Inszei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Japánban az 1068-tól 1156-ig tartó időszakot hívjuk inszeinek, amikor is a háttérből a már lemondott, ill. visszavonult idős császárok kezében volt a valós hatalom.

Uda császár
宇多天皇
宇多天皇

Japán 59. császára
Uda
Uralkodási ideje
887
Uralkodási évei 887-897
Elődje Kókó
Utódja Daigó
Életrajzi adatok
Gyermekkori név Szadami
Született 867. május 5.
Heiankjó (mai Kiotó)
Elhunyt 931. július 19.
Ninna-dzsi buddhista templom
NyughelyeÓucsijama no miszaszagi (Kiotó)
Édesapja Kókó
Édesanyja Nakakó hercegnő

A kolostorba vonult császárok uralma (Inszei, 1068-1156)[szerkesztés]

Előzmények

Japánban az évszázadok során a központi kormányzat jelentősége fokozatosan gyengült, és a földek tényleges birtoklását egy egész sor nemesi család és vallási intézmény vette át, ám Japánt ugyanakkor megmentette sziget volta a külföldi hódítástól, a császári családot pedig az őket övezett vallási dicsfény (a Tennó vallási szerepe olyan erős volt, hogy a leplezetlen trónbitorlásnak még a gondolata sem merült föl soha) a trónharcoktól. Ugyanakkor az egyik nemesi família teljesen uralma alá vonta a császári családot, majdnem úgy, ahogy a Szoga-klán tette azt néhány évszázaddal korábban. Nakatomi (későbbi Fudzsivara család) Kamatari (a 645-ös Taika-reform két vezetőjének egyike) leszármazottai egyre nagyobb előkelőségek lettek az udvarnál, s a 9. században már az ő kezükben volt a legfőbb állami méltóságok többsége. Leányaikat beházasították a császári családba, s 858-ban Fudzsivara Josifusza régense lett a gyermek császárnak (aki nem elhanyagolható módon az ő egyik lányának volt a fia). Ez volt az első eset, hogy ezt a pozíciót a császári családon kívüli személy kapta meg. A Fudzsivara-család a következő két évszázadban annyira kiépítette hatalmát az udvarban, hogy a 858-tól 1160-ig tartó időszakot csak Fudzsivara-korszak néven emlegetik. A család 995-től 1027-ig élte fénykorát. A császári család időnként megpróbálta elvitatni a Fudzsivara-vezetés jogosságát, de tartós sikert sohasem tudott elérni. Uda-császár, aki nem Fudzsivara anyától született, tett egy bátor kísérletet a 9. század végén, s ennek eredményeként 1068-tól majdnem a 13. századig gyakran a lemondott (visszavonult) császároké volt a végső szó az udvarban. A visszavonult császárok székhelyét innek hívták, ezért az általuk betöltött szerep az inszei nevet kapta.[1][2]

Törekvések[szerkesztés]

Go-Szandzsó császár
後三条天皇
後三条天皇

Japán 71. császára
Go-Szandzsó
Uralkodási ideje
1068 1073
Elődje Go-Reizei
Utódja Sirakava
Életrajzi adatok
Gyermekkori név Takahito
Született 1034. szeptember 3.
Elhunyt 1073. június 15.

1068-ban a Fudzsivara család olyan csapást szenvedett el, melyből a valóságban sosem álltak talpra. Go-Szandzsó személyében olyan császár került trónra, aki nem Fudzsivara anyától született, s aki el volt tökélve, hogy ő maga fog kormányozni. Az új császár harmincadik életévét is betöltötte már mikor trónra lépett, s gondos képzésben részesült az udvarban lévő Fudzsivara-ellenes csoportok tagjaitól.

Go-Szandzsó első politikai jellegű csapása a sóen (adófizető állami földből átalakult mezőgazdasági magánbirtok) elleni egyenes támadás volt. Olyan kirokusot (kormányhivatalt) létesített, amelynek feladata a sóeneket illető okmányok felülvizsgálata volt, beleértve a Fudzsivara családét is. Az okmányok között számosat hibásnak vagy hamisítottnak tituláltak. A császár hamarosan kihirdette minden, 1045 után engedélyezett magánbirtok lefoglalását.

