Inváziós fajok Új-Zélandon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az új-zélandi inváziós fajok az új-zélandi élővilág azon fajai, amelyeket szándékosan vagy véletlenül az emberek hoztak be és ellenségek híján széles körben elterjedtek az endemikus fajok rovására. Nem számítanak közéjük azok az importált növény- és állatfajok, amelyeket a mezőgazdaságban termesztenek, tenyésztenek, és ezért úgymond ellenőrzés alatt vannak, nem vadulnak el, bár végső soron nyilvánvalóan ezek a fajok is hatással vannak a szigetország élővilágára.

Állatvilág[szerkesztés]

Már az 1953-as első átfogó természetvédelmi törvény foglalkozott a helyi élővilág védelme mellett a behurcolt ártalmas állatfajok problémájával is, és meghatározta azokat a fajokat, amik nem részesülnek védelemben és szabadon irthatók. A biobiztonsággal foglalkozó kormányzati szervek azóta is rendszeresen dolgoznak a behurcolt állatfajok elleni küzdelem ügyén. 2016-ban a kormány Predator Free 2050 néven ambiciózus programot terjesztett elő azzal a céllal, hogy 2050-re az ország területét megszabadítsa a legkárosabb ragadozóktól (főleg a patkányok, hermelinek, és a közönséges rókakuzu), amik különösen fenyegetik az őshonos, röpképtelen madarakat.[1] A behurcolt állatfajok más része, különösen a vadászatra behozott nagy testű állatok csekélyebb veszélyt jelentenek, állományuk könnyen kontrollálható. Egyes importált állatok, mint a házi ló elvadult állományai utóbb védelemben is részesültek különleges genetikai értékük miatt.

Az inváziós állatfajok közül néhány fontosabb az alábbi listában található:

Emlősök[szerkesztés]

Csúszómászók[szerkesztés]

Madarak[szerkesztés]

Halak[szerkesztés]

Gerinctelenek[szerkesztés]

Pókok[szerkesztés]

2021-ben 73 behozott pókfajt tartottak számon, közülük 50 Ausztráliából származik, köztük fontosak:

Növényvilág[szerkesztés]

2001-ben National Pest Plant Accord néven országos érvényű listát fogadtak el mintegy 120 kártékony inváziós növényfajról, amelyeket tilos árusítani, szaporítani vagy más módon terjeszteni. A listát rendszeresen karbantartják, azon szerepelnek a regionális és országos veszélyt jelentő növények is. A Természetvédelmi Hivatal emellett ugyancsak számon tart 328 szövetes növényt, amelyek környezetvédelmi szempontból gyomnövénynek számítanak.[16]

A leismertebb inváziós növényfajok illetve nemzetségek közül néhányat az alábbi lista tartalmaz:

  • Közép-európai eredetű erdei iszalag fojtogat egy endemikus „káposztafát” (Cabbage tree, Cordyline australis)
    Közép-európai eredetű erdei iszalag fojtogat egy endemikus „káposztafát” (Cabbage tree, Cordyline australis)
  • Az őserdőtől mezőgazdasági célból megtisztított területet elborította az invazív európai sünzanót
    Az őserdőtől mezőgazdasági célból megtisztított területet elborította az invazív európai sünzanót
  • Az invazív erdei csillagfürt Új-Zélandon
    Az invazív erdei csillagfürt Új-Zélandon
  • Az inváziós fafajok irtása a Kawarau szurdokban (méreggel permetezés)
    Az inváziós fafajok irtása a Kawarau szurdokban (méreggel permetezés)

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. ↑ A 19. századtól elszabadult házi lovak utódai. 1979-re létszámuk 174 darabra csökkent. 1981-ben állományukat genetikai értékük miatt védetté nyilvánították, de számukat szoros ellenőrzés alatt tartják.
  2. ↑ A hermelineket az ugyancsak betelepített nyulak állományának kontrollálása érdekében hozták be, de nagymértékben elszaporodtak és súlyos veszélyt jelentenek az őshonos madárvilágra. A partközeli, a különösen védett madárfajoknak menedéket adó szigetekre is át tudnak úszni. Bundájuk csak a hűvös Déli-szigeten fordul időnként fehérre.
  3. ↑ Ausztráliából érkeztek, valószínűleg teherhajók potyautasaiként az 1960-as években
  4. ↑ Vadászati célra telepítették be őket a 20. század elején, de elszaporodásuk jelentős károkat okoz a mezőgazdasági területeken

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ Roy, Eleanor Ainge. „No more rats: New Zealand to exterminate all introduced predators”, The Guardian , 2016. július 25. (Hozzáférés: 2017. január 21.) (brit angol nyelvű) 
  2. ↑ Kiore » Pest Detective
  3. ↑ a b c Lowe S., Browne M., Boudjelas S. and de Poorter M. (2000, updated 2004). 100 of the World's Worst Invasive Alien Species: A selection from the Global Invasive Species Database Archiválva 2017. március 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. The Invasive Species Specialist Group (ISSG), a specialist group of the Species Survival Commission (SSC) of the World Conservation Union (IUCN), Auckland.
  4. ↑ 'Trichosurus vulpecula alien range. Global Invasive Species Database. [2014. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
  5. ↑ 'Erinaceus europaeus alien range. Global Invasive Species Database. [2014. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 9.)
  6. ↑ 'Oryctolagus cuniculus alien range. Global Invasive Species Database. [2014. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
  7. ↑ 'Mustela furo alien range. Global Invasive Species Database. [2014. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
  8. ↑ 'Mus musculus alien range. Global Invasive Species Database. [2014. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 9.)
  9. ↑ 'Mustela erminea alien range. Global Invasive Species Database. [2014. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 10.)
  10. ↑ Plague skinks. Department of Conservation. (Hozzáférés: 2017. május 7.)
  11. ↑ [1]
  12. ↑ [2]
  13. ↑ [3]
  14. ↑ Management of invasive freshwater fish: striking the right balance!. Department of Conservation. [2018. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 13.) „There will be sites where the Department will want to eradicate salmonids species because they pose a significant threat to the maintenance of a threatened species or ecosystem...”
  15. ↑ a b Jong, Eleanor de: Australian spider that crushes its prey among species taking hold in New Zealand. The Guardian , 2021. január 19. (Hozzáférés: 2021. január 20.)
  16. ↑ a b Howell, Clayson. Consolidated list of environmental weeds in New Zealand, DRDS292. Wellington: Department of Conservation (2008. május 1.). ISBN 978-0-478-14413-0 
  17. ↑ New Zealand imports insects to fight plant invader. BBC News, 2017. január 19. (Hozzáférés: 2017. január 21.)
  18. ↑ Castor oil plant. Auckland Council. (Hozzáférés: 2018. december 23.)
  19. ↑ Weedbusters

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Invasive species in New Zealand című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • ↑ Balázs-Au: Balázs Dénes: Ausztrália, Új-Zéland, Óceánia. Budapest: Panoráma. 1981. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963 243 103 0  
  • ↑ Gábris: Gábris Gyula: Új-Zéland természeti viszonyai. In Probáld Ferenc, Horváth Gergely, (szerk): Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 963 463 161 4  
  • ↑ Lindsey–Morris: Terence Lindsay – Rod Morris: Field Guide to New Zeland Wildlife. Auckland: Collins. 2005. ISBN 1 86950 300 7  
  • ↑ Molloy: Les Molloy: Ongereept Nieuw-Zeeland. Weert: Malherbe and Partner. 1994. ISBN 90 75717 05 9  (hollandul)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Inváziós_fajok_Új-Zélandon&oldid=26532537”