Ugrás a tartalomhoz

Ivan Olbracht

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ivan Olbracht
1929-ben
1929-ben
SzületettKamil Zeman
1882. január 6.
Semily, Cseh Királyság, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt1952. december 20. (70 évesen)
Prága, Csehszlovákia
Álneve
  • Josef Vrbata
  • Sigis Mondo
  • Kamil Strejček
Állampolgárságacsehszlovák
Nemzetiségecseh
ÉlettársaHelena Maliřová
SzüleiAntal Stašek
Foglalkozása
  • író
  • nyelvész
  • fordító
  • újságíró
  • gyermekkönyvíró
  • publicista
  • szerkesztő
  • filmforgatókönyv-író
  • politikus
IskoláiKároly Egyetem
KitüntetéseiNemzet Művésze (1947. szeptember 9.)[1]
SírhelyeVinohrady temető[2]
Ivan Olbracht aláírása
Ivan Olbracht aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ivan Olbracht témájú médiaállományokat.
Ivan Olbracht emlékműve a ma Ukrajnához tartozó Kolocsava faluban.

Ivan Olbracht (született: Kamil Zeman; 1882. január 6. – 1952. december 20.) cseh cenzor, író, újságíró és német prózafordító volt.

Életrajza

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antal Stašek(wd)[3] író és zsidó származású, katolikus hitre tért felesége, Kamila Schönfeldová fia. Olbracht Prágában és Berlinben jogot és filozófiát tanult, azonban még a diploma megszerzése előtt otthagyta, és az újságírói pályát választotta. Először 1905-ben kezdte el szerkeszteni a bécsi szociáldemokrata munkásújságot (Dělnické listy(wd)), ahol 1916-ig dolgozott.[4] 1905-ben kezdett el szépirodalmi műveket publikálni, elsősorban pszichológiai témájú elbeszéléseket és regényeket írt. Írói életének ez a szakasza egybeesett az első világháborúval. A háború utáni művei a fikció és a valós események keveredésével kísérleteznek.[4]

Később szerkesztő lett Prágában (Právo lidu(wd), "A nép joga"). 1920-ban hat hónapot töltött a Szovjetunióban. A következő évben belépett Csehszlovákia Kommunista Pártjába, és a Rudé právo(wd) munkatársa lett. Kommunista nézetei miatt kétszer is bebörtönözték, először 1926-ban (Slezská Ostravában(wd)), majd 1928-ban (a pankráci(wd) börtönben(wd)).

1929-ben Olbracht hat másik íróval együtt aláírt egy tiltakozó nyilatkozatot a kommunista párt új vezetése ellen. Ennek következtében kizárták a pártból, és elvesztette szerkesztői állását. Politikai kötelezettségek és munka nélkül teljes mértékben az írás felé fordította figyelmét. Az ezt követő évek a legtermékenyebbek közé tartoztak. 1931-től kezdve rendszeresen utazott a Csehszlovákia keleti részén fekvő Kárpátaljára(wd). A főként ruszin parasztok és zsidók által lakott vidék mély benyomást tett rá. Az ott szerzett élményei inspirálták legjobb műveinek egy részét. Az 1933-ban megjelent Nikola Šuhaj loupežník (Nikola Šuhaj, törvényen kívüli) című regénye valós személyen alapult. A történet egy paraszt Robin Hoodról szólt, aki kirabolta a gazdagokat, hogy a szegényeket ellássa. A könyv végül népmesei státuszt kapott.

1934-ben társszerzője volt a Marijka nevěrnice (Marijka, a hűtlen) forgatókönyvének. A következő évben kiadta a Hory a staletí (Hegyek és évszázadok) című művét, amely politikai néprajz és a csehszlovák kormány Podkarpatszka Ruszban folytatott, szerinte gyarmatosító politikájának kritikája volt. 1937-ben jelent meg Golet v údolí (Golet a völgyben) című könyve. A könyv három egymásba fonódó történetből állt, amelyek ortodox zsidókról szóltak. A leghosszabb történet a „Smutné oči Hany Karadžičové” (Hana Karadžičová szomorú szemei) volt, amely egy zsidó lány szomorú története, akit falujában kiközösítenek, mert feleségül megy egy ateista zsidóhoz. A „Golet a völgyben” volt az utolsó műve. A Kárpátaljai Ruszinföldön(wd) játszódó könyveit tartják a legjobbjainak, amelyekben tükröződik a dokumentarista realizmus és a fiktív dráma ötvözésének tehetsége.[4]

