Istenszülő születése székesegyház (Rosztov-na-Donu)
| Istenszülő születése székesegyház | |
| orosz regionális kulturális örökségi helyszín | |
 | |
 | |
| Vallás | orosz ortodox egyház |
| Egyházmegye | Diocese of Rostov-on-Don |
| Építési adatok | |
| Építése | 1854 |
| Stílus | neoorosz építészet |
| Tervezője | Konsztantyin Andrejevics Ton |
| Elérhetőség | |
| Település | Rosztov-na-Donu |
| Elhelyezkedése | |
 Istenszülő születése székesegyház
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 47° 13′ 02″, k. h. 39° 42′ 41″47.217200°N 39.711500°EKoordináták: é. sz. 47° 13′ 02″, k. h. 39° 42′ 41″47.217200°N 39.711500°E | |
 | |
| Az Istenszülő születése székesegyház weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Istenszülő születése székesegyház témájú médiaállományokat. | |
Az Istenszülő születése székesegyház (oroszul: Кафедральный собор во имя Рождества Пресвятой Богородицы) az oroszországi Rosztov-na-Donu városának legnagyobb orosz ortodox temploma, és a Rosztovi és Novocserkasszki Ortodox Egyházmegye székesegyháza.[1]
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Előzmények
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A 18. század végén, a katonák, polgárok és kereskedők nagyarányú külvárosi áttelepítése után a városi hatóságok úgy döntöttek, hogy templomot építenek a Szűzanya tiszteletére. A templomot 1781. február 20-án alapították, és 1781. szeptember 5-én nyitották meg. Azonban alig tíz évvel később, 1791. december 27-én egy villámcsapás miatt az épület leégett.
A város akkori polgármestere, a kereskedő M. Naumov kérvényt nyújtott be Gavriil metropolitához, aki a jekatyerinoszlavi egyházmegye vezetője volt és Rosztov területét felügyelte az új templom felépítéséről. 1795-ben ugyanezen a helyen megkezdődtek az Istenszülő születése születése templom építési munkálatai. A templom 1822-ben a Szent Szinódus rendeletére székesegyházi rangot kapott.[2]
A jelenlegi templom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A város lakosságának gyors növekedése miatt 1854-ben engedélyezték az új kőtemplom építését. A helyén korábban egy kupolás fatemplom állt.
A székesegyház 1854 és 1860 között épült Konsztantyin Andrejevics Thon építész tervei alapján, és külsőleg hasonlít más, az ő tervei alapján épült templomokra: különösen a moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyházra, a szentpétervári Szemjonov-ezred emléktemplomára és a petrozavodszki Szentlélek-székesegyházra.[3]
Az építkezés főkurátora Konsztantyin Mihajlov-Nefijedov templomigazgató volt. I. Sz. Pancsenko, Rosztov örökös díszpolgára költségén kifestették a székesegyház falait, ikonokat vásároltak, értékes templomi kerítést készítettek, és értékes kereszteket helyeztek el a kupolákon. A négyemeletes harangtornyot 1887-ben emelték.
Miután 1920 elején a bolsevikok elfoglalták a várost, megkezdődött az ortodox egyház üldözése. Hamarosan a székesegyház épületeit és a harangtornyot téglafallal vették körül, a déli, vásárcsarnokra néző festményt eltüntették. 1929-ben a kereszteket lelőtték a kupolákról. 1937-ben a székesegyházat bezárták, és a területén állatkertet nyitottak. Ezután a templom épületét raktáraknak és magtáraknak használták. A háború alatt, 1942-ben, a német csapatok offenzívájánál úgy döntöttek, hogy felrobbantják a harangtornyot. De csak két felső szintet sikerült felrobbantani.
A második világháborús német megszállás alatt, 1942-ben a székesegyházat újra megnyitották. Ekkor megpróbálták felrobbantani a harangtornyot, de csak a felső két szintet sikerült megsemmisíteni. A székesegyház festményeit 1950-ben restaurálták, a templombelsőt pedig 1988-ban rekonstruálták.
A harangtornyot Rosztov-na-Donu város alapításának 250. évfordulójára, 1999-ben állították vissza eredeti formájában.[4]
A székesegyház leggrandiózusabb felújítása 2011-ben kezdődött. A hét évig tartó nagyszabású munkálatok eredményeként archív anyagok alapján a legapróbb részletekig újraalkották a festményeket, kereszteket, és pótolták a 15 harangot. Visszakerültek a székesegyházba a fő szentélyek: a Doni Szűzanya ikonja, a Legszentebb Szűzanya övének egy része és a szent ereklyéket tartalmazó frigyláda. A székesegyház új ereklyéje a taganrogi ereklye.[5] 2019. október 27-én, a 7. Ökumenikus Zsinat szentatyáinak emléknapján Kirill moszkvai pátriárka vezetésével ünnepelték a székesegyház felszentelését, és ő vezette a felújított épület újraszentelési liturgiáját.[6]
Építészeti jellemzői
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A székesegyházat öt aranyozott hagymakupola fedi, alaprajzában görög kereszt alakú, neoorosz-neobizánci stílusban épült kőtemplom. A katedrális keleti részén található háromszintes ikonosztáz eredetileg kápolna formájú volt, tetején gúla alakú kupolával, ám ezt az átépítés során egy hagyományosabb, gazdagon aranyozott ikonosztázra cserélték. A székesegyház udvarán található egy még kisebb templom , melyek titulusa Keresztelő János és Szent Miklós megkeresztelkedése. Az udvarhoz tartozik még a harangtorony és több irodaépület; az egyházmegyei adminisztráció, a moszkvai egyházmegye metropolitájának rezidenciája, a hivatal és az egyházmegyei osztályok és bizottságok; és a Szent Demeter metropolita nevét viselő lelki és oktatási központ.