(Ahogy kitűnik már ebből az intézkedéséből, ő maga és tanácsosai el voltak szánva a helyes cselekvés irányába, melyet minél hamarább véghez is akartak vinni.) Még mielőtt a sóenek kivizsgálását befejezték volna, hozzá is láttak a tartományi kormányzói tisztségek kinevezésének helyreállításához, melyek eleddig szintén a Fudzsivara-klán érdekeit szolgálták. A trón ura kinyilvánította, hogy vissza kíván térni a régi rendszerhez, mikor is maga végzi a kinevezéseket, és csak négyévi időtartamra. A tartományi kormányzóságok ily szigorú ellenőrzése nélkül a központosított kormányzás nem működhetett megfelelően, s így az uralkodó nem remélhette hatalmának optimális gyakorlását.

A Fudzsivara tisztviselők egy kitétellel beleegyeztek Go-Szandzsó követeléseibe. Kizárólag családi jellegű okokból azt kívánták, hogy Jamato tartomány hivatali személyét ne mozdítsák el helyéről, mert ő intézte azon a területen található, impozáns Fudzsivara családi templom nagyméretű helyreállítását.

Ettől függetlenül a császár és a vezető pozíciókat élvező család között meghasonlott a kapcsolat. Go-Szandzsó császárnak engedményeket kellett tennie a család irányába, mert attól tartott, hogyha a Fudzsivarák visszavonják szakértelmüket, a közigazgatás komoly károkat szenvedhet. Emiatt az uralkodó kénytelen volt belátni, hogy ellenfelei ereje annak a ténynek volt köszönhető, hogy hagyományosan igényelték valamennyi nagy fontosságú kinevezést és udvari címet. Ettől kezdve arra törekedett, hogy azáltal kerülje meg a Fudzsivara ellenállást, hogy a császári udvaron kívül új kormányzási központot létesít.[1][2]

Konzekvencia[szerkesztés]

Toba császár
鳥羽天皇
鳥羽天皇

Japán 74. császára
Toba
Uralkodási ideje
1107 1123
Elődje Horikava
Utódja Szutoku
Életrajzi adatok
Gyermekkori név Munehito
Született 1103. február 24.
Elhunyt 1156. július 20.

Aztán 1072-ben Go-Szandzsó császár lemondott a trónról, hogy szerzetessé váljék (de lemondásának indítékai nem egészen tisztázottak), azonban előtte úgy rendelkezett a trónöröklésről, hogy a háttérből folytathassa az események irányítását, ugyanúgy, ahogy eddig a Fudzsivarák tették (így saját fegyverüket fordítva ellenük). A Fudzsivara főtisztviselők a császári közigazgatás formális szerkezetében továbbra is elfoglaltak minden, stratégiailag fontos pozíciót, kinevezést, és családjuk feje továbbra is kormányzó volt a bábcsászár mellett. Azonban ez a bábcsászár többé nem az ő befolyásuk alatt állt. A valóságos hatalom az éppen trónon lévő császár édesanyjának rokonaitól apjára vagy a császári család olyan egyéb tagjaira szállt, akik megelőzték a trónon. E korábban volt császárok a forma szerinti kolostorba vonulást választották, s ennek fortélyát igen hasznosnak vélték. Megszabadította őket az uralkodói tisztség túlságosan nagy mennyiségű szertartásától, mindamellett lehetővé tette számukra a színfalak mögüli irányítást.

Go-Szandzsó maga csak előre jelezte, előfutára volt annak a korszaknak, melyet inszeinek hívunk. Igazából fia, Sirakava és dédunokája, Toba alatt vált valódivá ez a rendszer. Azonban ennek is ára volt. Hogy megfelelően működtethessék ezt az életvitelt, Sirakava (1072-1086-ig uralkodott; 1129-ben halt meg) és Toba (1107-1123; meghalt 1156-ban) császár is arra kényszerült, hogy hatalmas, császári kormányzat által birtokolt földeket sóenné változtassanak. Mindamellett a kolostorokból való uralkodás valóban nagyméretű pártoskodásra és színfalak mögüli irányításra adott alkalmat. Továbbá a trónon ülő császáron kívül egyidejűleg akár több, kolostorba vonult császár is lehetett, de csak a rangidős császárnak volt valós hatalma. Az ezen körülményekből adódó feszültség és politikai versengés Toba császár 1156-os halálát követően csúcsosodott ki.[1][2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Mason, Richard H. P, és Caiger, J. G.: Japán története. Budapest: Püski, 2004
  2. a b c Reischauer, Edwin O.: Japán története. Budapest: Maecenas, 2000

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]