Az üldöztetéstől való félelem a második világháború alatt Stříbřec kisvárosba űzte. Ott ismét belépett a kommunista pártba, és aktívan részt vett az ellenállásban. A háború után egy ideig a Tájékoztatási Minisztériumban dolgozott. Írásai ebben az időszakban adaptációkra korlátozódtak, többek között bibliai történetek gyermekeknek szóló újramondására.[4]

Válogatott művei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarul megjelent

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Suhaj, a betyár. Regény; ford. Nádass József, Straka Anton; Prager, Bratislava-Pozsony, 1936 (Az Új Európa könyvesháza)
  • Átokvölgye; ford. Dénes Endre; Prager, Bratislava-Pozsony, 1938 (Az új Európa könyvesháza)
  • Anna. Az 1920-as év regénye; ford. Szőke István; Franklin, Bp., 1950
  • Nyikola Suhaj, a betyár; ford. Zádor András; Magyar Kiadó, Bratislava, 1953
  • "Régi szép idők..." Vidám történet az Osztrák-Magyar Monarchia és az első Csehszlovák Köztársaság idejéből (Bejvávalo – Devět veselých povídek z Rakouska i republiky) – Szépirodalmi, Budapest, 1958 · Fordította: Zádor András · Illusztrálta: Bozóky Mária
  • Átokvölgye / Nyikola Suhaj, a betyár. Regény (Golet v udoli / Nikola Šuhaj loupežník) – Európa, Budapest, 1959 · Fordította: Zádor András
  • A hódító. Regény Hernando Cortezról; ford. Szekeres György; Európa, Bp., 1959
  • Proletár Anna / Nyikola Suhaj, a betyár (Anna Proletářka / Nikola Šuhaj loupežník) – Kossuth, Budapest, 1960 (Pártmunkások könyvtára) · Fordította: Zádor András
  • Nyikola Suhaj, a betyár (Nikola Šuhaj loupežník) – Szépirodalmi, Budapest, 1961 · Fordította: Zádor András
  • Vándorcirkusz. Novella; ford. Ágai Ágnes; Európa, Bp., 1960
  • Anna / Átokvölgye / Vándorcirkusz (Anna Proletářka / Golet v udoli) – Európa, Budapest, 1963 · Fordította: Ágai Ágnes, Szőke István, Zádor András
  • A hódító (Dobyvatel) – Európa, Budapest, 1964 · Fordította: Szekeres György
  • A legsötétebb börtön / Jesenius színész különös barátsága (Zalár nejtemnjsi) – Európa, Budapest, 1968 · Fordította: Zádor András, Rubin Péter · Illusztrálta: Szász Endre
  • Átokvölgye (Golet v udoli) – Magyar Helikon, Budapest, 1969 · Fordította: Zádor András · Illusztrálta: Würtz Ádám
  • Vándorcirkusz (Bratr Žak) – Helikon, Budapest, 1971 · Fordította: Ágai Ágnes · Illusztrálta: Kondor Lajos
  • A bölcs Bidpai és állatai (O mudrci Bidpajovi a jeho zvířátkách) – Madách, Bratislava, 1973 · ISBN 9631106632 · Fordította: Mayer Judit · Illusztrálta: Josef Liesler(wd)
  • Régi szép idők; ford. Zádor András; 2. bőv. kiad.; Európa–Madách, Bp.–Bratislava, 1974
  • Anna (Anna Proletářka) – Európa, Budapest, 1976 · Fordította: Szőke István · Illusztrálta: Engel Tevan István
  • Kárpátaljai trilógia (Golet v údolí magyar) / Átok völgye / Nikola Suhaj / Hegyek és századok – Európa / Madách, Budapest / Pozsony, 1987 (A cseh irodalom könyvtára) · ISBN 9630742756 · Fordította: Zádor András
  • Átokvölgye / Nikola Suhaj (Golet v udoli / Nikola Šuhaj loupežník) – General Press, Budapest, 2005 (Nagy siker volt sorozat) · ISBN 9639598526 · Fordította, előszó: Zádor András, recenzió: Márai Sándor

Filmek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Olbrachtról elnevezett iskola a csehországi Semily városában.

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Čestný titul národní umělec" (PDF) (cseh nyelven). 2015. január 17. Hozzáférés: 2022. október 30.
  2. ↑ "BillionGraves" (angol nyelven).
  3. ↑ Antal Stašek (született Antonín Zeman; 1843. július 22. – 1931. október 9.) cseh író és jogász.
  4. 1 2 3 4 "Ivan Olbracht". YIVO Institute for Jewish Research. Hozzáférés: 2013. augusztus 24.

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ivan Olbracht című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ivan_Olbracht&oldid=28716595”