Istóczy Győző

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Istóczy Győző
IstoczyGyozo.jpg
Született 1842. november 7.
Szentkereszt
Elhunyt 1915. január 9. (72 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása ügyvéd, politikus
Tisztség
  • magyar országgyűlési képviselő (1872–1875)
  • magyar országgyűlési képviselő (1875–1884)
  • magyar országgyűlési képviselő (1884–1892)
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Istóczy Győző témájú médiaállományokat.

Pölöskefői Istóczy Győző (Szentkereszt, 1842. november 7.Budapest, 1915. január 9.) magyar ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő, az Országos Antiszemita Párt alapítója 1883-ban.

Életrajza[szerkesztés]

A régi nemesi származású pölöskefői Istóczy családnak a sarja. 1842-ben született Vas vármegyében, Szentkereszten (ma Táplánszentkereszt). Apja, pölöskefői Istóczy Antal (18121851), Vas vármegye főügyésze, földbirtokos, anyja, egervári Egerváry Franciska (18221892) volt.[1] Az apai nagyszülei Istóczy Imre, földbirtokos és Sartory Magdolna voltak. Az anyai nagyszülei egervári Egerváry Kristóf (17741845), földbirtokos és Ecker Róza (17931829) voltak. Fivére, Istóczy Sándor (18451925), ügyvéd, földbirtokos volt.[2]

Tanulmányait a szombathelyi főgimnáziumban, majd a bécsi és a budapesti egyetemen végezte. Jogi diplomájának megszerzése után, 1867-ben Vas vármegye aljegyzője, 1868-ban pedig megyetörvényszéki bírója lett. 1872-ben a rumi kerületben országgyűlési képviselővé választották a Deák Párt színeiben, s mely körzetet ezután több, mint húsz éven (avagy hét cikluson) át, egészen 1892-ig képviselt. A Deák és a Balközép Párt fúziójából született, Tisza Kálmán vezette Szabadelvű Pártba is belépett. 1880-ban létrehozta a Nemzsidók Szövetségét, majd Tizenkét röpirat néven antiszemita kiadvány szerkesztésébe fogott.

Képviselősége során egyik fő politikai célja volt a tömeges galíciai zsidó bevándorlás[3] és a zsidóság magyarországi gazdasági térnyerésének megállítása. Számos javaslatot nyújtott be a zsidók egyenjogúsításának teljes vagy részleges visszavonására, illetve változatos ötletekkel állt elő kitelepítésükre (például Palesztinába)[3] vonatkozólag, ezzel kapcsolatos beszédét 1878-ban mondta el. Ennek hatásától felbátorítva, egy országos antiszemita gyűlés előkészítésébe fogott, melyet azonban a kormány betiltott, ami ellen 1881. március 3-án interpellációval szólalt fel a parlamentben.

Nézeteinek agresszív propagálása miatt több pert is indítottak ellene, egy ízben pedig, 1882 júniusában előbb összeverekedett, majd párbajt vívott Wahrmann Mór szabadelvű párti képviselővel, a pesti izraelita hitközség akkori vezetőjével. Ekkoriban a Szabadelvű Párt és a parlament közismerten legharcosabban antiszemita nézeteket valló és vállaló képviselője volt.

1882. november 27-én Mikszáth Kálmán országházi tudósításában Istóczyt a kormányzó Szabadelvű Párt tagjaként említette, mint az egyedüli frakciótagot, aki pártjában az antiszemita álláspontot az országos üggyé váló tiszaeszlári üggyel kapcsolatos kérdésekben nyilvánosan is vállalta.[4] 1882-ben a Wahrmann-afférból, majd a Szatmár megyei kérvény törvényhozási vitájából levonva a tanulságokat kilépett a Szabadelvű Pártból,[5] egy ideig pártonkívüliként hirdette nézeteit parlamenten belül és kívül. 1883. október 6-án pedig a tiszaeszlári per hatására (az Adolf Stoecker-féle Keresztényszociális Párt mintájára) megalapította az Országos Antiszemita Pártot, mely az 1884-es választásokon 17 képviselőt delegálhatott a parlamentbe.

