Ugrás a tartalomhoz

Incze Ferenc

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Incze Ferenc
Született1910. augusztus 5.
Gyergyószentmiklós
Elhunyt1988. augusztus 21. (78 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságaromán
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásafestőművész
SírhelyeHázsongárdi temető (Incze Ferenc (1910–1988) festőművész sírja, II. B.)[1][2][3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Incze Ferenc témájú médiaállományokat.

Incze Ferenc (Gyergyószentmiklós, 1910. augusztus 5. – Kolozsvár, 1988. augusztus 21.) erdélyi magyar festő.

A budapesti Iparművészeti Iskolát végezte, majd Bécsben végzett tanulmányokat. Az erdélyi művészet magányos, mellőzött alakja. Az expresszionizmussal és szürrealizmussal rokon művészetét Salvador Dalíéhoz is hasonlították.[5] Erdélyben csak külföldi sikerei után kezdték elismerni. Portrékat, aktokat, tájképeket, álomszerű víziókat kivetítő kompozíciós műveket festett. 1939-től Kolozsváron élt. 1973-ban elnyerte a Párizsi Szalon ezüstérmét, és ekkor a Francia Képzőművészek Társaságának örökös tagjává választották. Ajándékozott képeket a Zerindi Képtárnak, de hagyatékának jelentős része a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban található.

Sírja a Házsongárdi temetőben található (I. B.),[6] s bár műemléki védettség alatt áll (CJ-IV-m-B-07839.301), 2004 márciusában a saját maga által 1980-ban formázott fejszobrát ellopták a sírfedlapról.[7][8]

Egyéni kiállítások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Műtermi kiállítás, Kolozsvár, 1941, 1943.
  • Korunk Galéria, Kolozsvár, 1973.
  • Hoorn – Amszterdam – Utrecht, 1978.
  • Korunk Galéria, Kolozsvár, 1982.
  • Művészeti Galéria, Kolozsvár, 1987.
  • Retrospektív kiállítás, Művészeti Múzeum, Kolozsvár, 1998.
  • Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad, 1999.
  • Györkös Mányi Albert Emlékház, Kolozsvár, 1998.
  • Korunk Galéria, Kolozsvár, 2008.
  • Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, 1998.
  • Centenáriumi kiállítás, Quadro Galéria, Kolozsvár, 2010.
  • Brukenthal Múzeum, Kék Ház, 2012.

Válogatott csoportos kiállítások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Tíz év az adományok tükrében, Művészeti Múzeum, Kolozsvár, 2006.
  • Takács Galéria állandó tárlata, Százhalombatta, Kolozsvár, 2008.
  • XX. századi erdélyi magyar festők a székelykeresztúri Molnár István Múzeum gyűjteményéből, Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, 2011.
  1. ↑ "archive.today/2025.11.16-090601/https://hazsongardalapitvany.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=212&bytopo=138".{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  2. ↑ "hazsongardalapitvany.ro/index.php?option=com_content&view=article&id=212&bytopo=138".
  3. ↑ "ghostarchive.org/archive/xJcVR".
  4. ↑ "web.archive.org/web/20260727234514/https://data.hazsongardalapitvany.ro/images/138_incze_ferenc_sirkove.jpg".
  5. ↑
  6. ↑ "Incze Ferenc sírja a Házsongárd Alapítvány adatbázisában". 2025. november 16.{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)
  7. ↑ Sírgyalázás a Házsongárdi temetőben. Romániai Magyar Szó, 2004-03-25, 4786. szám
  8. ↑ "Sírrongálások a Házsongárd Alapítvány honlapján". 2025. október 31.{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link)

További Információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Szabó Vilmos: Incze Ferenc. Korunk, 1974.
  • Kántor Lajos: Ecsettel az ég felé. Utunk, 1982/16.
  • Mikó Ervin: Kicsoda ön, Incze Ferenc? Igazság, 1988. február 21.
  • Murádin Jenő: A festő hagyatéka. Utunk, 1988/37.
  • Kántor Lajos: Kolozsvártól Párizsig – és tovább… Helikon, 1998. okt. 25.
  • Csomafáy Ferenc: Démonikusan nagy festő. Romániai Magyar Szó, 2003. nov. 11.
  • Németh Júlia: Anyanyelve a festészet. In memoriam Incze Ferenc. Erdélyi Művészet, 2004/2.
  • Székely Sebestyén György:: Incze Ferenc utolsó vázlatfüzete. Korunk, 2008/04.
  • Németh Júlia: „Kolozsvártól Párizsig – és tovább...”. Szabadság, XX. évf. 213. sz. (2008. szeptember 13.) 11. o.
  • Kiss Előd-Gergely: A „második Dali”, Krónika, 2010. szept. 29.
  • Székely Sebestyén György: Incze Ferenc (1910–1988). Képzőművészeti monográfia, Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2010.