Iszapmohás

Anthoceros punctatus

Az iszapmohás (Centunculo-Anthoceretum punctati Koch ex Libbert 1932) Borhidi Attila szerint az atlanti-boreális tóparti gyepek (Isoëto-Litorelletea Br.-Bl. & Vlieger, 1937) társulástani osztályába sorolt törpekákagyepek (Nanocyperion) társulástani csoportjában a csepplenesek (Radiolenion linoidis (Rivas-Goday 1961) Borhidi 2003 comb. nova hoc loco) alcsoportjának (más szerzők szerint csoportjának) egyik társulása.

Elterjedése, előfordulása

Igen ritka, szubatlanti jellegű természetes pionír társulás, amely a Dunántúl nyugati részén éri el zonális elterjedésének délkeleti határát (esetleg Somogy vármegyében; ez ritkasága miatt pontosan nem határozható meg). Borhidi Attila feltételezi, hogy lehetnek köztes helyzetű élőhelyei a Vendvidéken, a Göcsejben és Zala vármegye nyugati részén is, csak kevéssé feltűnő jellegük miatt ezeket (még) nem írták le. Leginkább antropogén folyamatokkal lecsupaszított felszíneken tűnik fel.

Termőhelye, szerkezete

Kötött, agyagos talajokon fejlődik ki; a leggyakrabban szántott, vizenyős területek pangó vizes ekebarázdáiban.

Karakterfajai

A magyarországi állományok fajösszetétele közvetlen rokonáéhoz, a cseppleneséhez (Centunculo-Radioletum linoidis Krippel 1959) hasonló (lásd ott), ezért önállósága vitatott. Az élőhelyek eltérő talajtani adottságain kívül lényeges florisztikai különbségként az Anthoceros punctatus becősmoha előfordulása emelhető ki.

Források

• Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai Archiválva 2012. április 13-i dátummal a Wayback Machine-ben