Ugrás a tartalomhoz

Indo-szaracén építészet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
indo-szaracén stílus
indo-gótika, mogul-gótika, neomogul stílus
Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar (Mumbai, India)
Cshatrapati Sívádzsi pályaudvar (Mumbai, India)

Időszakkb. 1800 – kb. 1900
ElterjedésEurópa, India
A Wikimédia Commons tartalmaz indo-szaracén stílus témájú médiaállományokat.

Az indo-szaracén építészet, vagy indo-gótika, mogul-gótika, neomogul építészet (angolul: Indo-Saracenic architecture, franciául: Architecture anglo-indienne) a historizáló építészet, azon belül az úgynevezett neostílusok egyik ága a 19. században, amely a régi indiai hindu és iszlám építészet újjáéledése. Nem összekeverendő a szintén iszlám elemeket (inkább nyugati iszlámot) felhasználó neomór építészettel.

Jellemzői

[szerkesztés]

Az indo-szaracén építészet a 19. század folyamán jelent meg, mint a régi, középkori, / kora-újkori indiai iszlám, például a Mogul Birodalomra jellemző (szakszóval indo-iszlám) építészet felújítása, néha keverése gótikus elemekkel. A stílus ugyanakkor nem támaszkodott a szintén középkori hagyományos indiai hindu építészetre.

Első ismertebb példája a Brighton-i Királyi Pavilon (1823).[1]

A 19. század folyamán a stílus elszórtan volt jelent az európai építészetben, inkább India területén épültek nagyobb számmal ilyen épületeket. Az ottani talán legismertebb alkotás a Bombay-i főpályaudvar (1878–1888).

Indiai megjelenésűnek minősítették a Steinhofi templomot is.[2]

Példák

[szerkesztés]

Európa

[szerkesztés]

Egyéb országok

[szerkesztés]

Magyarországon

[szerkesztés]

Képtár

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Indo-Saracenic architecture című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.