Harangtorony
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1875-ben harangtornyot emeltek a székesegyház nyugati oldala mellé. A munkát Anton Campioni katonai építészmérnök végezte el D. V. Lebegyeva művész-építész részvételével. Az építkezés a kereskedők költségén valósult meg és 1887-ben készült el.
A harangtorony magassága 75 méter. Külsejéhez a klasszicizmus és a reneszánsz elemeit egyaránt felhasználták. A kupola dobja eredetileg kék volt, aranyozott csillagokkal díszítve. A felső szintre négy számjegyű órát szereltek fel, a középső szinteken a harangokat helyezték el, amelyek közül az elsőt 1887. október 15-én függesztették fel. A nagyharangnak, melyet S. Pancsenko moszkvai műhelyében N. D. Finn öntött, a tömege 1032 pud (16,5 tonna), és október 22-én helyezték el. Ezt a harangot négy kép díszítette: a Legszentebb Theotokosz Szűzanya születése, Szent Pantaleon nagymártír, az Istenanya ibériai ikonja és Szent János evangélista alakja. Úgy tartják, hogy a harangtoronyból 40 versztára is elhallatszott a harangszó. Az építés teljes költségvetése 127 115 rubel és 20 kopejka volt.[7]
1882-ben az első emeleten egy kis kápolnát rendeztek be Szent Miklós tiszteletére.
A második világháború idején félő volt, hogy a harangtornyot a németek tüzérségi és repülési tájékozódási célpontként használhatják, ezért 1942 júliusában az SZKP területi bizottságának határozata alapján a két felső szintet felrobbantották, a romos második szintet pedig 1949-ben lebontották.
A harangtornyot 1999-ben restaurálták. A helyreállítási projekten Jurij Szolicskin építész dolgozott. Az új harangok a „Vera” MP voronyezsi műhelyében készültek. Ugyanakkor az új harangok nevükben és kisebb méretükben különböznek elődeiktől, mivel a régió akkori szellemi és világi vezetőinek égi patrónusairól nevezték el őket:
- Szent Pantaleon gyógyító harangja; a harang tömege 4 tonna, neve az egyházmegye akkori metropolitájához kötődik;
- Szent Vlagyimir nagyfejedelem harangja; a harang tömege 2 tonna, a név az akkori kormányzóhoz kapcsolódik;
- Szent Mihály arkangyal harangja; a harang tömege 1 tonna, a név Rosztov polgármesteréhez kapcsolódik;
- Szent Radonyezsi Szergij szerzetes harangja; a harang tömege 0,5 tonna, a név a székesegyház korábbi rektorához kapcsolódik;
- A Legszentebb Istenszülő születésének harangja; a harang tömege 0,25 tonna, nevét a templom patrónusáról kapta.
Annak ellenére, hogy magának a harangtoronynak az üzemeltetése 1999-ben kezdődött, az első szint belső terének helyreállítása csak 2011. december 4-én fejeződött be, amikor is a Szent Miklós-kápolnát újra felszentelték.
Galéria
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A templom a 20. század elején
A második világháborús sérülések
Az épületegyüttes látképe
Éjszakai kivilágítással
Az átépítés előtti ikonosztáz
Az új ikonosztáz
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Кафедральный собор Рождества Пресвятой Богородицы (г.Ростов-на-Дону) - Официальный сайт Ростовской и Новочеркасской епархии". rostoveparhia.ru. Hozzáférés: 2025. április 13.
- ↑ "Строительство собора Рождества Пресвятой Богородицы". rostovsobor.ru. Hozzáférés: 2025. április 13.
- ↑ "Ростов-на-Дону, Кафедральный собор Рождества Пресвятой Богородицы". sobory.ru (orosz nyelven). Hozzáférés: 2025. április 13.
- ↑ "Top 5 Rostov-on-Don Attractions". Культура.РФ (orosz nyelven). Hozzáférés: 2025. április 13.
- ↑ "Патриарх Кирилл освятил возрожденный главный храм Ростова". 2019. október 27.
- ↑ "Предстоятель Русской Церкви освятил кафедральный собор Рождества Пресвятой Богородицы г. Ростова-на-Дону / Православие.Ru". pravoslavie.ru (orosz nyelven). Hozzáférés: 2025. április 13.
- ↑ "История строительства колокольни". rostovsobor.ru. Hozzáférés: 2025. április 13.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rostov-on-Don Cathedral című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Собор Рождества Пресвятой Богородицы (Ростов-на-Дону) című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
