Indiai sül

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Indiai sül
Indiai sül a berlini állatkertben
Indiai sül a berlini állatkertben
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Sülalkatúak (Hystricomorpha)
Alrendág: Hystricognathi
Család: Gyalogsülfélék (Hystricidae)
Alcsalád: Valódi sülök (Hystricinae)
Nem: Hystrix
Linnaeus, 1758
Alnem: Hystrix
Faj: H. indica
Tudományos név
Hystrix indica
Kerr, 1792
Szinonimák
  • Hystrix aharonii Müller, 1911
  • Hystrix blanfordi Müller, 1911
  • Hystrix cuneiceps Wroughton, 1912
  • Hystrix hirsutirostris Brandt, 1835
  • Hystrix leucurus Sykes, 1831
  • Hystrix malabarica Sclater, 1865
  • Hystrix mersinae Müller, 1911
  • Hystrix mesopotamica Müller, 1911
  • Hystrix narynensis Müller, 1911
  • Hystrix satunini Müller, 1911
  • Hystrix schmidtzi Müller, 1911
  • Hystrix zeylonensis Blyth, 1851
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Indiai sül témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Indiai sül témájú kategóriát.

Az indiai sül vagy fehérfarkú sül (Hystrix indica) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a gyalogsülfélék (Hystricidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indiai sül bélyegen Kazahsztánban

Előfordul Ázsia távol-keleti részén és a Közel-Keleten. Afganisztán, Örményország, Azerbajdzsán, Kína, Grúzia, India, Irán, Irak, Izrael, Jordánia, Kazahsztán, Nepál, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Srí Lanka, Törökország, Türkmenisztán és Jemen területén honos. Valószínűleg előfordul Kirgizisztánban, Tádzsikisztánban és Üzbegisztánban. Élőhelye a szavannák és füvespuszták, erdők, bozótosok és hegységek. A Himalájában 2400 m magasságban is előfordul.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az indiai vagy fehérfarkú sül nagyságára nézve a borznál kissé nagyobb, testhossza kb. 65-90 cm között mozog, de nagyobbnak látszik tüskeruhája miatt. A farka hosszúsága kb. 11 cm, vállmagassága 24 cm, a súlya 11-18 kg között változhat. Karmainak színe sötét és szaruszínű, a szeme pedig fekete. A fején nincsenek tüskék, az arcán csak néhány szál szőr van, a felső ajkán viszont több sorban, fénylő fekete bajuszsörtét visel, mely a szeme fölött és alatt található szemölcsökön is megjelenik. A nyakától végig a hátán, hosszában durva, hátrasimuló görbe tüskékből álló sörénye van, melyet fel tud borzolni, a tüskék a háton fekete-fehér sávozásúak. Ezek a sörték nagyon hajlékonyak és hosszúak, a színük a fehér és szürke között váltakozik, hegyük fehér. Ezek a tüskék az állat védelmét szolgálják, a tüskék hossza kb. 15–30 cm. A tüskék belül üregesek és belsejük szivacsos állományú, megmetszett tollszárhoz hasonló csövecskék, de a gyökerük hosszú és vékony nyélből áll. Az indiai sül minden tüskéjét jó fel tudja borzolni izmai segítségével, amelyek egész testfelületét behálózzák. Születésükkor a tüskék még egészen fehérek és puhák és csak később keményednek meg. Felnőttkorában viszont veszélyesek lehetnek, ugyanis a tüskék könnyen megsebesítik a támadókat. Veszély esetén a sül felmereszti tüskéit és a felszín alatt lévő erősebb tüskékkel komoly sérüléseket okozhat. A sül farkán lévő tüskék kéfélék, az egyik tüske vékonyabb és hegyesebb, mint a másik, amely vastagabb és a vége lecsapott. Ezekkel a tüskékkel a sülök egyfajta csörgő „hangokat” tudnak kiadni magukból, amelyek az egymás közötti kommunikációt szolgálják.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sül magányos életmódot folytat. Nappal a föld alatt, a saját maga által kiásott folyosókban pihen, éjszaka aktív. Ilyenkor keresi táplálékát, amely különféle gyökerekből, kéreggel, fák leveleiből áll. Téli álmot nem alszik, de hosszabb időt tölt a föld alatt, mint a nyári időszakban és ilyenkor az egész napot átalussza.

Éjszakai tevékenységére jellemző, hogy a többi éjszakai állattal ellentétben nem csöndben mozog, hanem hangosan csörtet a bozótban és a farkával csörög, valamint időnként röfögésszerű hanot hallat, ami messzire hallatszik. A sötétben jó látszanak legyezőalakban kitárt fehér tüskéi is, így a megfigyelők számára könnyen beazonosítható a sül jelenléte a vadonban.

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Étrendjében egyaránt szerepelnek a gyümölcsök és a zöldségek is, valamint a különböző növényi részek, gumók.[1]Kedveli a fák kérgét és a magokat is, de a csontokat is megrágja.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sülök vemhességi ideje 4 hónap, ez kb. 113 nap, amelynek a végén 2-4 utód születik. A kölykök viszonylag fejlettek, nyitott szemekkel és rövid, fehér puha tüskékkel születnek. Anyjuk 2 hónapos korukig táplálja őket. A sülök ivarérettségüket 2 éves korukban érik el és általában 20 éves korukig élnek.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]