Illinois Jacquet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Illinois Jacquet
Fotó: William P. Gottlieb (1917–2006)
Fotó: William P. Gottlieb (1917–2006)
Életrajzi adatok
Születési névJean-Baptiste Illinois Jacquet
Született1922. október 31.[1][2][3][4]
Broussard[5]
Elhunyt2004. július 22. (81 évesen)[1][2][3][4]
Queens
SírhelyWoodlawn Temető
IskoláiWheatley High School
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
Tevékenység
Kiadók
IPI-névazonosító00040165911
Illinois Jacquet weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Illinois Jacquet témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Illinois Jacquet (Broussard, 1922. október 31. – Queens, 2004. július 22.) amerikai tenorszaxofonos.

Pályafutása[szerkesztés]

Jean-Batiptiste „Illinois” Jacquet Louisiana államban született. Anyja sziú indián volt, apja pedig francia-kreol. Zenélt, miként öt testvére közül többen is.

Jacquet már nagyon korán a dzsessz legnagyobbjaival jött össze. Az első időben Lionel Hampton big bandjének tagja volt. A Flying Home című szám (1942) szaxofonszólója a szakemberek szerint első rhythm and blues darab volt.

Lionel Hampton zenekara után Cab Calloway és Count Basie együtteseivel muzsikált. Az ötvenes években részt vett a Jazz at the Philharmonic (JATP 1944–1983) sorozatban, amelyen az idők folyamán szinte mindenki előfordult.[6]

Több mint 300 lemezét rögzítették. Mások mellett játszott Nat King Cole, Dizzy Gillespie, Charlie Parker, Gene Krupa, Miles Davis, Ella Fitzgerald koncertjein és lemezein is. A legjobb kiadókkal dolgozott: RCA, a Verve, az Epic és Atlantic. Filmjei közül az 1944-es Jammin the Blues Oscar-díjra jelölésig jutott, szerepelt a Stormy Weather című filmben, amiben Lena Horne volt a sztár.

Saját együttese az Illinois Jacquet Big Band volt. 1981-től velük lépett fel. Jimmy Carter, Ronald Reagan és Bill Clinton Fehér Házi koncertjein is játszott. Clinton beiktatásán pedig játszott az új elnökkel is.

Lemezválogatás[szerkesztés]

  • 2004: Collates
  • 2004: Jacquet’s Street
  • 2003: Live at Schaffhausen: March 1978
  • 2002: The Man I Love
  • 1999: Birthday Party
  • 1996: Big Horn
  • 1994: His All Star New York Band
  • 1994: Jazz at the Philharmonic: First Concert
  • 1988: Jacquet’s Got It!
  • 1980: JSP Jazz Sessions, Vol. 1: New York
  • 1978: God Bless My Solo
  • 1976: On Jacquet’s Street
  • 1973: The Man I Love (Black&Blue)
  • 1973: Blues from Louisiana
  • 1971: The Comeback
  • 1971: Genius at Work
  • 1969: The Blues: That’s Me!
  • 1969: The Soul Explosion
  • 1968: Illinois Jacquet on Prestige! Bottoms up
  • 1968: The King
  • 1968: Bottoms Up
  • 1968: How High the Moon
  • 1966: Go Power
  • 1966: Illinois Flies Again

Filmek[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 10.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
  6. ↑ Louie Bellson, Ray Brown, Benny Carter, Nat King Cole, Sonny Criss, Buddy DeFranco, Harry "Sweets" Edison, Roy Eldridge, Herb Ellis, Ella Fitzgerald, Stan Getz, Dizzy Gillespie, Lionel Hampton, Bill Harris, Coleman Hawkins, J. C. Heard, Billie Holiday, Helen Humes, the Modern Jazz Quartet, Illinois Jacquet, J. J. Johnson, Hank Jones, Jo Jones, Barney Kessel, Kenny Kersey, Gene Krupa, Lou Levy, Meade Lux Lewis, Shelly Manne, Fats Navarro, Charlie Parker, Oscar Peterson, Flip Phillips, Buddy Rich, Charlie Shavers, Willie Smith, Sonny Stitt, Slim Gaillard, Clark Terry, Tommy Turk, T-Bone Walker, Ben Webster, Lee Young, Lester Young, and Trummy Young.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Illinois_Jacquet&oldid=25099229”