Istóczy Győző

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Istóczy Győző
IstoczyGyozo.jpg
Született 1842. november 7.
Szentkereszt
Elhunyt 1915. január 9. (72 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása ügyvéd, politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Istóczy Győző témájú médiaállományokat.

Istóczy Győző (Szentkereszt, 1842. november 7.Budapest, 1915. január 9.) ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő, az Országos Antiszemita Párt alapítója 1883-ban.

Életrajza[szerkesztés]

1842-ben született Vas vármegyében, Szentkereszten (ma Táplánszentkereszt). Tanulmányait a szombathelyi főgimnáziumban, majd a bécsi és a budapesti egyetemen végezte. Jogi diplomájának megszerzése után, 1867-ben Vas vármegye aljegyzője, 1868-ban pedig megyetörvényszéki bírója lett. 1872-ben a rumi kerületben országgyűlési képviselővé választották a Deák Párt színeiben, s mely körzetet ezután több, mint húsz éven (avagy hét cikluson) át, egészen 1892-ig képviselt. A Deák és a Balközép Párt fúziójából született, Tisza Kálmán vezette Szabadelvű Pártba is belépett. 1880-ban létrehozta a Nemzsidók Szövetségét, majd Tizenkét röpirat néven antiszemita kiadvány szerkesztésébe fogott.

Képviselősége során egyik fő politikai célja volt a tömeges galíciai zsidó bevándorlás[1] és a zsidóság magyarországi gazdasági térnyerésének megállítása. Számos javaslatot nyújtott be a zsidók egyenjogúsításának teljes vagy részleges visszavonására, illetve változatos ötletekkel állt elő kitelepítésükre (például Palesztinába[1]) vonatkozólag. Nézeteinek agresszív propagálása miatt több pert is indítottak ellene, egy ízben pedig, 1882 júniusában előbb összeverekedett, majd párbajt vívott Wahrmann Mór szabadelvű párti képviselővel, a pesti izraelita hitközség akkori vezetőjével. Ekkoriban a Szabadelvű Párt és a parlament közismerten legharcosabban antiszemita nézeteket valló és vállaló képviselője volt. 1882. november 27-én Mikszáth Kálmán országházi tudósításában Istóczyt a kormányzó Szabadelvű Párt tagjaként említette, mint az egyedüli frakciótagot, aki pártjában az antiszemita álláspontot a országos üggyé váló tiszaeszlári üggyel kapcsolatos kérdésekben nyilvánosan is vállalta.[2] 1882-ben a Wahrmann-afférból, majd a Szatmár megyei kérvény törvényhozási vitájából levonva a tanulságokat kilépett a Szabadelvű Pártból,[3] egy ideig pártonkívüliként hirdette nézeteit parlamenten belül és kívül. 1883. október 6-án pedig a tiszaeszlári per hatására (az Adolf Stoecker-féle Keresztényszociális Párt mintájára) megalapította az Országos Antiszemita Pártot, mely az 1884-es választásokon 17 képviselőt delegálhatott a parlamentbe. 1885-ben pártja kettészakadt, de még így is bejutott az 1887-es választásokon az országgyűlésbe. Az Antiszemita Párt ezután rövid idő alatt végérvényesen szétesett, de az 1892-es választásokon Istóczy még így is mandátumot szerzett több egykori párttársával (pl. Ónody Géza) egyetemben. Ezt követően felhagyott az aktív politizálással, több választáson már nem indult.

Nyílt és erős antiszemitizmusa a hasonló nézeteket vallók körében az őt követő korszakokban is népszerűvé tették, s ezen körök amolyan „elődként”, illetve példakép gyanánt tekintettek és tekintenek rá.

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b 0055.png. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. február 28.)
  2. „...Berzeviczy Albert fejtegeti, hogy melyik párt az igazi antiszemita. A kormánypárt nem, mert abban Istóczy a maga véleményével egymagára marad. (Szalay Imre közbeszól: »Próbálták volna meg csak titkos szavazással!«)” Mikszáth Kálmán: Országgyűlési karcolatok, 1882. / 1882. nov. 27.
  3. Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelme; 50. o., BUDAPEST, 1940, KÖNYV ÉS LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG [1]