Irídium(V)-fluorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Irídium(V)-fluorid
Más nevek Irídium-pentafluorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 14568-19-5
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet IrF5
Moláris tömeg 287,209 g/mol
Megjelenés sárga
Halmazállapot szilárd
Olvadáspont 104,5 °C
Rokon vegyületek
Azonos anion Ródium(V)-fluorid, Osmium-pentafluorid, Platinum(V)-fluorid
Rokon vegyületek Irídium(IV)-fluorid, Irídium-hexafluorid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az irídium(V)-fluorid egy vegyület. Képlete IrF5. Először Neil Bartlett írta le 1965-ben.[1] Erősen reaktív, sárga színű, alacsony olvadáspontú, szilárd anyag. Tetramer szerkezetében Ir4F20 oktaéderes koordinációjú irídiumatomok vannak,[2] a RuF5-hoz és OsF5-hoz hasonlóan. Elő lehet állítani IrF6 szabályozott bomlásával vagy IrF6 redukciójával szilíciumporral vagy hidrogén-fluoridban oldott hidrogénnel.[3]

Előállítása[szerkesztés]

Elő lehet állítani irídium és fluor reakciójával 350 °C-on:[4]

Tulajdonságai[szerkesztés]

Kristályszerkezete monoklin.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Neil Bartlett and P. R. Rao (1965). „Iridium pentafluoride”. Chem. Commun. (12), 252–253. o. DOI:10.1039/C19650000252.  
  2. Egon Wiberg, Arnold Frederick Holleman (2001) Inorganic Chemistry, Elsevier ISBN 0-12-352651-5
  3. (1975) „Reductive syntheses of transition metal fluoride compounds. Synthesis of rhenium, osmium, and iridium pentafluorides and tetrafluorides”. Robert T. Paine, Larned B. Asprey 14 (5), 1111–1113. o. DOI:10.1021/ic50147a030.  
  4. Sablon:BibISBN

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Iridium(V) fluoride című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Iridium(V)-fluorid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.