Inczefi Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Inczefi Géza
Született1906. július 12.
Szászrégen
Elhunyt1974. április 10. (67 évesen)
Szeged
Állampolgárságaromán
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásanyelvész,
főiskolai tanár
SablonWikidataSegítség

Inczefi Géza (Szászrégen, 1906. július 12.Szeged, 1974. április 10.[1]) nyelvész, főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa (1967).

Életpályája[szerkesztés]

1930-ban Magyarországra települt. Egyetemi tanulmányait Szegeden végezte el magyar-német szakon 1935-ben. Szegeden, Budapesten, Makón (1939-1940),[2] Naszádon volt középiskolai tanár. 1953-tól a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára volt.[3] 1967-ben nyugdíjba vonult.[3] Öngyilkos lett.[3]

Művei[szerkesztés]

  • Abafája és vidékének nyelvjárása (1938)
  • Szeged műveltségének régi nyomai (1955)
  • Insula Lebő (helynévmagyarázat, 1956)
  • Szeged környékének földrajzi nevei (1960)
  • A Tisza-Maros szöge halászatának nyelvi emlékei (1961)
  • Földrajzi nevek névtudományi vizsgálata Makó környékének földrajzi nevei alapján (1970)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gyászjelentése. [2013. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
  2. Makó monográfia
  3. a b c Inczefi Géza. [2016. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 15.)

További információk[szerkesztés]