1885-ben pártja kettészakadt, de még így is bejutott az 1887-es választásokon az országgyűlésbe. Az Antiszemita Párt ezután rövid idő alatt végérvényesen szétesett, de az 1892-es választásokon Istóczy még így is mandátumot szerzett több egykori párttársával (pl. Ónody Géza) egyetemben. Ezt követően felhagyott az aktív politizálással, több választáson már nem indult.

Nyílt és erős antiszemitizmusa a hasonló nézeteket vallók körében az őt követő korszakokban is népszerűvé tették, s ezen körök amolyan „elődként”, illetve példakép gyanánt tekintettek és tekintenek rá.

Munkái[szerkesztés]

  • Istóczy Győző képviselőinek a képviselőház 1875. ápr. 8. tartott ülésén a zsidó-kérdésben az össz-miniszteriumhoz intézett interpellatiója s ennek indokolása (kiadta Nagy Imre, Kecskemét, 1885)
  • A zsidókról. Du Mesnil marigny után ford. Budapest, 1875
  • Flavius József ó-kori héber történetírónak a zsidó háborúról írt hét könyve; ford. Istóczy Győző; Buschmann Ny., Bp., 1900
  • Flavius József vitairata a zsidók ősrégi voltáról; ford. Istóczy Győző; Istóczy, Bp., 1903
  • Istóczy Győző országgyűlési beszédei, indítványai és törvényjavaslatai 1872–1896; szerzői, Bp., 1904
  • A magyar antiszemitapárt megsemmisítése s ennek következményei; szerzői, Bp., 1906
  • A magyar antiszemitapárt megsemmisítése s ennek következményei; 2. bőv. kiad.; szerzői, Bp., 1906
  • A magyar nemzetet megillető hely az európai népcsaládban. Népismei és nyelvészeti tanulmány; szerzői, Bp., 1908
  • Emlékiratfélék és egyebek; szerzői, Bp., 1911
  • Istóczy Győző Öt országgyűlési beszéde a zsidókérdésről; Magyar Tudományos Fajvédő Egyesület, Bp., 1942
  • Istóczy Győző országgyűlési beszédei és munkáiból; s.n., Sydney 1985
  • Emlékiratfélék és egyebek; H. M., Sydney, 1988

Szerkesztette a Jövőnk c. közgazdasági és társadalmi hetilapot, mint laptulajdonos 1878. április 7-től augusztus 4-ig; a 12 Röpirat c. antiszemita pártközlönyt, mely havi füzetekben jelent meg Budapesten 1880. októbertől 1884-ig; 1894-től a Jogi Tanácsadót szerkesztette.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések Istóczy Antalné Egerváry Franciska
  2. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések Istóczy Sándor
  3. a b 0055.png. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. február 28.)
  4. „...Berzeviczy Albert fejtegeti, hogy melyik párt az igazi antiszemita. A kormánypárt nem, mert abban Istóczy a maga véleményével egymagára marad. (Szalay Imre közbeszól: »Próbálták volna meg csak titkos szavazással!«)” Mikszáth Kálmán: Országgyűlési karcolatok, 1882. / 1882. nov. 27.
  5. Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelme; 50. o., BUDAPEST, 1940, KÖNYV ÉS LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG [1]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bosnyák Zoltán: Istóczy Győző élete és küzdelmei; H. M., Sydney, 1989
  • Andrew Handler: An early blueprint for Zionism. Győző Istóczy's political anti-semitism; East European Monographs–Columbia University Press, Boulder–New York, 1989 (East European monographs)
  • Paksy Zoltán: Istóczy Győző és a magyar antiszemita mozgalom, 1875–1892; L'Harmattan, Bp., 2018