Irredentizmus
Az irredentizmus (olasz irredento, azaz „meg nem váltott” szóból) a nacionalizmussal és a revizionizmussal összefüggő eszme vagy mozgalom, melynek célja az elvesztett szülőföld visszaigénylése, és visszafoglalása. Az irredentizmus területi követeléseit (valós vagy képzelt) történelmi és/vagy etnikai összetartozás alapján próbálja igazolni. A különféle nacionalista és pánnacionalista mozgalmak gyakran fogalmaznak meg irredenta követeléseket.
Az irredentizmus elnevezés az Italia irredenta mozgalomból ered, amely az Osztrák–Magyar Monarchia olasz nyelvű területeinek az olasz állammal való egyesítését követelte.
A két világháború között Magyarországon a magyar revíziós törekvések egyik vezéreszméje lett, hiszen hazánk a trianoni béke következtében igen jelentős területeket és magyar ajkú népességet veszített.
Modern irredenta törekvések[szerkesztés]
Albánia[szerkesztés]
„Nagy-Albánia” létrehozása, azaz Koszovó annektálása, és a Macedónia területén élő albán többségű területek megszerzése.
Argentína[szerkesztés]
Falkland-szigetek, valamint a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek megszerzése. Ezen törekvés vezetett a Falkland-szigeteki háború kitöréséhez az Egyesült Királysággal, ami akkor és azóta is birtokolja ezen szigeteket.
Bosznia-Hercegovina[szerkesztés]
A Szandzsák megszerzése.
Bulgária[szerkesztés]
„Nagy-Bulgária” létrehozása, azaz a San Stefanó-i béke által megszabott határ visszaállítása, Macedónia, a nyugati határvidék és a második világháború után elveszített területek annektálása.
Comore-szigetek[szerkesztés]
A Comore-szigetek a francia védnökség évei után, 1975. július 6-án Mayotte-sziget kivételével elszakadt Franciaországtól. A cél a Mayotte-sziget annektálása.
Horvátország[szerkesztés]
„Nagy-Horvátország” létrehozása Bosznia-Hercegovina, a Szandzsák, Bácska, Szerémség, valamint a Kotori-öböl és környékének annektálásával.[1]
India[szerkesztés]
A Kasmír feletti teljes ellenőrzés megszerzése, valamint „India egyesítése”, Afganisztán, Pakisztán, Nepál, Bhután, Mianmar, Jünnan és a Tsangpo (Brahmaputra) folyótól délre eső területek (Dél-Kína, Dél-Tibet), Szisztán és Beludzsisztán tartomány (Délkelet-Irán), Srí Lanka, Maldív-szigetek, Laosz, Thaiföld, Kambodzsa, Brunei, Kelet-Timor, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Mauritius, Seychelle-szigetek, Comore-szigetek, és még pár másik sziget, szigetcsoport, vagyis Dél- és Délkelet-Ázsia egyesítése. Ezen országok, területek jelenleg vagy hindu többségűek, vagy az iszlám délkelet-ázsiai térhódítása előtt mind hindu befolyás alatt álltak.
Írország[szerkesztés]
Észak-Írország megszerzése az Egyesült Királyságtól, azaz az Ír-sziget egyesítése.
Kína[szerkesztés]
A Kínai Köztársaság (Tajvan) célja Kína, Mongólia, Tajvan, Burma és Tuva egyesítése, azaz „Nagy-Kína” létrehozása.
Magyarország[szerkesztés]
A trianoni békeszerződés következtében elveszített területek visszaszerzése, azaz a történelmi Magyarország területi integritásának visszaállítása. Az irredentizmus hamar kultusszá vált Magyarországon, kialakultak saját jelképei, és a két világháború közötti időszak egészében jelen volt – ez a különböző politikai köröknek, társadalmi szervezeteknek is köszönhető, sőt elmondható, hogy egy idő után már maga a politika, és nem a társadalom tartotta életben a kultuszt.
A magyarországi irredentizmus kialakulása már 1918–1920 között megkezdődött, de tényleges kibontakozására a békeszerződés után került sor. Hivatalosan a második bécsi döntésig tartott, de a „Mindent vissza!” jelszó még azután is sokáig élt.
A Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája, vagy rövidebben (Magyar) Területvédő Liga (TEVÉL) az első világháború végén a Károlyi Mihály-kormány segítségével alakult országos politikai propagandaszervezet volt, amely a történelmi Magyarország területi egységének megóvását tűzte zászlajára. Első elnöke lóci Lóczy Lajos, akinek a lemondását követően gróf széki Teleki Pál a második, majd Urmánczy Nándor lett a harmadik elnöke. Az 1920-as évek közepén a központosítás és az átszervezések jegyében be nem olvasztották a Magyar Nemzeti Szövetségbe. 1921. szeptember 16-án megalakult a szintén irredenta Honvédelmi Párt, melynek az elnöke Urmánczy, a korelnöke Persay Ferenc lett.[2]
Marokkó[szerkesztés]
„Nagy-Marokkó” létrehozása nyugat-algériai, mali, szenegáli területek, valamint Nyugat-Szahara és Mauritánia bekebelezésével. Nyugat-Szahara ezért került 1975-ben a spanyolok kivonulása után azonnal marokkói megszállás alá (ami mind a mai napig tart).
Németország[szerkesztés]
„Nagy-Németország” létrehozása, az Európában elszórtan élő németek, tágabb értelemben véve pedig az összes germán nép egyetlen államba tömörítése.
Örményország[szerkesztés]
Tágabb értelemben az ún. „Wilsoni Örményország” létrehozása, szűkebb értelemben véve pedig az Örményországgal határos államokban élő örmény többségű területek (Hegyi-Karabah és Dzsavaheti) egyesítése, valamint Nahicseván annektálása. Ezen törekvés miatt tört ki a hegyi-karabahi háború 1988-ban, aminek következtében Hegyi-Karabah örmény katonai megszállás alá került a Karabah és Örményország közti egyéb azeri területekkel együtt (mind a mai napig örmény fennhatóság alatt vannak)
Pakisztán[szerkesztés]
A Kasmír feletti teljes ellenőrzés megszerzése. Pakisztán az egész államot sajátjának tekinti, de csak a terület felét tartja ellenőrzése alatt, míg a másik fele indiai fennhatóság alatt áll.
Románia[szerkesztés]
Az első világháború után létrejött „Nagy-Románia” területi integritásának visszaállítása, azaz Besszarábia (benne Moldova), Észak-Bukovina és Dél-Dobrudzsa annektálása. Egyes extrémebb elképzelések még a teljes Tiszántúl, valamint a Bánság megszerzését is zászlajukra tűzték, vagyis Románia nyugati határát a Tisza folyó mentén képzelik el. Ennek képviselője manapság a Nagy-Románia Párt.
Spanyolország[szerkesztés]
Gibraltár visszaszerzése.
Szerbia[szerkesztés]
„Nagy-Szerbia” létrehozása; a Bosznia-Hercegovina és Horvátország területén élő szerbek és az anyaország egyesítése, Koszovó annektálása, valamint kisebb, a jelenlegi Szerbiával határos magyarországi, romániai, sőt még bulgáriai területek megszerzése is.
Szomália[szerkesztés]
„Nagy-Szomália” létrehozása egyes kenyai és a etiópiai területek, valamint Szomáliföld egyesítésével.
Régebbi irredenta törekvések[szerkesztés]
Iszlám Állam[szerkesztés]
2019-ig az Iszlám Állam egy nagy kalifátus tervét melengette magában, azonban ez a terrorszervezet megszűnésével, feloszlásával nem történhetett meg.
Olaszország[szerkesztés]
Az Osztrák–Magyar Monarchia területéhez tartozó olasz nemzetiségűnek tartott területek (Dél-Tirol, Isonzo-vidék, Isztria, Fiume) megszerzése.
Szerbia[szerkesztés]
Az összes délszláv nemzetiség (a bolgárok kivételével) egyetlen államba tömörítése. Jugoszlávia, pontosabban a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1920-as létrejöttével ez az irányzat megszűnt.
Csehszlovákia[szerkesztés]
A közös cseh és szlovák állam létrehozása. Csehszlovákia megszületésével ez az irányzat megszűnt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Király András: Még jó, hogy nem Bosznia vagyunk. Index.hu (2009. június 4.) (Hozzáférés: 2018. augusztus 22.)
- ↑ Budapesti Hírlap, 1921. október (41. évfolyam, 218–244. szám) 1921-10-18 / 232. szám
Források[szerkesztés]
- Vécsey Aurél: Nagy-Magyarország: A revizionizmus és irredentizmus története. (hely nélkül): Vagabund. 2010. ISBN 978-963-968569-7
- Jancsó Benedek: A román irredentista mozgalmak története. (hely nélkül): Attraktor. 2004. ISBN 963-958001-5
- Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború között. Budapest: Teleki László Alapítvány. 2002. ISBN 963-85774-3-6 Hozzáférés: 2018. június 10.
További információk[szerkesztés]
- Nagy-Magyarország, Kárpátia Stúdió, issuu.com
- Erdély (társadalom, történelem, erdélyi magyarság), Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1940, mek.oszk.hu
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |