Ugrás a tartalomhoz

Illy Ferenc

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Illy Ferenc
Illy Ferenc fényképe 1930-ból
Illy Ferenc fényképe 1930-ból
Született1892. október 7.
Temesvár
Elhunyt1956. október 22. (64 évesen)
Trieszt
Állampolgársága
Foglalkozása
  • vállalkozó
  • feltaláló
IskoláiTemesvári Piarista Gimnázium
A Wikimédia Commons tartalmaz Illy Ferenc témájú médiaállományokat.

Francesco Illy, születéskori nevén Illy Ferenc (Temesvár, 1892. október 7. –‎ Trieszt, 1956. október 22.) magyar származású trieszti üzletember, könyvelő, feltaláló, az olasz presszókávé atyja.[1]

Édesapja, Illy János magyar nemzetiségű asztalos volt, édesanyja, Rössler Aloisia német nemzetiségű. Temesváron nőtt fel. A helyi józsefvárosi katolikus templomban[2] keresztelték meg. A Temesvári Piarista Gimnáziumban végezte az általános iskolát, 1904-ben fejezte be a szakiskolát.

Az Illetta kávégép
Az Illy logója

22 évesen besorozták az osztrák–magyar hadseregbe, 1914-től harcolt az első világháború több frontján, többek között a kraśniki és az isonzói csatában. A háború után Triesztben maradt, ahol megnősült: feleségül vette a német–ír gyökerekkel rendelkező olasz zongoratanárnőt, Vittoriát, akinek tőle két gyermeke született: Ernesto és Hedda. Itt kakaó- és kávékereskedéssel, -pörköléssel foglalkozó cégeknél dolgozott. Innen eredt az ötlete: feltalálta a frissen pörkölt kávé vákuum (légmentes) csomagolást, amire speciális fémdobozokat használt. Így a kávét nem a kliens előtt kellett pörkölni, az ily módon csomagolt (pressurization) kávé hosszabb távon megőrizte aromáját és illatát.[3] Illy Ferenc módszerének titka az volt, hogy nagy nyomás alatt a kávéban levő oxigént nitrogénnel helyettesítette, így a frissen pörkölt kávé eredeti állapotában konzerválódott, ui. az aromák nem oxidálódtak.[4]

1933-ban Illy megalapította az Illycaffèt, majd 1935-ben Illetta névvel levédte találmányát, a világ első automata eszpresszó kávégépét, amely egy forró gőzzel működő kávéautomata volt. Az Illetta a mai korszerű presszógépek elődjének tekinthető, mellyel a méltán híres olasz presszókávét készítik. A mai napig is harmadik generációs leszármazottainak kezében van az Illy cég.[5] 1956-ban az olaszországi Triesztben hunyt el.

A vállalkozást fia, Ernesto Illy élelmiszerkémikus vitte tovább, aki a második világháború utáni időszakban vezetőként dolgozott az Illycaffènál.[6] Egész életét a kávé és az eszpresszó tudományos kutatásának szentelte. Felhalmozott tudását nemzetközi tudományos szervezetekben, publikációkban osztotta meg. Az ő kezdeményezésére hozta létre az Illy az Universitá del Caffét (Kávéegyetem) is.[7]

2013-ban posztumusz Temesvár díszpolgára lett.[8] Emlékként a józsefvárosi víztornyot akarták kávézónak átalakítani és elnevezni róla.[9]

  1. "Francesco Illy vagy inkább Illy Ferenc?". 2015. május 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 8..
  2. "Parohia Rom Cat Iosefin Timișoara" (román nyelven). iosefin.site11.com. 2014. május 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. március 3..
  3. Bödön Gyula (2011. május 17.). "Egy maroknyi dollárért" (magyar nyelven). diningguide.hu. 2013. március 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2013. március 3..
  4. "Nyolcvanéves álom arabicából" (magyar nyelven). Origo. 2013. július 16. Hozzáférés: 2015. június 6..
  5. "Illy cég weboldala" (angol nyelven). illy.com. Hozzáférés: 2013. március 3..
  6. Seres Attila (2006. március 1.). "Kávékirály, királyi kávé" (magyar nyelven). nol.hu. Hozzáférés: 2013. március 3..
  7. "Universitá del Caffé - Kávéegyetem". 2015. augusztus 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. augusztus 15..
  8. Loredana Codruţ (20130423). "Francesco Illy, inventatorul espressorului de cafea, cetățean de onoare al Timișoarei la 121 de ani de la nașterea sa" (román nyelven). Pressalert.ro. Hozzáférés: 20190314. {{cite web}}: Check date values in: |accessdate= és |date= (súgó)
  9. Stefan Both. "Timişoara oferă diplomă de excelenţă post-mortem părintelui cafelei Illy şi inventatorul espressorului modern" (román nyelven). adevarul.ro. Hozzáférés: 2013. március 3..

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]