. Az első cikke, a „Sajam u Bosni” (Boszniai vásár) 1900. szeptember 6-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben (66. évf., 204. szám, 3. o.), M. betűvel aláírva. A „Valjani i nevaljani” (Igaz és hamis) című, gyermekeknek szóló novella- és versgyűjtemény 1901 decemberében jelent meg saját kiadásában, melyet magánhasználatra szántak. A Valjani i nevaljani gyűjtemény kiadása után cikkeket és novellákat írt gyerekeknek, amelyek újságokban és folyóiratokban jelentek meg. 1903-tól rendszeresen jelennek meg történetei és szövegei, mint például a „Škola i praznici” (Iskola és ünnepek) című ismeretterjesztő cikksorozat. 1913-ban „Čudnovate zgode šegrta Hlapića” (Hlapić inas különös kalandjai) című gyermekregényével hívta fel magára az olvasóközönség figyelmét. Ebben a feszült történetben a szegény Hlapić inas megszökik mesterétől, és a végén sok balszerencse után a jó és a szeretet győz.[8] „Slike” (Képek, 1912) címmel versgyűjteményt írt, de írt „Knjigu omladini” (Könyv fiatalonak) címmel pedagógiai hangvételű ifjúsági könyvet (1923), feljegyzéseket a családtörténetről (Obzor, 1933-1934), amelyeket három könyvben adott közre (1934, 1935), és történelmi kalandregényt is fiataloknak „Jaša Dalmatin potkralj Gudžerata” (Jaša Dalmatin Gudzsarat alkirálya, 1937) címmel, melyet német és francia nyelvre is lefordítottak.[8]

Írói munkásságának koronája az 1916-ban megjelent „Priče iz davnine” (Mese az ősidőkről) című novellagyűjtemény, amely a hétköznapi világot a szláv mitológia ihlette mitológiai bölcsességének motívumaival ábrázolja.[8] Ez a könyv egy tündérmesén keresztül eleveníti fel a horvátok kereszténység előtti hitvilágát. Az olyan szereplők, mint Kosjenka és Regoč, Stribor, Jaglenc, Rutvica, Palunk, Vjest, Potjeh, Malik Tintilinić, Svarožić és Bjesomar olyan emberi erkölcsi tulajdonságok és érzések megtestesítői, mint a hűség, a szeretet és a kedvesség, az instabilitás és gyengeség. Történeteiben gyakran megjelenik a gazdagság és a távoli világok utáni vágy, mint az emberi igazság és tudás utáni vágy szimbóluma. Amikor 1924-ben Angliában „Tales of Long Ago” címmel kiadták könyvének fordítását, harminc tekintélyes angol magazin és folyóirat írt róla: A Daily Dispatch Ivana Brlić-Mažuranićot „horvát Andersennek” nevezi, a Church Times pedig azt mondja, hogy a történetek „a horvátok etikai zsenialitását fejezik ki, akik nemcsak a gyerekeket, hanem az időseket is elvarázsolják, és bepillantást engednek egy kevéssé ismert nemzet lelkébe.”[9]

1927-ben képeskönyvet adott ki „Dječja čitanka o zdravlju” (Gyermekolvasó az egészségről) címmel, melyhez az illusztrációkat Vladimir Kirin készítette. A könyv higiéniai és egészségügyi témájú, gyermekeknek szóló verseket tartalmaz (a napi kézmosás, tüsszögés és köhögés elleni védelem, a dohányzás káros hatása, a legyek, mint betegségek hordozói stb.). Ez az első képeskönyv Horvátországban, amelynek szerzője és illusztrátora is horvát. Négy év alatt (1931, 1935, 1937, 1938) hatszor jelölték irodalmi Nobel-díjra. 1937-ben az első nőként, akit ilyen kitüntetésben részesítettek a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia felvette (levelező) tagjai közé.[8]

A kritikusok prózáját az életidealizmus, a természetes kifejezésmód és a ritka finom humor egyedülálló szintézisének tartották, így bár gyerekeknek írt, kollégái (Antun Branko Šimić, Dragutin Domjanić) és irodalomtörténészek (Antun Barac) is dicsérték.[10] A legnagyobb horvát kiadó a „Školska knjiga d.d.” a gyermekek és fiatalok irodalmi kreativitásának elősegítésére 1971-ben megalapította az Ivana Brlić-Mažuranić Irodalmi Díjat. Ivana Brlić-Mažuranićot gyakran horvát Andersennek[8] (gyermekmesélői virtuozitása miatt) és a horvát Tolkiennek (a mitológia fantasztikus világába nyúlásáért) is nevezik.[9] Eredetiségével és frissességével a világ gyermekirodalmának nagyjai mellett áll. Műveit a világ összes jelentősebb nyelvére lefordították.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Valjani i nevaljani (1901).
  • Škola i praznici (1905).
  • Slike (1912).
  • Čudnovate zgode šegrta Hlapića (1913).
  • Priče iz davnine – Bajke. (1916).
  • Knjiga omladini – Crtice, (1923).
  • Dječja čitanka o zdravlju (1927).
  • Iz arhive obitelji Brlić u Brodu (1934. – 1935.)
  • Jaša Dalmatin, potkralj Gudžerata (1937).
  • Srce od licitara (1939).
  • Basne i bajke (1943).

Kitüntetések[szerkesztés]

A Szent Száva Rend harmadik fokozata, amellyel 1934. április 18-án I. Sándor jugoszláv király tüntette ki.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  3. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b FemBio. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Brockhaus (német nyelven)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  8. a b c d e f g Hrvatska enciklopedija
  9. a b c d e f g Obradović
  10. a b c Šicel

Források[szerkesztés]

  • Šicel: Miroslav Šicel - Hrvtaski biografski leksikon: Brlić-Mažuranić, Ivana. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (2005) (Hozzáférés: 2021. dec. 2.)

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ivana Brlić-Mažuranić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.