Istvánffy Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Istvánffy Miklós
Martino Rota: Istvánffy Miklós - rézmetszet, 1575
Martino Rota: Istvánffy Miklós - rézmetszet, 1575
Született 1538. december 8.
Kisasszonyfa
Elhunyt 1615. április 1. (76 évesen)
Vinica
Állampolgársága magyar
Házastársa Both család
Foglalkozása politikus, költő, humanista történetíró, alnádor
Iskolái
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Istvánffy Miklós témájú médiaállományokat.
Istvánffy Miklós portréja a Vasárnapi Ujság 1857. évi 29. számában
Istvánffy Miklós (dombormű, Eger, Főegyházmegyei Könyvtár)

Baranyavári és kisasszonyfalvi báró Istvánffy Miklós (Kisasszonyfa, 1538. december 8.Vinica, 1615. április 1.) politikus, költő, humanista történetíró, alnádor. A magyar Liviusnak is nevezik, mivel Pataviumban, Livius szülővárosában tanult, történeti művében Liviust követi, és megközelítőleg annyi évet is élt mint Livius.

Élete[szerkesztés]

A költő Istvánffy Pál királyi tanácsos és Gyulay Hedvig fia. A török 1543-ban családját kiűzte Baranyából, mely után 1548-1549-ben Várday Pál érsek apródja lett. Ezután Oláh Miklós pártfogoltja, aki 15521556 között Padovában taníttatta. Ott Zsámboky János tanítványa volt.

1562-től Oláh Miklós titkára, egészen annak haláláig (1568). Ekkor vette feleségül Bajnai Both Erzsébetet. 1569-től kancelláriai tisztviselő, később királyi tanácsos, majd 1582-től alnádor. Részt vett az 1593. november 3-ai pákozdi csatában, 1595 nyarán a petriniai csatában, 1600-ban Kanizsa védelmében és 1601-ben a kanizsai vár visszafoglalásának sikertelen kísérletében. Az 1606-os zsitvatoroki békekötésnél a követség tagjaként ő volt a szerződés egyik aláírója.

1601 végén főajtónállómester. 1603-ban ő fogalmazta a protestáns Illésházy Istvánt törvénytelenül fej- és jószágvesztéssel sújtó ítéletet, 1608-ban azonban a nádorválasztáson alulmaradt Illésházyval szemben. Miután lovaglás közben agyvérzést kapott, visszavonult a közélettől, és emiatt fő műve is befejezetlen maradt. Teste a vinicai templomban nyugszik.

Családja[szerkesztés]

1569-ben feleségül vette a több előkelő és tehetős köznemesi családból származó bajnai Both Erzsébetet (†1602),[1] bajnai Both György (†1552) és Hásshágyi Borbála lányát.[2] Both György szülei bajnai Both Ferenc és németújvári Batthyány Ágnes voltak.[3] Nagyszülei bajnai Both János, dalmát és horvát bán, és Csapy Apollonia voltak. Hásshágyi Borbála szülei Hásshágyi Dénes és kányaföldi Kerecheny Katalin voltak.[4] Házasságukból négy gyermekük született:

Munkássága[szerkesztés]

Műveltségét, rendkívüli nyelvtudását, írói tehetségét ellenfelei is csodálták. Jól verselt latinul. A Habsburgok feltétlen híve, a reformáció ádáz ellensége volt. Fő művében a nagy kortörténetében is, amely az 14901606 közötti időszakot tárgyalja (1547-től részletesen), ezt a szemléletet követi. Ennek megírásához kisebb történeti munkák, valamint egy történeti forrásgyűjtemény után az 1590-es években fogott hozzá. Ebben a művében Bonfinit folytatva az 1490-1613 közötti eseményeket dolgozta fel. Az 1606-1613 közötti időszakot tárgyaló 35–38. könyvnek csak a vázlata készült el, ez mindmáig kiadatlan.

Művében elsősorban a hadi és diplomáciai eseményekkel foglalkozik. Előadás- és szerkesztésmódja drámai: hőseit beszélteti, sorsukkal, jellemükkel mélyrehatóan foglalkozik. A hősi erény példáival akarja kortársait tettre és optimizmusra serkenteni. Eszményképe Mátyás. Ítéletének mércéje a katolikus valláshoz és a császárhoz való hűség, a fölemelkedést egy derék Habsburg királytól várja. Az 1550 utáni rész első kézből való értesülésekre, kortárs (részben kiadatlan, illetve elveszett) forrásokra, hadijelentésekre, a szóhagyományra és saját tapasztalataira támaszkodik, melynek jelentős forrásértéke van. Stílusában Liviust követi, latinsága világos.

Kiadások[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Emléke[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. I. évf. 1988/1-2.NaptárÉvfordulók 1988; Hírek, események (HORVÁTH Eszter). 102.o
  2. Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Alibánfa-Átalfalud) Alsóbagod (Ma: Bagod része) 1.5. 71
  3. MNL. DF: 101609.1526-07-03
  4. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 14. kötet - 15 - 17. oldal